Hatalmas bérnövekedés – de mi van mögötte?

Az idei év első négy hónapjában 11,9 százalékkal emelkedtek a nettó bérek Magyarországon. Ugyan nem egyedülálló jelenség ekkora mértékű béremelkedés, hiszen 1988 és 2003 között az átlagos bruttó (nettó értékek nem állnak rendelkezésre) béremelkedés üteme 21 százalék volt. 2004 és 2016 között a növekedési ütem 5 százalékos átlagértékre esett vissza (0–9 százalék közötti sáv volt).

Megyék szerint lebontva azonban már nem ennyire. Meglepő adat, hogy Budapesten a bérek emelkedése nem éri el a 10 százalékot, és 1,7 százalékponttal alatta marad az országos átlagnak. Ilyen utoljára 2008-ban, a gazdasági válság kitörésekor volt.

A budapesti adat azt is jelenti, hogy miközben itt a legmagasabb az átlagbér az országban, a többi megye képes volt csökkenteni hátrányát. 2006-ban a legalacsonyabb nettó átlagbérrel rendelkező megyében (akkor Somogy) és Budapest között 45 százalék volt a különbség, 2017-ben ez az érték 82 százalékra nőtt (azaz a budapesti átlagbér 1,8-szerese az ország legrosszabb helyzetű megyéjében fizetett átlagbérnek). 2016-ban azonban 90 százalékos is volt a különbség, így egyértelmű, hogy a minimálbér emelésének van bérfelzárkóztató hatása.

Forrás: Policy Agenda

Hasonló ívet ír le a legjobban és a legrosszabbul teljesítő megyek közötti differencia. 2006-ban még csak 17 százalék volt a különbség, ami 2016-ra 54-re nőtt. Az idei évi adatok alapján azonban csökkenés figyelhető meg, 46 százalékra.

Megyék különbsége

Az elemzésben külön megvizsgálták a legmagasabb átlagbérrel rendelkező öt megyét és a fővárost, valamint a legalacsonyabb átlagértékkel rendelkező hat megyét.

Referenciaévnek a gazdasági válság kitörését tekintették az elemzők. A top hat területi egységben 60 százalékkal nőttek átlagosan a nettó bérek a vizsgált időszakban, míg a legalacsonyabb bérrel rendelkező megyékben csupán 40 százalékkal. Ugyanakkor az egy főre jutó GDP esetében már nincsen ekkora különbség, a legjobb és legrosszabb megyék 34, illetve 29 százalékos növekedést produkáltak. Azaz teljesen egyértelmű, hogy az adatok ilyen szintjén nem látszik összefüggés a GDP növekedése és a bérek növekedése között. Különbség sokkal inkább a helyi munkavállalói réteg állapota és az érdekérvényesítési lehetőségek között van.

Közmunka, elvándorlás, bérek

Nem kizárólagos, de nagyon nagy hatással van az egyéni életstratégiákra (elmenni vagy maradni) a kereseti lehetőség. Ez az egyik legfontosabb motiváció a külföldre történő kivándorlás és az országon belüli belső mozgás kapcsán is. Az is egyértelmű, hogy csökken az ország lakossága. Ugyanakkor láthatók különbségek az egyes megyék között, amit az elemzők szerint a bérszintek magyaráznak.

Az ország top hat területén 4,3, a legnehezebb helyzetű megyékben viszont 7 százalékkal csökkent a munkaképesek korú lakosság száma (15–64 évesek). Jól mutatja a negatív jövőképet, hogy miközben a 14 év alatti gyerekek száma Budapesten és a többi öt legjobb helyzetű megyében mindössze 3,3 százalékkal csökkent, addig a legnehezebb bérszintű megyékben 13 százalékkal. Azaz már nem csupán az a probléma, hogy most kevés a munkavállaló (ha persze nemcsak közmunka lenne, hanem valódi munkahely a versenyszférában), hanem a helyzet még rosszabb lesz az elkövetkező évtizedekben.

Forrás: Policy Agenda

Megvizsgálták a közmunka és a bérszint közötti összefüggést, legalábbis a megyék helyzete alapján. A hat legalacsonyabb átlagbérű megyében dolgozott az idei év első négy hónapjában az összes közmunkás 54 százaléka. Ezzel szemben a top hat területen csupán 10 százalékuk, miközben ez utóbbi területeken 44 százalékkal több munkaképes korú ember él.

De nem csak az elvándorlás, a kevés gyerek és a közmunka jelzik, hogy nem csupán rövid távon lesz munkaerő-piaci krízis a nehéz helyzetű térségekben. 2008 és 2015 között a top hat megyében 78 százalékkal volt magasabb a beruházások értéke egy munkaképes korú emberre vetítve, mint a legnehezebb helyzetű megyékben. Azaz a hatékonyság javulásában további lemaradások lesznek, és ez – ha nincs mesterségesen megtámogatott béremelkedés – további bérkülönbség-növekedést eredményez.

Minimálbér-emelés, de csak rövid távon

Az eredmények már most azt mutatják, hogy a minimálbér emelése az egyik olyan eszköz, amellyel mérsékelni lehet az országon belüli bérkülönbségeket. Ugyanakkor ez csak ideig-óráig kezeli a mostani helyzetet, és középtávon megint nyílni fog az olló.

Az is egyértelműen látszik, hogy a gazdasági válság óta folyamatosan növekvő bérkülönbségekre erősen rátett az egykulcsos adórendszer és a közmunkaprogram. Mindkettő azért, mert pont a legrosszabb kereseti lehetőségekkel rendelkezőket érintette negatívan.

Az is világos az adatokból – állapítja meg az elemzés –, hogy a bérek és a népesség változása között érezhető összefüggés van. Márpedig bármilyen bőkezű is az állami családtámogatási rendszer, ha a keresetek nem biztosítják annak elérhetőségét (például nincs annyi jövedelem, amennyiből érvényesíteni lehet az adókedvezményeket), akkor nem lesz ott-tartató erejük. Ez pedig negatív spirált indít el a munkaerőpiacon is.