Klímacsúcs: rossz nyomon járunk?
Kemény számháború folyik a koppenhágai klímacsúcson a leginkább érintett országok között a globális felmelegedés megállítására teendő vállalásokról, a széndioxid kibocsátás korlátozásának mértékéről és ütemezéséről. Eközben egyre több tudós vélekedik úgy, hogy valójában hiba csak erre koncentrálni, a klímaváltozás természetes folyamat, a légszennyezés csupán kevéssé befolyásolja azt.
Nagy esély van arra, hogy sikeresen végződik minden idők legnépesebb csúcstalálkozója Koppenhágában. Bár a vezetők csak később találkoznak, a viták a kompromisszum érdekében már gőzerővel folynak. Az optimisták szerint jó előjel, hogy minden érdekelt nyilatkozatban kötelezte el magát a klímavédelem mellett, beleértve elsősorban a legnagyobbakat, az Egyesült Államokat, Kínát és az Európai Uniót. A kezdeményező szerepet az utóbbi játssza, és kétségkívül ez a térség tette eddig a legtöbbet a légkörre káros anyagok kibocsátásának csökkentésére, joggal szorgalmazza tehát, hogy mások is hasonló mértékben kötelezzék el magukat.
Ennek adott határozottan hangot a svéd környezetvédelmi miniszter, amikor felszólította az amerikai és kínai kormányt, hogy tegyenek jóval többet a közös ügy érdekében. Szerinte a jövő főleg ettől a két országtól függ, mivel jelenleg ők felelősek a világ széndioxid termelésének a feléért, nélkülük nem érhető el siker. Ezért felszólította őket, vállaljanak és tegyenek többet, mint amennyit eddigi állásfoglalásaikban kilátásba helyeztek. Obama elnököt név szerint is említette, aki a megválasztásakor jóval többet ígért annál, mint amit most letett az asztalra. Hasonlóan nyilatkozott az ENSZ szakértői csoportjának vezetője is.
A svédek felütése valóságos számháborút indított el. Az amerikai küldöttség azonnal visszautasította a vádakat, arra hivatkozva, hogy bár 2020-ig csak 17 százalékos csökkentést vállalnak a 2005-ös szinthez képest, de 2050-ig teljesítik a tudósok által szükségesnek tartott 80 százalékot, ami nem marad el az uniós vállalástól, csak a tempója más. Az egyik vitapont éppen ez: az EU és az ENSZ gyors lépéseket sürget belátható időtávon belül, attól tartva, hogy a felmelegedési folyamat a késlekedés miatt tovább gyorsulhat. Emellett az is kérdéses, hogy a messze távolba nyúló ígéretek mennyire vehetők komolyan és kérhetők számon. Ez az aggodalom nem tűnik alaptalannak, mivel hatalmas erejű amerikai ipari lobbik ellenérdekeltek és igyekeznek akadályozni a folyamatot. Figyelmeztető jel, hogy a sokkal kisebb horderejű kiotói egyezményt Washington soha nem ratifikálta.
Ami a másik legnagyobb légszennyezőt, Kínát illeti, a fő érv ott az, hogy ők az ipari és technológiai fejlettség más fokán állnak még, ezért nem várható el tőlük ugyanaz, mint a legfejlettebb országoktól. Ez az érvelés nem alaptalan ugyan, de a lényegen ez sajnos keveset változtat: Kína az elkövetkező években a világ első számú környezetszennyezője lesz. A pekingi vezetők ezért hajlandóak korlátozó intézkedéseket hozni, de csak olyan mértékben, hogy az a gazdasági fejlődést ne hátráltassa. 2020-ig 45 százalékkal akarják visszafogni a széndioxid kibocsátást egységnyi GDP-re vetítve, az annyit jelent, hogy a csökkenést a 2005-ös gazdasági teljesítmény szintjéhez mérik.
Külön problémát jelentenek a fejlődő országok. Az éghajlati változások leginkább őket fenyegetik, az elsivatagodás csakúgy, mint a tengerek szintjének várható emelkedése. Ennek következtében egész térségek destabilizálódhatnak, éhségháborúk törhetnek ki, tömegessé válhat a menekültáradat. Mindennek megakadályozására kevésnek tűnik az az évi tízmilliárd dollár, amit a klímacsúcs várhatóan a fejlődők megsegítésére elfogad, de a semminél mindenképpen több. Ezt kiegészíthetik az egyéb fejlesztési projektek, de az igazi megoldás a felmelegedés megfékezése lenne.
A szakértők abból indulnak ki, hogy a legrosszabb elkerülésére a jelenlegi évi 47 milliárd tonnányi széndioxid kibocsátást minimálisan 44 milliárdra kell csökkenteni, és az eddigi nemzeti vállalások szerint erre megvan az esély. 2050-ig ezt legalább a felével tovább kellene csökkenteni ahhoz, hogy a klímaváltozás lelassuljon, majd megálljon. Ha a mostani képleteknek megfelelően a légkör átlaghőmérséklete két fokkal emelkedik, a katasztrofális következmények miatt a világ össz GDP-je húsz százalékkal eshet vissza - állítják a klímavédelem tudósai.
Egyre növekszik azok száma azonban, akik szerint teljesen hibásak azok az alapvetések, amelyekre a prognózisok épülnek. Szerintük rossz nyomon jár a világ, ha az ipari széndioxid kibocsátást tartja felelősnek a globális felmelegedésért és annak csökkentésében látja a megoldást. A szkeptikusok állítják, hogy az emberi tevékenység csak korlátozottan hathat az éghajlat alakulására, a légkörben lévő széndioxid mennyiségért például elsősorban az óceánok a felelősek. A klímaváltozás természetes dolog, pontosan kimutatható, hogy állandóan hideg és meleg periódusok követik egymást, az ismert történelemben is már voltak ilyen időszakok. Ezek nem vezettek a Föld ökoszisztémájának összeomlásához, és az emberi légkörszennyezés mesze van attól, hogy a természetes folyamatokat komolyan befolyásolhatná.
Ha ez igaz, még több okunk van a nyugtalanságra. Az éghajlat változásának tényét ugyanis senki nem tagadja, legfeljebb az okát és a mértékét kérdőjelezik meg. Amennyiben tehát nem az ember túlzott széndioxid termelése az oka, akkor a kibocsátás visszafogása sem old meg semmit. Ez viszont azt jelentené, hogy nem tehetünk semmit és ki vagyunk szolgáltatva a törvényszerű következményeknek: még ha a bolygó ökorendszere alkalmazkodik is, az emberiség fejlődésére a hatások katasztrofálisak lehetnek. A józan ész azt diktálja, hogy semmiképpen sem lehetünk tehetetlen szemlélők. A természeti forrásokkal való takarékosabb és hatékonyabb gazdálkodás, a környezet védelme és a szennyezés csökkentése feltétlenül a jövő záloga, függetlenül attól, melyik elmélet bizonyul majd igaznak.
