Így teszik átláthatatlanná a közpénzeket Orbánék

Az egyik legnagyobb civil érdekvédő szervezet vezetője félsikernek nevezte, hogy az Alkotmánybíróság elmeszelte az MNB alapítványainak működését lényegében üzleti titokká minősítő törvényt. Az AB ugyanis egyúttal átengedte a Magyar Posta tevékenységének transzparenciáját nagyban korlátozó parlamenti döntést, amely önmagán túlmutatva precedens jelenthet valamennyi állami vállalat titkolódzásához is.

Az MNB alapítványokról szóló határozatot előre borítékolni lehetett, mivel a Nemzeti Bank a működésének jellege alapján nyilvánvalóan kizárólag közpénzt kezelhet, és jogi nonszensz az az állítás, hogy az abból létrehozott alapítványokban már nem közpénz van. A határtalan arrogancia jele, hogy Matolcsyék kérésére a fideszes többség ennek ellenére megszavazta ezt a parlamentben. Érdekes módon még a kormányzat egyes tagjai is túlkapásnak tartották a dolgot, és burkoltan elhatárolódtak tőle. Az AB viszont kapott egy magas labdát, amelyet leütve úgy tehetett, mintha valóban független lenne.

Hogy ez azért mégsem így van, mutatja a Magyar Posta kapcsán hozott döntés, amely jóváhagyja, hogy üzleti érdekekre hivatkozva megtagadhassák a közérdekű adatszolgáltatást, holott egyértelműen közpénzekkel gazdálkodó állami cégről van szó. Ezzel kitárult a kapu a többi állami tulajdonú cég számára is, hogy egyszerű jogszabály módosítással titkolózhasson, hogyan kezeli és mire költi mindannyiunk pénzét. Az AB azért hagyott egy kiskaput: az eredeti javaslattal szemben lehetővé teszi, hogy az adatkérelmezők bírósághoz fordulhassanak.

Ez utóbbi nélkül manapság rendkívül nehéz fontosabb ügyekben a közpénzek sajátos költéséről információkat szerezni. Az Orbán-kormány az elmúlt hat évben tudatosan és következetesen csökkentette az állami szervek és cégek működésének átláthatóságát. Ennek legegyszerűbb és mára általánossá vált módja, hogy szabotálják az adatok nyilvánosságáról szóló rendelkezéseket, és megtagadják az információk kiadását. Ennek nyomán a kormány számára kényesebb adatok megszerzése bírósági procedúra függvénye, és hónapokig, sőt több mint egy évig elhúzódhat. Így részben mód nyílik egyes dolgok elkenésére, részben pedig az ügyek is vesztenek az aktualitásukból, azaz a hatásuk is kisebb lesz.

Kirívó korlátozás az adatszolgáltatás fizetőssé tétele. Felháborító, hogy a mi adóinkból fenntartott és közpénzeket használó intézmények, cégek külön díjat kérhetnek azért, hogy alapjogunkkal élve megtudjuk, mire költik a mi pénzünket. Vérlázító példája volt ennek, mikor a Szépművészeti Múzeum több pénzt kért azért az információért, mennyiért adott kölcsön értékes képeket Habony rokonságának, mint amennyi bérleti díjat a festményekért kért!

Ugyancsak egyszerű megoldás, hogy a kormány és intézményei szűkítették a szokásos, törvényileg szabályozott, rendszeres adatszolgáltatás körét: ezek részben ritkábbá váltak – például az adósságállomány alakulásának számai –, részben csak kevésbé részletes információkat adnak ki a gazdaság teljesítményéről. Ez lehetővé teszi a kormánynak tetsző adatok hangoztatását, az érdekes részletek elhallgatását, azokat szedje össze az, akinek van rá kedve és energiája. Ez igen megnehezíti a korrekt tájékoztatást és nagy teret ad a manipulációra: bedobnak egy szép számot, és az már tudatosul, mire kiderül annak valós, kevésbé szép háttere.

A következő lépcsőfok az átláthatatlanság felé a titkosítások sokasága. Ebből a sorozatból kiemelkednek a botrányos ügyek, mint a tarfikmutyi és az állami földek haszonbérletbe adásának folyamata, de a pálmát kétségkívül Paks II viszi el. Ott évtizedekre titkosítottak minden fontosabb információt sok ezermilliárd felhasználásáról, részben üzleti, részben biztonsági okokra hivatkozva. Jó kérdés, ugyan miért érzékeny információ megtudnunk, hogyan választják ki és milyen feltételekkel a különböző beszállítókat, akiknek döntő többsége nem magával a reaktorral van kapcsolatban, hiszen azt az oroszok szállítják. Az EU is bírálja a titkolódzást, ezért valamelyest enyhíteni kényszerül rajta a kormány, a lényegen, az átláthatatlanságon azonban nem akar változtatni.

A nyilvánosság kizárásának legkeményebb eszköze a testre szabott törvényalkotás, amely legfelső jogi szinten korlátozza a transzparenciát. Ennek példái a fentebb említett MNB és Magyar Posta ügyek, de a legelképesztőbb az a lépés, amely lehetővé teszi, hogy a kormány a parlament megkerülésével, rendeleti úton változtasson az elfogadott költségvetésen, és akár rögzített fedezet nélkül vállaljon jövőbeni állami kiadásokat. Ez egy jogállamban elképzelhetetlen lenne, mivel semmibe veszi a legfelső demokratikus szerv, a parlament ellenőrzési jogkörét, és szabad kezet ad a költekezésre a végrehajtó hatalomnak.

Ha a felsoroltak sem elegendőek a közpénzek átláthatatlan mozgatásához, jöhetnek a háttérben zajló pénzügyi manipulációk. Ezek nagyon nehezen feltárhatók és az állami közreműködés még kevésbé bizonyítható. Legfrissebb példája ennek az MKB igencsak furcsa eladása, ahol látszólag nem mozog állami pénz, az ügylet mégis messziről bűzlik. Az egyik 45 százalékos vevő egy luxemburgi off shore befektetési vállalkozás, amely mögött hivatalosan kínai és indiai befektetők állnak, a másik 45 százalékos tulaj pedig egy magyar kockázati alap.

Érdekes módon mindkét cég csak idén február óta működik, és ki tudja, miért, azonnal jó üzletnek látja megvenni az eddig masszívan veszteséges bankot. Hab a tortán, hogy a magyar alap – ki tudja honnan – hirtelen 31 milliárd forintot szedett össze, hogy meglegyen a vételár, ami ilyen rövid idő alatt fantasztikus teljesítmény. Hogy teljes legyen a kép, a harmadik, 10 százalékos vevő az MNB FB elnökéhez, Járai Zsigmondhoz közelálló Pannónia Nyugdíjpénztár. Különös véletlen, hogy a nyugdíjpénztárak csak december vége óta, egy csendben átvitt törvénymódosítás nyomán végezhetnek ilyen jellegű, kockázatosnak minősülő befektetést az ügyfelek pénzéből.

Többszörösen is kilóg a lóláb, először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy egy ekkora hazai bank ilyen átláthatatlan és enyhén szólva is gyanús tulajdonosi kör kezébe kerüljön. Sejthető, hogy a háttérben valahol Matolcsyék állnak és közpénzek is érintve lehetnek, de nyomozó legyen a talpán, aki ezt bizonyítani tudja majd. Mit kaptak volna a Fidesztől Gyurcsányék, ha ilyet meg mertek volna csinálni!