Homokszem került a földeladási gépezetbe

A fideszes propaganda az állami földeladások kapcsán sem hazudtolja meg magát, a legutóbbi közleménye igazi gyöngyszem. Az már nem lep meg senkit, hogy „gazdaellenes liga” alakításával vádolja meg a teljes ellenzéket a Jobbiktól a DK-ig, megszoktuk már az 50-es évek propagandájára hajazó retorikát. Az sem váratlan, hogy ezúttal nem a magyar föld külföldieknek való kijátszását róják fel az ellenzék bűneként, miután kiderült, hogy külföldiek is szerezhetnek földet az árveréseken.

Az viszont már kimeríti a gátlástalan pofátlanság fogalmát, hogy a bírálókat a „Simicska-érdekeltségek kiszolgálójának” minősíti, hiszen éppen az első Orbán-kormány volt az, amely még 2001-ben több tízezer hektárnyi állami gazdasági földet játszott át 50 évre nevetségesen alacsony haszonbérleti díjért akkori kedvenceinek, elsősorban Simicskának és körének!

A hajmeresztő vádaskodás előzménye az, hogy a parlamentben nem sikerült megszerezni a kétharmadot a 2013-as földtörvény módosításához, ami lehetővé tette volna, hogy minden haszonbérleti földnél a tulajdonosok egyoldalúan akár 2-3 évenként emeljék a bérleti díjat, és ha azt a bérlő nem fogadja el, felmondják a szerződést. Az első pillanattól kezdve világos volt, hogy ez a cél, különben lényegében senkinek nem éri meg állami földet venni, ha azt még évtizedekig más műveli, csupán minimális bérleti díjat fizetve, amely legfeljebb a hiteltörlesztés töredékére elég.

A fideszes tervek szerint minden úgy történt volna, mint a trafikmutyinál, ahol a dohányboltok megfelelő kezekbe jutása után megemelték az alkalmazható árrést és jócskán kibővítették a forgalmazható termékek körét, azaz az új bérlők javára módosították a szabályozást. Most is ez volt a menetrend, de homokszem került a gépezetbe, mert a 2013 vége előtt kötött szerződéseknél csak kétharmados többséggel lehetett volna az egyoldalú módosítást törvényessé tenni.

Ezzel Orbánék saját csapdájukba estek, mert az új földtörvény után már ők adták bérbe az állami földeket jórészt nekik tetszőknek az Ángyán által feltárt földmutyik keretében. A mostani földosztás nagyobb részben éppen ezeket a területeket érinti, és ott az a cél, hogy az új bérlők gyorsan tulajdont is szerezzenek. Mivel tehát maguk a bérlők – elővásárlási joggal és kedvezőbb finanszírozási feltételekkel – lehetnek a vevők, náluk nyilvánvalóan értelmetlen a bérleti díj emelésének joga.

Az pont a korábban bérleti jogot szerzőkkel szemben lehetne érvényesíthető, ha ehhez meglett volna a kétharmad. Annak híján viszont a földkiárusítás másik nagy célja kérdőjeleződött meg: a régi bérlők ellehetetlenítése, vagy legalábbis kiszipolyozása. Hogy ez a valós szándék, több furcsaságból is kiderül. Közülük a legszembeötlőbb, hogy a földárveréseket a Simicska-érdekeltségekkel kezdték, miközben a másik nagy agrárcsoport, a Csányihoz köthető területek egyelőre kimaradnak az eladási hullámból. Aki kegyvesztett, célponttá vált, úgy tűnik, Csányi momentán nem az – más indoka aligha lehet, hogy az egyik miért érintett és a másik miért nem.

Ne legyen kétségünk, a Fidesz nem áll le, bármilyen eszközzel igyekszik átverni az akaratát. Már gőzerővel dolgoznak az új „lex Simicskán”, amely a kétharmad kikerülésével biztosítaná a régi bérlők kiszorítását is. Ez alkotmányosan nemigen lehetséges, de láttunk már csodát, mi mindent hagyott jóvá a fideszes delegáltakból álló Alkotmánybíróság. Ez az ügy pedig nagyon fontos Orbánéknak a vidéki hátország erősítéséhez, a hívek megnyeréséhez és jutalmazásához.

Amihez viszont elengedhetetlen a bérleti díjak emelése, anélkül nem éri meg a földvásárlás, ezt egyszerű kalkulációval bárki kiszámíthatja, figyelembe véve az árat, a felveendő, egyébként roppant kedvezményes hitel kamatát és törlesztési ütemét, valamint a bérleti szerződés hosszát és díját. Szakértők szerint az esetek nagy többségében legalább 2-3-szoros díjemelés kell ahhoz, hogy egyáltalán a hitel visszafizetésére fussa. Ha ez elmarad, a vevő biztosan sokat bukik az ügyleten, annál többet, minél hosszabb a bérelt időszak.

Úgy látszik, a gazdák tisztában vannak ezzel, mert nem pezseg az érdeklődés az árveréseken. Jellemzően egy, maximum két-három licitáló van, és a vételi ár nem, vagy alig magasabb a kikiáltásinál. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy jól értékelték fel a földeket, sokkal inkább azt, hogy előre jól leosztották a lapokat, ahogy azt már korábban hallani lehetett. A Fidesz-közeli gazdaszövetség ugyanis hírek szerint listákat készített arról, hol, ki pályázhat jó eséllyel. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a legtöbb helyen a szervezés jól működik.

Korai még persze mérleget vonni, mintegy tízezer árverés lesz összesen, és csak az elején tartunk. Nagyjából százezer potenciális vevő van, és a helyi viszonyok mélyebb ismerete kell ahhoz, hogy kideríthető legyen, ki tényleges pályázó, és ki az, aki stróman csupán. A baj az, hogy mire Ángyánék vagy mások ezt feltérképezik, az állami földek már oda kerültek, ahová Orbánék akarják. Persze Lázártól tudjuk, csupán azért, hogy a fideszes menedzsment ne lopja szét őket.