Magáncsőd: hogyan és kiken segíthet?

A csaknem egymillió ügyféllel történő banki elszámolás és a devizahitelek forintosítása a sorra felmerülő gondok ellenére az adósok nagy többsége számára komoly könnyebbséget jelent, a törlesztőrészletek akár 25-30 százalékkal is csökkenhetnek. Ez azonban nem nyújt megoldást a nem teljesülő hitelek problémájára, pedig csaknem minden ötödik adós képtelen a törlesztésre: friss adatok szerint 193 ezer ügyfél mintegy 2000 milliárd forintnyi tartozása ebbe a kategóriába esik. Nagy többségük teljesen kilátástalan helyzetben van, mert már nincs elég fedezete a maradék hitelre, tehát úgy veszíthetik el a lakásukat, hogy a tartozásuk egy része megmarad.

Számukra találták ki a Nemzeti Eszközkezelőt, amely csökkentett áron megvásárolja a hitelezőtől az ingatlanukat, amelyet aztán nekik bérbe ad. A konstrukció korlátja az, hogy viszonylag szigorú feltételei vannak, és korlátozottak a rendelkezésre álló állami források, ezért maximum csak néhány tízezren élhetnek vele összesen. A meg nem térülő hitelmennyiség tehát alig csökken, és ez a kiszolgáltatott adósokon túl a bankok számára is súlyos terhet jelent. Szükség van tehát olyan egyéb megoldási lehetőségekre, amelyek szélesebb körben tudják kezelni a bajokat.

Ennek egyik módja lehet a magáncsőd intézménye, amely több európai országban működőképes gyakorlat. A lényege az, hogy a törlesztésképtelen adós mellé egyfajta csődbiztost, vagyongazdát rendelnek ki, aki felméri az érintett vagyoni és jövedelmi helyzetét, majd annak ismeretében javaslatot dolgoz ki a törlesztés folyamatára, amelyet az adóssal és a hitelezővel is megtárgyal. Ha mindkét fél elfogadja, akkor lényegében a csődbiztos gazdálkodik az adós vagyonával és pénzével, meghatározza, milyen forrásokból és mennyit kell törlesztenie, és mennyit fordíthat saját személyes kiadásaira. Mindezt szigorúan ellenőrzi, és ha az ügyfél pontosan betart mindent, az általános gyakorlat szerint 5-10 év alatt törleszteni tudja a tartozás nagyobbik részét, a maradékot pedig a bank elengedi. Az adós tehát megszabadul a tehertől és új lappal indulhat, a banknak pedig a hitel jelentős része megtérül, azaz kisebb a vesztesége, mintha egyszerűen bedőlne a kölcsön.

Ez így szépen hangzik, az ördög azonban itt is a részletekben van. Az első kérdés mindjárt az, ki kérhet egyáltalán magáncsődi védelmet, milyen és mekkora tartozásra, mekkora fedezettel? Az ugyanis világos, ha esély sincs arra, hogy bármennyit is törleszteni tudjon, értelmetlen az egész konstrukció. A nemzetközi tapasztalatok szerint akkor van realitása az egésznek, ha a tartozás nem túl nagy, és előre láthatóan a nagyobb részét ki tudják fizetni szigorú gazdálkodással. Az sem mindegy, milyen hosszú időt szabnak a törlesztésre, azaz meddig korlátozzák az ügyfél költését, saját vagyonkezelését.

A nálunk eddig kidolgozott törvénytervezet, amely jövőre lépne hatályba, részletesen szabályozza a feltételeket. A koncepció szerint fél-egymillió lenne a tartozás alsó, és 40-50 millió a felső határa. Szakértők és a külföldi gyakorlat szerint az utóbbi érték túl magasnak tűnik, mert nem reális, hogy ekkora összegnek a csődvédelem ideje alatt akárcsak a felét is törleszteni tudják, ezért inkább 30 millió körül kellene meghúzni a határt. Már azért is, mert csak az kérhet öncsődöt, akinek a vagyoni fedezete eléri a tejes tartozás 45 százalékát. A fedezetbe számít nem csupán az ingó és ingatlan stb. vagyon piaci értéke, hanem a következő öt év minimálbéren felüli nettó jövedelme.

Ebből egyenesen következik, hogy kiesnek mindazok, akik munkanélküliek vagy minimálbéren és az alatt vannak hivatalosan bejelentve, illetve alacsony a tényleges jövedelmük, a jelzálog alá vett ingatlanuk értéke pedig túlzottan lecsökkent. Problémát jelenthet az is, ha valakinek csak határozott időre szóló munkája van, vagy nem fix jövedelemmel rendelkezik. A csődbiztos ugyanis azt vizsgálja, hogy a mozgósítható vagyonelemek eladásával, valamint a személyi kiadások korlátozásával fennmaradó jövedelem legalább öt évig elegendő-e arra, hogy egy fixen rögzített törlesztőrészlettel az adósság nagyobbik hányada fedezhető legyen.