Hitelt akar? Megmondjuk, mire számíthat

A fogyasztói feltételek romlását legközvetlenebbül és azonnal akkor tapasztaljuk, ha hitelt akarunk felvenni. Ennek az az oka, hogy a pénzügyi válság a bankszektorban robbant ki és a korábbi pénzbőséggel szemben a források drasztikus beszűkülését eredményezte. Ez annyit jelent, hogy a hatalmas veszteségeket elszenvedett bankszférában most nincs elegendő mozgatható pénz, amin a kormányok hatalmas tőkeinjekciókkal és rendkívüli hitelkeretekkel igyekszenek segíteni. Emellett a piacba és a partnerekbe vetett bizalom is megrendült, beleértve a kölcsönt igénylőket is. Elmúlt az az idő, amikor valósággal utánunk dobták a hiteleket, és szinte készpénz nélkül lehetett bármit vásárolni.

A legelső drasztikus változás a hitelképesség és a hitelkockázat megítélésében van. A bankokat egyrészt a pénzszűke szorítja erőteljes szelekcióra - magyarán szólva nem tudnak minden igénylőnek adni -, másrészt pedig igyekeznek minél kisebb kockázatot vállalni, okulva az eddig történtekből. Ez az óvatosság ahhoz vezet, hogy sokkal alaposabban megvizsgálják, kinek nyújtanak hitelt. Az biztos, hogy hosszabbra nyúlik az elbírálási időszak. A magánszemélyeknél csak az kaphat kölcsönt, akiről csaknem biztosan tudhatják, hogy képes lesz azt visszafizetni. Ehhez várhatóan emelkedik a havi jövedelmi limit és a fedezetelvárás. Az alacsonyabb jövedelműek és a kis településen élők nem sok jóra számíthatnak. Ezt máris mutatja az OTP lépése, hogy számos térségben egyszerűen beszüntette a hitelezést.

A lakosságnál is nehezebb helyzetbe kerülnek a cégek, különösen azok, amelyek működéséhez a hitelfelvétel elengedhetetlen. Kevesebb pénzhez jutnak drágábban, ha egyáltalán kapnak. Várhatóan a bankok jelentősen szigorítják a bírálati követelményeket és nagyobb garanciát kérnek. A kevesebb likviditással rendelkező vállalkozásokat ez könnyen a padlóra küldheti, de még az erősebbek jövedelmezősését is rontja. Aki megteheti, várhatóan inkább elhalasztja beruházásait, kivárva a jobb feltételeket. Ez azonban a már megkezdett fejlesztéseknél nem járható út. A legrosszabbul azok a vállalkozások járnak, ahol nagy beruházásokba kezdtek hitelből, ráadásul a forgótőkéjüket is kölcsönből fedezik.

Valójában a forráshiánnyal és a kockázatkerüléssel magyarázható a devizahitelezés szüneteltetése is. Ez máris általános: bár hivatalosan egyelőre csak néhány bank jelentette be, a többiek az eljárás elhúzásával és a szerződésmennyiség drasztikus csökkentésével menekülnek ettől a kölcsönformától. Ez a gyakorlat mindaddig megmarad, amíg a pénzpiacok újra egyensúlyba nem kerülnek és a forint árfolyamugrásai meg nem szűnnek. A már korábban devizában felvett hitelek törlesztőrészletei a forint gyengülésével párhuzamban emelkednek. Ez viszont vélhetően átmeneti jelenség, a bizalmi válság múltával a valutánk visszatérhet a 250 körüli sávba az euróval szemben.

A hitelezés szigorításának további következménye a nagyobb fedezeti igény. Ami eddig elég volt, a jövőben kevés lesz, azaz nagyobb értékű vagyontárgyakat kell a kölcsön mögé felvonultatni. Rontja a körülményeket, hogy az ingatlanokat alacsonyabbra fogják értékelni, mint eddig, mert pénzhiányos helyzetben azok nehezebben értékesíthetők. Igaz ez az ingóságokra, például a gépkocsikra is. A kezesekkel is gondok lehetnek, azokkal szemben is emelik az elvárásokat, kérdés, hogy azokat tudják vagy akarják-e majd vállalni.

Jelentősen nőni fog az önrész és a kezdőrészlet mértéke. A banki szelekció egyik fő eleme éppen ez lesz: könnyebben jut kölcsönhöz az, aki nagyobb arányban vállal saját forrásból azonnali fizetést. Ez elsősorban a lakásvásárlásoknál, másodsorban pedig autóvételnél okoz majd problémát. Ez visszaveti majd az ingatlan és autópiacot egyaránt, csökkenti a használt lakások értékét és ezzel viszahat a felveendő kölcsönök fedezeti hátterére is.

Végül és nem utolsósorban a hitelkamatok komoly emelkedése várható. Ez részben a kisebb pénzkínálattal magyarázható, részben pedig azzal, hogy a bankok jobban beárazzák a kockázatokat. Ez utóbbi miatt igen nagy kamatkülönbségek alakulhatnak ki attól függően, mennyire biztos fizetőnek látszik az ügyfél, illetve milyen fedezetet tud adni. Előfordulhat például, hogy két ugyanolyan, egy helyen lévő lakásért az egyik vevő 2-4 százalékkal magasabb kamatot fizet, mert mondjuk alacsonyabb kezdőrészt vállalt, kisebb a fizetése stb.

A vállalkozásokat a kockázati kamatfelár még jobban érinti, mint a magánszemélyeket. Egy új projekt finanszírozása mindig bizonytalan elemeket is tartalmaz, és ezt a bankok vélhetően az eddigieknél kevésbé akarják és tudják majd felvállalni. A forráshiány pedig a cégeket is visszafogja, kevésbé lesznek vállalkozó kedvűek, ami viszont már az egész gazdaság fejlődésére negatívan hat.

Jogosan merül fel a kérdés, mindez meddig tart? Korrekt választ egyelőre senki sem adhat. Az optimisták szerint fél-egy év alatt változhatnak meg a pénzpiaci körülmények, a reálgazdasági hatásokat is figyelembe vevők legalább két-három éves nehéz időszakkal számolnak. Addig is legyünk türelemmel és próbáljuk az egészet minél jobban átvészelni.