Megint a Fidesz jár jól?
Ha az IMF valóban hajlandó lesz engedni a magyar költségvetési hiánnyal kapcsolatos szigorú elvárásaiból, lehetőséget ad a hatalomra kerülő Fidesznek, hogy ígéreteinek legalább egy részét teljesíteni tudja. Ezzel azonban csak időt nyerhet, a többlet pénz gyorsan elfogy, a megnövekedő adósság és a reformkényszer viszont marad.
Elégedetten dörzsölhetik a kezüket a legnagyobb ellenzéki párt vezetői, a jelek szerint bejött a deficit megugrásával riogató taktikájuk. Külföldi hírforrások szerint az utóbbi időben komoly háttértárgyalások folytak a Fidesz szakértői és az IMF, valamint az EU képviselői között a várhatóan kormányra kerülő párt leendő gazdaságpolitikájáról. A Fidesz azt akarta elérni, hogy enyhítsenek az elvárások szigorúságán, hogy nagyobb mozgásteret kaphasson, elkerülendő az újabb megszorításokat és az azokat követő társadalmi feszültségeket. Ennek érdekében a teljes propaganda gépezet beindult, a párt szakértői a sajtó előtt egymásra licitáltak az idei hiány növekedésének jóslataival, végül megállapodtak a GDP 7,5 százalékának megfelelő mértékben, a tervben szereplő 3,8 százalékkal szemben. Mindezt persze a jelenlegi kormány terhére rótták, megvádolva azt a valós számok eltitkolásával.
Erről azonban szó sincs, ami persze nem azt jelenti, hogy a tervezett hiány feltétlenül tartható. Az máris látszik, hogy az adóbevételek alacsonyabbak lesznek, néhány kiadás pedig magasabb lesz a vártnál, ami összességében mintegy 200 milliárd forinttal rontja a mérleget. Ezt részben a tartalékokból, részben pedig pontosan nem behatárolt államigazgatási többletbevételből kívánják pótolni, ami kétségkívül sérülékenyebbé teszi a költségvetést. Ezzel együtt a Nemzeti Bank és külső szakértők is csupán GDP arányosan néhány tizeddel magasabb, 4,2-4,3 százalékos deficitre számítanak a mostani feltételek mellett. Ezt javíthatja egy váratlan, a hét végén megszellőztetett egyszeri 120 milliárdos bevételi tétel, amelynek tartalmáról egyelőre nem közöltek részleteket.
A valós hiány tehát a jelenlegi kormány által megkezdett szigorú fiskális pályán haladva nagyjából a fele lenne az ellenzék által ismételgetett mértéknek. A Fidesz kormány azonban a jelek szerint más pályán kíván haladni, nincs is más választása, ha nem akar igen gyorsan szembe kerülni az ígéreteiben csalódott választókkal. A külső bizalom megrendülését és az abból származó pénzügyi vészhelyzetet azonban taktikusan el akarja kerülni, ezért már most igyekszik elfogadtatni a lazítást a másfél éve kapott mentőcsomagot finanszírozó szervezetekkel. A hírek alapján sikeresen lobbiztak, és így kormányra kerülve állítólag 5,5 százalékig növelhetik a hiányt, ami 4-500 milliárd forintnyi forrástöbbletet biztosít számukra.
Első ránézésre azt mondhatjuk, hogy megint a Fidesz jár jól, mert 1998-hoz hasonlóan az elődjénél kedvezőbb pénzügyi helyzetben veheti át a kormányzást. Akkor az általuk elátkozott Bokros-csomag eredményeinek, most pedig a Bajnai-csomag kedvező hatásainak és a nemzetközi szervezetek segítségének köszönheti ezt. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. Akkor egy stabilan növekvő gazdaság hátterével számolhattak, most viszont a recesszióból éppen csak kilábaló, súlyos szerkezeti problémákkal és társadalmi feszültségekkel küzdő országot kell majd irányítaniuk, ahol a lakosság jelentős része - éppen a Fidesz ígéreteinek köszönhetően - a csodában bízik, egy másik, egyre növekvő része pedig teljesen kiábrándult és radikalizálódik.
Pontosan ezzel magyarázható az IMF és az EU várható nagyvonalúsága a hiánycélt illetően. A Bajnai-kormánynak nem engedhettek lazítást, mert a bizalom visszanyerésének előfeltétele volt a radikális hiánycsökkentés, amely nélkül a költségvetés összeomolhatott volna. Ennek veszélye elhárult, hazánk már a belső pénzügyi válság kezelésének és az ehhez szükséges következetességnek a példája lett az unióban. Ez azonban kevés a gazdaság fenntartható fejlődési pályára állításához, és ezt az IMF-ben és Brüsszelben is nagyon jól tudják: elkerülhetetlenek a halogatott vagy megtorpedózott reformok a közigazgatásban és a nagy elosztó rendszerekben. Csupán megszorításokkal viszont ezek nem hajthatók végre, az átmeneti időszakhoz jelentős forrásokra van szükség.
A Fidesznek ígért engedékenységet tehát nem a felebaráti szeretet vagy a túláradó bizalom, hanem a szigorú racionalitás motiválja. A lazításért cserébe határozott reformokat várnak, kemény költségcsökkentést a közigazgatásban, beleértve az állami és önkormányzati szerveket egyaránt, a szociális és jóléti kiadások lefaragását, az egészségügy és a nyugdíjrendszer finanszírozásának hosszú távra szóló átalakítását. Ezeknek a feltételeknek a betartását folyamatosan ellenőrízni fogják, ahogy eddig is tették. A Fidesz állítólag vállalta a feltételeket, amire az is utal, hogy a titkos egyezségről kiszivárgott információkat eddig egyik fél sem cáfolta.
Nagy kérdés, be tudja-e tartani a vállalást a kormányra kerülő párt. A pótlólagos 4-500 milliárd soknak tűnik, valójában a kihívások tükrében nagyon is kevés. Lényegében a már ismert és nyitott problémák azonnali kezelése elviszi a legnagyobb részét: gondoljunk itt a közösségi közlekedés, a MÁV, a BKV és a Malév finanszírozási igényére, az egészségügyből hiányzó pénzre stb. A maradék a társadalom különböző rétegeinek tett ígéretek teljesítésének töredékére sem elég, a dilemma az lesz, mindenkinek adunk egy keveset vagy a legfontosabbaknak többet. Vélhetően az lesz a megoldás, hogy az ígéretek beváltását több évre eltolják és remélik, hogy később lesz majd rá keret.
A legnagyobb gondot a strukturális reformok végrehajtása jelenti majd. Az egyik probléma az anyagi fedezet hiánya, a másik még ennél is sokkal nagyobb: a társadalom reformellenessége. Ebben pont a Fidesznek volt kulcsszerepe azzal, hogy minden kísérletet azonnal támadott, és azzal hitegette az embereket, hogy ezekre nincs szükség, hatalomra kerülve majd ők megoldanak mindent. Most viszont nekik sem lesz más választásuk, ha komolyan veszik az ország érdekeit. Egyet tehetnek, a várhatóan súlyos konfliktusokkal járó átalakításokat elhúzzák, és bíznak a gazdaság fellendülésében. Ez utóbbi azonban szintén részben az ösztönző forrásoktól és intézkedésektől, így például az adó- és járulékcsökkentéstől és a munkahely teremtéstől függ, aminek az anyagi háttere ugyancsak kérdéses.
A hiány megnövelése tehát csak átmeneti segítség lehet az új kormány számára, ahhoz elegendő, hogy az idei évet komolyabb megrázkódtatás nélkül átvészelje. 2011-ben azonban eljön az igazság pillanata, akkorra már az országon belül és kívül egyaránt eredményeket várnak, s ha azok elmaradnak, idehaza a feszültségek kiéleződése és radikalizálódás, külföldön pedig súlyos bizalomvesztés lesz a következmény. Bízzunk abban, hogy ez csak a legrosszabb forgatókönyv, a valóság ennél jobb lesz.
