Így lopható szét jogszerűen a közvagyon

Lázár János az a fideszes politikus, aki bicskanyitogató arroganciája mellett időről-időre képes meglepni minket szokatlanul nyílt és őszintének tűnő kijelentéseivel. Nem tudhatjuk, hogy ezek véletlen, a pillanat hevében született megnyilatkozások vagy jól megfontolt és tudatosan időzített kiszólások, de mindenképpen érdemes figyelni rájuk, mert némi bepillantást nyújtanak a kormánypárti berkeken belüli gondolkodásmódra és hatalmi mozgásokra.

A legutóbbi meghökkentő bonmot az állami földek kutyafuttában történő eladásának egyik indokaként hangzott el, mondván: azért van szükség a privatizálásukra, mert különben a fideszes menedzsment szétlopja azokat. Ez több szempontból is felettébb érdekes érv: mindenek előtt nyilvános bevallása annak, hogy a jelenleg hatalmon lévő fideszes garnitúra ahol tudja, lopja az állami tulajdont, és ezt a vezetők is jól tudják. Sőt: ezt a logikát követve még elő is segítik azzal, hogy amit lehet, államosítanak, elsősorban a közszolgáltatásokat és az energetikai területeket, de például egyes bankokat is.

Lázár kijelentése egyben megkérdőjelezi Orbánék fő érvét az államosítás mellett, miszerint az állami tulajdonú vállalatok jobban és megbízhatóbban működnek, mint a profitéhes külföldi tulajdonosok irányítása alatt, akik csak kizsákmányolnak és kitalicskázzák a hasznot. Ez az érvelés szöges ellentétben áll a földek privatizálásának indokával, amely lopási lehetőségként kezeli az állami tulajdont, emiatt preferálja annak eladását. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy mit állít a Fidesz: jó vagy rossz, ha az állam a gazda?

A valóság persze egyszerűen megfogalmazható: Orbánék mindig a saját érdekeikhez igazítják az érveiket, nem törődve azok kiáltó ellentmondásaival. Ha az államosítással minél több vagyonelemet maguk alá seperhetnek, akkor azt hirdetik üdvözítő megoldásként, ha az állami tulajdont a híveknek osztják szét, akkor az szolgálja a propagandájuk szerint a közjót. Ennek tipikus példája volt a takarékszövetkezetek esete: rossz gazdálkodással, szabálytalanságokkal stb. vádolták őket, úgymond az „emberek” védelmében államosítottak, gyakorlatilag elvették a vagyonukat, majd bagóért eladták hozzájuk közeli vállalkozói körnek.

Hasonlóan sajátosan zajlott az állami földek tartós haszonbérletbe adása, ahol az adatok és Ángyán alapos vizsgálódása szerint a területek nagyobbik része a meghirdetett célokkal szöges ellentétben jól körülhatárolható érdekcsoportokhoz és a kormánypárthoz közel álló bérlőkhöz került, ez utóbbiak jelentős részének köze nincs az agráriumhoz. A „földmutyi” átláthatatlan pályáztatás és döntéshozatal, valamint a folyamat titkossága mellett zajlott.

A jelenleg haszonbérletben lévő állami földekből közel 400 ezer hektár, a teljes magyar termőföld 7 százaléka államosításának célja részben a földmutyi nyerteseinek bebetonozása. Jelzi ezt, hogy a meghirdetendőből 250 ezer hektár a botrányos pályáztatás nyomán nemrég kapott új bérlőt, jellemzően 20-25 évre. Azon túlmenően, hogy a bérlőknek elővásárlási joguk van, roppant előnyük, hogy aligha pályázik épeszű ember olyan területre, amellyel évtizedekig nem rendelkezhet és értelemszerűen az uniós támogatást sem kapja utána.

Nagy licitharc tehát ezeknél nem várható, ami az árakban is érződik majd. Nem szabad komolyan venni azt az elvet sem, hogy a piaci ár plusz tíz százalékról indul a licitálás, mert senki nem tudja igazán, mennyi is a valós érték. Ennek oka egyrészt az, hogy a régi aranykoronás értékbecslés agrárszakemberek egybehangzó véleménye szerint elavult és köze nincs a valós viszonyokhoz, másrészt sok helyen a földforgalom olyan csekély, hogy nincs igazán korrekt árbecslési alap.

Borítékolható tehát, hogy az említett negyedmillió hektáron leginkább a jelenlegi bérlők fognak nyerni, méghozzá jutányos feltételekkel. Az sem akadály, ha nincs elég pénzük, mert állami banki hitelt kaphatnak igen kedvezményes kamattal, a hiteligénylésben pedig maga a kormányközeli Magosz nyújt majd segítséget az új birtokosoknak. A Magosz egyébként igen aktívan szervezi a privatizáció előkészítését is: agrárszakemberek szerint már kész listái vannak arról, ki, hol, mire fog pályázni.

A listáknál állítólag alapszempont, hogy a friss bérlőkkel szemben ne induljanak, viszont a régóta jogi személyű agrárvállalkozások bérletében álló területekre mindenhol legyen kijelölt, esélyes pályázó. Gondoskodnak arról is, hogy az illető papíron helyi gazda legyen. A várható nyerteseket így lényegében előre meg lehet mondani, éppen úgy, mint a földmutyiknál, ahol mindenhol bejöttek az előzetes jóslatok. Ha ez meglesz, már csak egy lépés van hátra, vagy megvárni a bérleti szerződés lejártát, ha az egy-két éven belül várható, vagy jogszabályi hátteret teremteni azok felbontásához. Eddig is mindig így történt, ha a sleppnek akartak valamit átjátszani, gondoljunk csak például a kaszinóüzletre, a trafik- és földmutyira stb.

A Fidesz professzionális szintre emelte a köz-, sőt esetenként a privát vagyon lenyúlását és átrendezését: törvényekkel teszi jogszerűvé azt, utána központilag szervezi a leosztást. Valójában ezt tette világossá Lázár a földeladások kapcsán is: az állam vagyonát ne spontán lopkodják szét, inkább adják oda jogszerűen és szervezetten a kiválasztottaknak. Tisztább és biztosabb így a dolog, próbáljanak csak belekötni.