Ideglelés: "Az igazán súlyos piaci retorziók még előttünk vannak"

Az európai és amerikai sajtó az új magyar médiatörvény bírálatától hangos, olyan megállapításokat és jelzőket olvashatunk, amelyeket korábban hazánkkal kapcsolatban elképzelhetetlennek tartottunk. Utoljára talán a forradalom leverése után volt ennyire egységesen elítélő a magyar kormány minősítése a nemzetközi médiában, és döbbenetes azt látni, hogy az akkori kommunista vezetéshez hasonlóan Orbánék is milyen cinikusan és kioktatóan reagálnak a figyelmeztető véleményekre. Ez annál is elképesztőbb, mivel a nemzetközi viszonyrendszer ma gyökeresen más, mint akkor volt: a nagy szomszéd szorításában és a hidegháború légkörében Kádárék simán megtehették, hogy figyelmen kívül hagyják a nyugati demokráciák felől érkező bírálatot, ma viszont, mikor már mi is annak a közösségnek és piacnak a részesei vagyunk, ez már nem marad következmények nélkül. Komolyan azt hiszik a Fidesz vezetői, hogy arrogánsan visszautasíthatják a brüsszeli figyelmeztetéseket és példának okáért le "szegény kancellárasszonyozhatják" az unió legbefolyásosabb politikusát, és mindezt legfontosabb partnereink egyszerűen lenyelik és elfelejtik?

A médiatörvényt teljesen jogosan elítélő visszhang mellett érthetően jóval kisebb figyelmet kapott az a hír, hogy 13 unióbeli multicég feljelentette hazánkat az Európai Bizottságnál a rájuk kivetett különadó miatt. Álláspontjuk szerint az ugyanis több szempontból is ellenkezik az EU normákkal és alapelvekkel: egyrészt diszkriminatív és piactorzító hatású, mert lényegében csak a nagy nemzetközi cégeket sújtja aránytalanul nagy terhekkel, másrészt visszamenőleges érvényű, ami bizonytalanságot teremt, akárcsak az, hogy nem tudni, meddig lesz érvényben, mert eredetileg két évet mondtak, de titokban mégis négy évig akarják megtartani /ezt az azóta lenullázott Költségvetési Tanács fedezte fel a büdzséterv apróbetűs részeiben/. Emiatt hivatalos eljárást és a változtatás elmaradása esetén kemény szankciót követelnek hazánkkal szemben.

Fokozatos kivonulás a bizonytalan piacokról

Bár mondhatnánk, mi ez a sajtószabadságot zárójelbe tevő médiatörvény veszélyeihez képest, valójában hatásaiban annál súlyosabb gazdasági következményekkel járhat. Az alapvető szabadságjogok sérelme rendkívül fontos jelzés a befektetők számára, de még ennél meghatározóbb a befektetett tőkéjük biztonsága és hozama. Ha ezt fenyegetik, ráadásul diktátumszerű törvényekkel és részben visszamenőleges hatállyal, a válaszreakció nem maradhat el. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez nem azonnal érezhető, mert saját jól megfontolt érdekükben az elért piaci pozícióikat nem akarják feladni, tehát először egyezkedni próbálnak, és csak akkor lépnek tovább, ha ez hatástalan. Még ekkor sem a tőkekivonás a válasz, hanem a kockázat minimalizálása, azaz a költségcsökkentés és a fejlesztések felülvizsgálata, valamint a kompetens nemzetközi fórumok megkeresése. Ezután jöhet csak a bizonytalannak ítélt piacról való gyors vagy fokozatos kivonulás, esetleg a teljes tőkekivonás.

A panaszt tevő multik egyelőre a második lépcsőnél tartanak, de már ez is elegendő ahhoz, hogy súlyos közvetett hatásai legyenek. Egy ország gazdasága nem statikus, hanem folyamatosan változik, alakul, befektetők jönnek-mennek, a piaci légkör alakulása a jövő szempontjából meghatározó. Hazánkból sajnos az elmúlt hónapokban elijesztő üzenetek sora érte a piacokat, a meglévő és potenciális partnerek a rögtönzéseket, a jogbizonytalanságot, az arroganciát és a túlzott mértékű különadókat látják a koherens gazdaságpolitika és a fenntartható fejlődést szolgáló szerkezeti reformok helyett. Ennek közvetlen hatása a forint és az értékpapírok árfolyamában már lemérhető, de az igazán súlyos piaci retorziók még előttünk vannak.

Tavasszal jön az első sokk

Ezek jórészt várhatóan két, előre megjósolható időszakban fognak jelentkezni. Az első február végén, március elején lesz, amikorra az Orbán-kormány a strukturális reformokat ígéri, amelyekről egyelőre nem sokat tudni azon túl, hogy 6-800 milliárdos évi megtakarítást fognak hozni valamikor 2012-től. Annyi biztos még, hogy kevéssé fogják érinteni a nagy elosztó rendszereket, márpedig anélkül nem lehet átfogó reformokról beszélni. Ha valóban így lesz, a most még kiváró piacok már nagyon határozottan lépni fognak, ezt a forint árfolyamán, az állam finanszírozásának drágulásán, a tőkemozgáson és a tőzsdén azonnal érezni fogjuk.

Ezt a sokkot esetleg az fékezheti, hogy hazánk az EU soros elnöke, ami lehetőséget ad a negatív hatások mérséklésére. Ehhez persze rugalmas és diplomatikus magatartás kell, ami a Fidesz-kormányra eddig enyhén szólva nem volt jellemző. Ha a piac figyelmeztetésére sehogy vagy rosszul reagálunk, és ez a félév konfliktusokkal lesz terhes, a hatalmas pofont az elnökség lejártával kapjuk majd, amikor vélhetően példát akarnak statuálni velünk, a kockázatos renitenssel. Ez már a leminősítéseken és a befektetők menekülésén túl hivatalos uniós retorziókat is jelenthet, főleg akkor, ha addigra sikerül kellőképpen felbosszantani a brüsszeli apparátust.

Mindennek a következményeit még megjósolni is nehéz, mert nehezen találunk rá példát az EU történetében. Igaz arra is, hogy egy kormány ennyire nyilvánvalóan lépjen át uniós alapértékeken, ráadásul ennyire negligálja a figyelmeztetéseket. Orbánék teljes szereptévesztésben vannak, amikor keleti széljárásra hivatkozva az ottani értékrendet és módszereket akarják megvalósítani most, itt, Európa közepén, egy kicsi, nyitott és gazdaságilag kiszolgáltatott országban. Ha ezen a korrekciókra jó feltételeket adó, előttünk álló félévben nem változtatnak, hosszú-hosszú időre leírhatnak bennünket azok, akikhez mindig is tartozni akartunk.