Euró, te drága – Sokan várnának objektív magyarázatot
Sokan úgy vélik, hogy a frissen megalakult Európai Bizottság saját elfogadhatóságának a megerősítésére szánta azt a közleményét, amely arról szólt, hogy soha ilyen népszerű nem volt még az euró, mint napjainkban. Ha ennyire előnyös az euróövezeti tagság, akkor kézenfekvő lenne, hogy a közös pénz bevezetése alól felmentést kapott Dánia és Svédország kivételével a többi, még saját pénzeszközt használó ország kormánya teljesítse a belépés alapelveit rögzítő úgynevezett maastrichti kritériumokat, és ezt követően felvételét kérje az Európai Monetáris Unióba.
A megfelelő előrelátással rendelkező tagállamok a belépés céldátumát ki is tűzik, ám Magyarország nem tartozik közéjük. Volt már nekünk is céldátumunk, a szocialista–szabad demokrata kormányok először 2007-re, később 2009–2010-re tűzték ki az euró bevezetésének a céldátumát. Akkor ez nagyon távolinak tűnt. Azóta azonban ilyen konkrét időpontok már el sem hangzottak, manapság inkább a „következő évtizedeket” jelölik meg, ha egyáltalán szóba kerül az euró bevezetésének várható időpontja. Románia, amelynek gazdasági fejlettségét hajlandók vagyunk lekicsinyelni, 2022–2024-re tervezi végrehajtani a pénzcserét, és amit nem szabad elfelejteni: az egymást gyakran váltó kormányok mind-mind magukénak érzik ezt az időpontot.
Ha az Orbán Viktor által vezetett kormányok be kívántak volna lépni az euróövezetbe, akkor már a maastrichti kritériumokat is sikerült volna teljesítenünk. Ehelyett a Magyar Nemzeti Bankot vezető Matolcsy György és a pénzügyi tárcát irányító Varga Mihály arról vitatkozik, hogy egyáltalán váltsuk-e át a forintot euróra. Maga a nézeteltérés is sajátos, amolyan üzengetős formát öltött, különböző fórumokon mind a ketten kifejtették álláspontjukat, amely mindmáig az egymás melletti elbeszélés formáját öltötte.
Nem is olyan régen Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke még úgy vélte, hogy hiba volt az euró bevezetése, s eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió megpróbáljon kimászni a közös valuta által létrehozott csapdából. A Financial Timesban azt írta: „Veszélyes dogma azt állítani, hogy az euró volt a következő normális lépés Nyugat-Európa egyesítése felé. A közös európai valuta ugyanis egyáltalán nem normális, mivel a bevezetéshez szükséges alapfeltételek szinte egyike sem volt meg.” Felrótta az Európai Uniónak, hogy a közös pénz bevezetése után két évtizeddel sincs közös állam, az euróövezet nem terjed ki az európai közösség legalább 10-15 százalékát létrehozó területre, s nincs közös pénzügyminisztérium, illetve pénzügyminiszter sem. Matolcsy György azt állította, hogy a jelenleg eurót használó országok többsége jobb teljesítményt nyújtott a közös valuta bevezetése előtt, mint az utóbbi húsz évben. Sőt odáig ment, hogy „az eurózóna tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy a következő évtizedekben kilépjenek az övezetből”.
A jegybankelnök kifakadása azonban nem maradt hatástalan. Szinte azon nyomban Varga Mihály kijelentette – bár céldátumról ő sem ejtett szót, de nyomatékosította –, hogy az euró alkalmazásához szükséges feltételek teljesítésében jól állunk, és az európai uniós csatlakozásunkkal vállaltuk az euró bevezetését is. Ezt az MNB elnöke sem cáfolta egy jobbikos parlamenti kérdésre adott válaszában, de a labdát a kormánynak passzolta: „Az euróövezethez történő csatlakozási folyamat megindítása a kormány hatásköre.”
Ami az euró/forint keresztárfolyamot illeti, a gazdaság szereplői stabilitásra várnak, bár az exportban érdekeltek a lassú leértékelődést el tudják fogadni. A lakosság többsége – elsősorban jövedelmi okok miatt – nem követi nyomon a forintnak az euróhoz viszonyított árfolyamát, ám amikor 2019 novemberében néhány napra soha nem látott mértékben gyengült a magyar fizetőeszköz, és egy euróért 337 forintot is kellett adni, sokan felkapták a fejüket. Élénken élt még az egykori devizahitelesek emlékezetében, hogy mekkora terhet jelentett számukra az öt esztendővel ezelőtti 309 forintos árfolyamon történő átváltás is, és a kurzus azóta hozzávetőleg 28-30 forintot gyengült.
Sokan keresnének erre objejktív választ. Ebben az időszakban az infláció alig volt látható, a pénzromlás tehát nem tehető felelőssé a történtekért. Ha rekordmértékben elerőtlenedik a forint, akkor felerősödnek a hangok: miért nem lép már a nemzeti bank devizánk árfolyamának megvédése érdekében? A válasz egyértelmű: a jegybank elégedett a jelenlegi helyzettel. Magyarázatul mindössze annyit adnak, hogy a Monetáris Tanács nem reagál a napi árfolyam-hullámzásokra, majd ha úgy látják, hogy a 3 +1 százalékos inflációs cél veszélyben van, majd lépnek.
Az euró bevezetésével kapcsolatban azonban hallani óvatosabb hangokat is. Róna Péter közgazdász például gyakran figyelmeztet arra, hogy korántsem mindegy, hogy milyen árfolyamon történik az átállás. Nézete szerint ha túlzottan erős euró mellett, akkor ez gyengítheti a versenyképességünket, különösen például egy olyan időszakban, mint a mostani, amikor dekonjunktúra kínozza a nyugat-európai országokat, közöttük legfontosabb gazdasági partnerünket, Németországot. Róna Péter információi szerint az Európai Központi Banknak (EKB) is fenntartásai vannak a magyar jogbiztonsággal kapcsolatban, nem biztos, hogy elfogadnák a jelentkezésünket. Az Európai Parlament megújulását követően az EKB élén is vezetőváltás volt, Magyarország előbb-utóbb számíthat arra, hogy felteszik a kormánynak a kérdést: mi a szándéka az euró bevezetésével kapcsolatban?
Arról viszont nem szívesen nyilatkoznak a szakértők, hogy a tendenciájában gyengülő forint meddig veszít még értékéből. Az bizonyos, hogy tartós erősödésre nincs esély.
