Matolcsyék mernek igazán nagyot álmodni

Jó néhány évvel ezelőtt, az egyik nagy kereskedelmi bank által rendezett pénzügyi konferencián Matolcsy György előadását úgy kommentálta egyik korábbi, nagy nevű mentora, hogy „Gyuri, téged a tények nem szoktak zavarni”. Nos, 2010 óta számtalanszor tapasztalhattuk ennek igazságát, legutóbb az illetékes parlamenti bizottság előtti előadásánál, amelyben az MNB tevékenységéről és a magyar gazdaság helyzetéről szóló víziót fejtette ki.

Az aligha lepett meg bárkit, hogy szerinte a bankja fantasztikus munkát végzett és minden úgy jó, ahogy van, a feltett kritikus kérdésekre pedig lényegében nem válaszolt, sőt az újságírói faggatásra csak azt ismételgette: „áldott, békés adventet és karácsonyt kívánok”. A stílus maga az ember, mint tudjuk, és Matolcsy arcátlan hatalmi arroganciája sajnos kiválóan illeszkedik a Fidesz kommunikációs rendszerébe. Akárcsak az, hogy amit előadott, olyan állítások sora, amelyekről nem tudni, mire alapozva, honnan szedte őket, mert mondanivalójából nem derült ki.

Az tény, hogy az adósságszolgálati terheink jelentősen csökkentek, köszönhetően a kedvező nemzetközi pénzügyi feltételeknek, az alacsony kamatoknak. Ez azonban aligha az MNB érdeme, az egész fejlett világra, azon belül is egész térségünkre igaz. Hogy pontosan mennyi az ebből származó megtakarításunk, attól függ, melyik évhez viszonyítjuk, de ennek semmi értelme sincs, mert nem következik belőle értékelhető következtetés azon túl, hogy számunkra kedvezően alakultak a körülmények. Amivel tényleg lehetne büszkélkedni, az az, hogy az államadósság devizakitettségét sikerült 30 százalék alá szorítani, ami valóban dicséretes eredmény.

Az MNB-ről elhangzottak még visszafogottnak tűnnek a magyar gazdaság kilátásairól festett képekhez képest. Matolcsy a fő feladatnak a gazdasági felzárkózás folytatását nevezte, ami érdekes megállapítás annak ismeretében, hogy az idei makroadatok alapján éppen az ellenkező irányba haladunk. Az első három negyedévben a magyar GDP a korrigált számok szerint csupán 1,7 százalékkal bővült, ami jócskán elmarad a térségünk országainak átlagától, de még az eurózóna is picivel gyorsabban fejlődött. Hol van itt a felzárkózás? Éppenséggel egyre jobban lemaradunk a környező uniós versenytársakhoz képest, és cseppet sem kerülünk közelebb a nyugat-európai szinthez. Holott éppen a Nemzeti Bank elemzése szerint évi átlagban legalább 2-3 százalékkal gyorsabban kell növekednünk a fejlett, tőlünk nyugatra lévő országokhoz képest ahhoz, hogy harminc éven belül utolérhessük őket.

Fotó: MTI/Kovács Attila

Ezzel a jelek szerint Matolcsy is tisztában van, az ellentmondást úgy hidalta át, hogy nagyívű növekedési prognózissal állt elő. Szerinte az idén háromszázalékos lesz a növekedés – ebben következetesen kitart a korábbi állításaik mellett –, jövőre pedig akár négy százalékra is gyorsulhat. Az első ígéret ab ovo kizárt, mert az eddigi idei tempót figyelembe véve az utolsó negyedévben ötszázalékos bővülésre lenne szükség, hogy éves átlagban a három százalék elérhető legyen. Ami 2017-et illeti, kivétel nélkül minden külső és belső elemzés (a kormány is) 2,5-2,7 százalékos GDP-bővülést tart reálisnak a gazdasági trendek és a várható fejlemények alapján, négy százalék az álomvilágba tartozik. De mint tudjuk, Matolcsyék mernek nagyot álmodni, legfeljebb utólag letagadják.

A nagyotmondásban a napokban Lázár János is jeleskedett. Szokásos sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a jövő évi adócsökkentés négyszázezer vállalkozás helyzetén javít. Ezzel szemben a kilenc százalékra csökkenő társasági adó csak nagyjából ezer, évi ötszázmillió forint feletti bevétellel rendelkező cégnek jelenthet érzékelhető előnyt, az összes többi átlagos nyeresége a tízmillió forintot sem éri el. Az ő adójuk csupán egy százalékkal csökken, azaz éves szinten legfeljebb százezer forintot nyerhetnek, ami aligha segít rajtuk. Ráadásul legtöbbjüknél ezt el is viszi a minimálbér emelése, amit nem kompenzál az ötszázalékos tb-csökkenés.

Lázár szavaival szöges ellentétben a legrosszabbul az egyéni vállalkozók járnak, akik többnyire a minimálbér után fizetik a járulékaikat, az ő terheik nem csökkennek, hanem havi mintegy kétezer forinttal nőnek. A kabinetminiszter által emlegetett sok százezerből tehát legfeljebb néhány ezer lehet igaz, azok is a nagyvállalkozók közül kerülnek ki. Ahogy tehát az utóbbi években mindig, most is a gazdagok járnak a legjobban.