Még idén elfogyhat a nyugdíjvagyon
A vártnál sokkal rosszabb idei költségvetési adatok és az eddig megismert kormányzati tervek azt vetítik előre, hogy a különadók ellenére még az idén feléli a kormány a magán-nyugdíjpénztáraktól szerzett és mobilizálható vagyon legnagyobb részét. Így a következő évekre szinte nem marad tartaléka a már most jól prognosztizálhatóan megugró hiány fedezésére.
Végiggondolatlan és hibás lépések sorozata kellett ahhoz, hogy a Fidesz-kormány már ez év elejére gazdasági kényszerpályára lavírozza magát. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a Matolcsy György nevével fémjelzett elképzelés, amelynek lényege a szigorú fiskális politikával szemben a hiány felvállalása és a gazdasági növekedés ösztönzése adócsökkentéssel és más eszközökkel, és majd a GDP gyors bővülése révén kikerülni az adósságcsapdából, teljességgel járhatatlan út. Ezt minden hozzáértő szakelemző kezdettől fogva mondja, sorolva a külső és belső feltételekből kiinduló érveket, Orbánéknak azonban pofonok sorozata kellett ahhoz, hogy többé-kevésbé elfogadják a realitásokat.
A gazdasági szabadságharcot vizionálók állításával szemben a kudarcnak nem az az oka, hogy az EU nem engedte a hiánycéltól való eltérést, mert ezzel csak a pénzügyi összeomlástól óvott meg minket. A deficit tartása ugyanis nem öncél, hanem más tényezőkkel együtt a hosszútávú stabilitás előfeltétele, a voluntarista törekvések megakadályozásának eszköze: Görögország és Írország példája jól mutatja, hová vezet a felelőtlen költekezés, a valós lehetőségeken való túllépés. A Matolcsy-féle fejlődési modell még egy erős, fejlett és szilárd finanszírozási hátterű gazdaságban is csak kivételesen jó külső feltételek mellett működhetne, nemhogy egy törékeny, külső partnereitől függő, eladósodott országban, ráadásul kedvezőtlen, válságoktól terhelt környezetben.
Mire ezt a Fidesz végre felismerte, már jóvátehetetlenül bekorlátozta saját és az ország mozgásterét. Az első nyilvánvaló figyelmeztető jel a tavalyi hiány megugrása volt, amelynek nem a mértéke volt aggasztó - a 4,2-4,3 százalék az elhamarkodottan bejelentett 3,8-hoz képest még nem túl kirívó -, hanem a strukturális háttere. Kiderült, hogy a kormány nem látta tisztán a költségvetési folyamatokat, és az idei , valamint a középtávú terveket egyaránt téves kalkulációkra alapozta. Ennek eredménye már az első két hónap pénzügyi adataiban meglátszott: az egész évre tervezett deficit 80 százalékát máris sikerült megtermelni úgy, hogy mind a bevételi, mint a kiadási oldalon sokkal rosszabb a kép, mint várták.
A kormány számára is világossá vált, hogy drasztikus beavatkozás nélkül a helyzet egyre romlani fog és a hiányolló tovább nyílik, és ezen az egyszeri intézkedések, például a különadók is csak átmenetileg segítenek. Ugyanez a baj a rendkívüli, 250 milliárdos tartalékolással is, amellyel a hiányadatra reagáltak: a költségvetési szerkezet átalakítása nélkül ez a lépés nem több megszorító felületi kezelésnél. Ennél többet csak a Széll Kálmán Terv ígér, de annak hatása leghamarabb csak jövőre jelentkezik és konkrétumok híján egyelőre erősen kérdéses, mennyire vállalja majd fel a sürgetett reformokat.
