Merkelék a német közszolgálati rádión keresztül üzentek Orbánnak

A kommentár szerint a bírálók olyan oligarchákról beszélnek, mint amilyeneket Oroszországból és Ukrajnából ismer a világ. A Nyerges- és Simicska-féle Közgép az idén 1,1 milliárd euro értékben kapott állami megrendeléseket, miután a cég tavaly ugyanennyi osztalékot fizetett ki. Övék a Publimont is, amely – hála az állami megbízatásoknak – egy év alatt megnégyszerezte nyereségét, és így egymillió eurót tehettek zsebre a tulajdonosok. A két vállalkozónak Orbán Viktor a nagyhatalmú védelmezője. A miniszterelnök arra hivatkozik, hogy támogatni kell a magyar vállalkozókat a külföldiekkel szemben, ám igazából ő vesz el mindent az idegenektől.

Most éppen az osztrák gazdák birtokait igyekszik kisajátítani, és ugyancsak kiszorítja a piacról a német és osztrák hulladék-feldolgozó cégeket. Az oligarchák emberei ülnek a minisztériumokban, és ahol még közpénzeket osztanak el, így az állami vállatoknál. Az ő újságjaik és rádióik kapják a hirdetéseket, mindig ők nyerik a nagy pályázatokat. Orbán Viktor ugyan harcot hirdetett az oligarchák ellen, ám ez nem vonatkozik Simicska Lajosra. Azon kívül a hivatalos korrupciós vizsgálatok elsősorban a szociálliberális elődöket veszik célba. Nem véletlen ezek után, hogy a Közgépnél az OLAF, az európai nyomozó hivatal emberei jelentkeztek be, mert az a gyanú, hogy Keszthely központjának felújításakor uniós pénzek magánzsebekbe vándoroltak.

FT

A Financial Times beyondbrics blogja arról ír: a magyarok négy napig pihennek ezen a héten, kivéve a miniszterelnököt, aki stratégiai együttműködési megállapodást írt alá a Richter Gedeon Rt-vel, méghozzá, hogy nagyobb nyomatékot adjanak a dolognak: a Parlamentben. A közrádió utána óránként szajkózta a hírt, miközben akadt, aki azért megkérdezte: mi a csuda is egy ilyen egyezmény? A vállalat közleménye sokat elárul róla, figyelembe véve, hogy az üzleti világ a kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan tiltakozik, mondván, hogy az őket érintő kérdésekben nem kérik ki a véleményüket, illetve hogy a szabályozás nem vet számot azzal, miként működik ez a szféra.

Nos, a kulcsrészből a következők derülnek ki: a szerződés azt szolgálja, hogy a cég Magyarországon maradjon, megőrizze függetlenségét, mégpedig úgy, hogy a döntések itt szülessenek, a magyar gazdaság érdekében. Amiből több kérdés adódik: azzal fenyegetett a Richter, hogy elmegy az országból, vagy a határon túlra telepíti át a központját? (Bogsch Erik kijelentéséből mellesleg arra lehet következtetni, hogy az ország legnagyobb gyógyszerüzeme igenis foglalkozott az elköltözés gondolatával.) Továbbá, aggódik önállóságáért a vállalat, amelyben az államnak 25 %-os részesedése van? Végül: a társaság nem a részvényeseknek tartozik felelősséggel, hanem elsősorban a magyar államnak?

A sajtónyilatkozat egy másik bekezdéséből kiderül, hogy a magyar értelmiség mostanság amilyen gyorsan csak tudja, elhagyja az országot, vagy éppen távozni készül. Vagy mit lehet kezdeni azzal a kitétellel, hogy a kormány a Széll Kálmán-terv keretében arra törekszik, hogy intézkedései ne ártsanak az olyan gyártók versenyképességének, mint a Richter Gedeon? Orbán bírálói jó ideje panaszolják, hogy sem ő, sem kulcsminiszterei vagy tanácsadói nem dolgoztak másutt, mint a politikában, kutatóintézeteknél, vagy dédelgetett akadémiai intézményeknél. Ennélfogva nemigen képesek megérteni és megfelelően irányítani az üzlet és kereskedelem világát. Netán a mostani stratégiai egyezmény megkötése azt jelzi, hogy megindultak a tanulás útján? De valóban minden cégnek ilyen különleges szerződést kell kötnie a miniszterelnökkel, ha el akarja érni azt az elbánást, ami másutt teljesen normális?

Die Welt

A lap szerint felfoghatatlan, hogy a 2. világháború magyar zsidóellenes bűncselekményei, az egyik legjelentősebb közép-európai zsidó központ megsemmisítése dacára a mai Magyarországon az antiszemitizmus megint olyan agresszívan tombol a társadalomban, hogy még parlamenti képviselők is szégyen nélkül zsidóellenes kirohanásokat adhatnak elő az állami tévében. Nyilvánvaló, hogy a magyarok máig nem hajlandók szembenézni történelmük egy részével. A vélemény annak kapcsán látott napvilágot, hogy a Zsóka és Paul Lendvai-féle bécsi Nischen Verlag megjelentette „A piros bicikli“ c. naplót, amelyben a szerző, az akkor 13 éves Éva Heyman, akit az újság a magyar Anna Franknak nevez, leírta háborús szenvedéseit a gettóban

Der Standard

Felszámolták a magyar köztévé előtt a tiltakozók táborát. Nagy Navarro Balázs és Szávuly Erika 324 napja demonstrálnak a hírek manipulálása ellen, ám az intézmény biztonsági emberei most közbeléptek. Nagy Navarro szerint az ott lévő két tüntetőt kivonszolták sátrukból és kihajították őket az utcára. A jobboldali-populista kormányfő és készséges segítői politikailag uralmuk alá vonták a közmédiát. A híreket sokszor durva retusálásokkal vagy „kreatív“ vágásokkal hamisítják meg. A televízió két alkalmazottja ez ellen a gyakorlat ellen tiltakozott, amikor csaknem egy éve éhségsztrájkba kezdett. Szakszervezeti tisztségviselőként védelem illette volna meg őket, de mindkettőjüket elbocsátották. Töretlen kiállásukért október elején megkapták a tekintélyes lipcsei Médiadíjat. A Kunigunda útján a magánbiztonsági szolgálat embereinek sorfala mögött tegnap fatáblákból gyorsan még egy falat húztak fel. A hivatalos indoklás szerint azért, mert ott egy szobrot állítanak fel. Átlátszóbb kifogást nem is találhattak volna ki a Mindenszentek napján végrehajtott villámakcióhoz. Nagy Navarro azonban folytatni akarja, ilyen egyszerűen nem hagyják magukat elűzni.