Fidesz-csomag: az adófizetők kétharmada rosszul jár
A Fidesz kormányra kerülése óta nagy előszeretettel hivatkozik arra, hogy minden lépésükre a választók sosem látott többségétől kapták meg a felhatalmazást. Érdemes tehát végignézni, mielőtt még a feledés homályába vész, hogy például a gazdaság területén milyen ígéretekre voksolhattak a szavazók, és ahhoz képest mit tett a Fidesz a kormányalakítása óta.
A választási programmal való összehasonlítás némi problémába ütközik, mivel a Fidesznek semmilyen megfogható és koherens gazdasági programja nem volt; amit ennek neveztek, nem volt több általánosságok gyűjteményénél és az előző kormány minden intézkedésének elítélésénél. A konkrétumokat hiányoló kérdésekre az volt a standard válasz, hogy ők pontosan tudják, mit kellene tenni, de nem akarnak ötleteket adni a szocialistáknak. Józan ésszel felfoghatatlan volt, miért nem próbáltak mondjuk az állampolgárok érdekében segíteni, amikor szerintük a kormány népnyúzó politikája miatt az ország rohant a szakadék és a teljes összeomlás felé. A valódi ok már akkor sejthető volt, de az elmúlt hetek baklövései és kapkodásai után még a naívabbak számára is világossá vált: igazából nem készültek fel a régóta várt kormányzásra és fogalmuk sem volt arról, mit kell és mit lehet tenni a gazdasági stabilitás megőrzésére.
Ehelyett minden választói rétegnek mindent megígértek, és azt sulykolták, a gazdasági csodához elég lesz annyi, hogy ők kerülnek hatalomra. Óriási ellentmondás feszült abban, hogy egyrészről az ígéreteik az állami kiadások nagyarányú növekedését és a bevételek csökkenését jelentették volna, másrészről viszont az ország anyagi helyzetét még a valóságosnál is sokkal rosszabbnak festették, arról viszont egy szót sem ejtettek, hogy honnan fedezik a tátongó különbözetet. Ezzel előre hiteltelenítették azt az érvelést, hogy csak kormányra kerülve szembesültek a költségvetés szörnyű állapotával, és ezért nem teljesíthetik a vállalásaikat. Ennek ellenére megpróbálkoztak ezzel, az elmúlt két hétben látott eredménnyel.
Érdemes felidéznünk, hogy a választások előtt a Fidesz vezetői az idei évre a GDP 2-4 százalékos csökkenését prognosztizálták, miközben az összes hazai és külföldi elemző már néhány tizedes növekedést jósolt. A hiányról az akkor még ellenzéki párt azt állította – még bármiféle tényfeltárás nélkül! –, hogy eléri a GDP 7-7,5 százalékát, és a rejtett csontvázak és trükkök miatt sok száz milliárd forinttal nagyobb lesz a tervezettnél. Egyidejűleg a munkanélküliség drasztikus, 13-14 százalékosra való növekedésével és az infláció megugrásával riogattak. Mindezek dacára azt állították, hogy szükségtelenek a megszorítások, majd ők megmutatják, hogy minden szakértői vélemény ellenére a fiskális szigorral szemben a gazdasági bővülés ösztönzésével is gyorsan csökkenthető a hiány.
Csak a tények kedvéért érdemes leszögeznünk, hogy az első négy hónap adatai alapján a Fidesz egyetlen fenyegető jóslata sem igazolódott. A GDP már az első negyedévben nőtt, és egybehangzó értékelések szerint éves szinten egy százalék körül fog bővülni. A hiány április végéig a tervben rögzített időarányos értéken maradt, a munkanélküliség pedig az év eleji 11,7 százalékos csúcs óta folyamatosan csökken, akárcsak az infláció. A helyzet tehát sokkal jobb annál, mint amit a Fidesz jósolt, ami némileg növelhette volna az új kormány mozgásterét. A Fidesznek azonban ez nem volt elég, mindent akart: még egy nagyot rúgni az amúgy is padlón lévő szocialistákon és egyidejűleg az unióra, valamint az IMF-re is rákényszeríteni hiánynövelési elképzeléseit.
Mindez azonban, mint azt láthattuk, pont fordítva sült el, így elszállt a reményük arra, hogy valamit teljesíthessenek a megalapozatlan ígéreteikből. Szó sincs már arról, hogy majd újratárgyalják az IMF szerződést és kedvezőbb kondíciókat érnek el. A Kósa–Szijjártó-páros fellépése utáni külföldi reakciók fényében már rossz viccnek tűnik az a választási ígéret is, amely szerint az ország finanszírozási helyzete pusztán attól javulni fog, hogy az új kormánynak nagyobb tekintélye és hitele lesz a külső befektetők szemében. Ez a nagy bizalom jól lemérhető a forint és a magyar részvények árfolyamán, akárcsak a magyar adósság kockázati felárán. Ez utóbbit a Fidesz-kormánynak sikerült jó egy százalékkal feljebb tornásznia, a külső források tehát nemhogy olcsóbbak lettek volna, de drágultak. Kész szerencse, hogy a "szükségtelen és ártalmas" Bajnai-csomag hatására a folyó fizetési mérleg pozitív, így jelenleg nem szorulunk újabb külföldi hitelre.
