BKV: jutalom a látszatért?
A sok milliárdos állami támogatásról szóló megállapodás legfeljebb lélegzetvételhez juttatja a BKV-t és a további működését biztosítja, de a cég alapvető problémáit közel sem oldja meg. A feltételként támasztott rendcsinálási lépések is egyelőre inkább látszat intézkedéseknek tűnnek, kérdés, a politikai játszmák és érdekek egyáltalán lehetővé teszik-e a valódi változásokat.
Az elmúlt napokban újabb epizódokkal bővült a BKV körüli szappanopera. A cég jogi igazgatóját látványos kommandós akcióval érték tetten, amikor a gyanú szerint éppen tízmilliós vesztegetési pénzt vett egy szerződéses partnertől, aki állítólag így jutott megbízásokhoz, amelyeket aztán jócskán túlszámlázott. Az ügy pikantériája az, hogy korábban pont a jogi igazgatóságot bízták meg azzal, hogy derítse fel azokat a szerződéseket, amelyek visszaélést sejtetnek és súlyos károkat okoztak a BKV-nak. A történtek fényében jogos a kérdés, vajon mennyire bízhatunk abban, hogy tényleg alapos munkát végeztek és valóban minden gyanús szerződést kiszűrtek, ha maga az igazgató is sáros lehet több ügyben?
A gyanút erősítik azok az információk, amelyek a rendőrségi feljelentésekről eddig kiderültek. A végkielégítési ügyeken kívül összesen 140 szerződésről feltételezik eddig, hogy baj van velük, ezek fele marketing és kommunikációs tevékenységről, a másik fele pedig jogi és műszaki tanácsadásról szól. /Jó lenne tudni, hogy az a cég szerepel-e köztük, amelyiket most vesztegetési kísérleten kaptak rajta.../ Az előbbiek közül egy tucatnyinak a tartalmáról részleteket hoztak nyilvánosságra, rejtély, miért éppen ezeket szúrták ki. Érdekes színfolt, hogy szerepel köztük a Nap tévé is, amellyel nemrégiben mondta fel egyoldalúan a szerződését a Magyar Televízió.
A kiszivárogtatott információkból nem igazán derül ki, miért éppen ezek a szerződések akadtak fenn a rostán. Az, hogy nem volt róluk teljesítési igazolás, információink szerint nem volt kirívó, mert ilyen alapon a BKV szerződéseinek nagy részét meg lehetne támadni, mivel a cégben a bizonylati fegyelem finoman szólva nem volt a legszigorúbb. Az is feltűnő, hogy a nyilvánosságra hozott ügyek kivétel nélkül jelentéktelenek, többnyire néhány százezer, esetleg néhány millió forint jogosságát vitatják. Az összes feljelentett végkielégítési és egyéb szerződésnek a teljes vitatott összege az eddigi hírek szerint nem éri el a kétmilliárd forintot, senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezek okozták a legnagyobb károkat a cégnek.
Az igazán fontos szerződések az üzemeltetéshez, a beszerzésekhez és a beruházásokhoz kapcsolódnak. Figyelemre méltó, hogy a jelek szerint ezek között nem találtak gyanúsakat a vizsgálódók, annak ellenére, hogy nagyságrendekkel nagyobb pénzmozgást jelentettek, mint a feljelentett ügyek. Egyedül a Combinók vásárlására legalább harmincszor többet fordítottak, mint amennyiről az összes eddig vitatott szerződés szól. A korábbi ígéretekkel szemben mégsem hozzák nyilvánosságra az alvállalkozói és egyéb fontos szerződéseket, így a transzparenciáról továbbra sem beszélhetünk és csak találgathatjuk, milyen érdekek és megfontolások alapján válogatják ki a feljelentendő dolgokat. Ez erősíti azt a bennfentesektől származó információt, hogy valójában figyelem elterelés folyik, kisebb ügyek feldobásával a valóban nagyokat igyekeznek homályban tartani.
Erre utal Atkári János volt főpolgármester-helyettes keddi kijelentése is, miszerint szó sincs belső megtisztulásról, a botrányokat személyi és politikai ellentétek robbantották ki. Ez önmagában nem meglepő, erről megbízható források eddig is beszéltek, korábban mi is részletesen írtunk róla. Az újdonság az, hogy egy olyan ember, aki a fáma szerint rendkívül közel volt a tűzhöz és nem csupán szemlélője, de formálója is volt az eseményeknek, nyíltan bevallja, hogy érdekharcok folynak a BKV körül, és ennek következményeként robbantak ki a botrányok. Ebből pedig az következik, hogy a rendcsinálás szempontjait is ez határozza meg, azaz csak addig mennek el, amíg az újraformált érdekrendszer nem sérül.
Ha a kormány valóban rendet akar tenni a BKV-nál, nincs könnyű helyzetben. Világos ugyanis, hogy állami támogatás nélkül a cég finanszírozhatatlan, viszont egy sok helyen lyukas zsákba felelőtlenség önteni a pénzt. A szükséges átláthatóság és ellenőrízhetőség, valamint a megfelelő belső szabályozhatóság megteremtése előtt semmi garancia nincs arra, hogy a támogatást hatékonyan használják fel, és egy része nem folyik el úgy, ahogy eddig. Ha viszont arra várnak, hogy tényleg rend legyen, a BKV csődbe jut. Ezt a feloldhatatlan dilemmát tükrözi a mostani finanszírozási megállapodás is, amely több részletben 23 milliárdot juttat a közlekedési vállalatnak, viszont feltételekhez köti azt: a korrupció kiszűréséhez, a döntési és ellenőrzési jogkörök szigorításához, a szervezeti és működési szabályzathoz, a hatékonyabb gazdálkodáshoz stb.
Ezek egy része állítólag már teljesült azzal, hogy kedden az igazgatóság több dokumentumot elfogadott, a többi előkészítés alatt áll. A kérdés azonban az, ezek mennyire jelentenek garanciát arra, hogy a BKV-n belül valóban változások indulnak meg, és nem csupán látszatintézkedésekről van szó. A kételyeket táplálja, hogy az érdekek hálója továbbra is körbeszövi a céget, és az eddig megtett tisztázó lépések nem mutatják a viszonyok teljes feltárásának igényét. Jó lenne bízni abban, hogy valamikor a közpénzek felhasználása a BKV-nál is ellenőrízhetőbbé válik.
