Az oroszok biztosan jól járnak – nem úgy, mint mi

Az orosz elnök budapesti látogatása több szempontból is igen demonstratív volt. A helybeli lakosok számára főként azért, mert a fél belvárost lezárták biztonsági okokra hivatkozva, Putyin konvojának útvonalán még a csatornafedeleket is lehegesztették, nehogy a föld alól fenyegethesse valamilyen Soros-bérenc tiltakozó. A külföld számára az volt a fő üzenet, hogy íme, van egy uniós ország, ahol annyira szívesen fogadják az elnököt, hogy szinte gyakrabban látogat ide, mint az összes többi tagállamba együttvéve. Hogy miért jó nekünk, ha Moszkva trójai falovának tekintenek bennünket, rejtély, és a mostani látogatásból sem derült ki, milyen előnyünk származik ebből.

Már ha persze az ország érdeke a fontos Orbánék számára. Ha ebből indulnának ki, a nagy barátkozásnak legalább az árát megkérnék, azaz olyan külön gazdasági előnyöket, amelyeket mások nem kapnak. Erről azonban sajnos szó sincs, és ezt paradox módon még Orbánék is elismerik, amikor az oroszellenes szankciók okozta magyar károkról beszélnek. A 6,5 milliárd eurós veszteség persze légből kapott, a kormány egymásnak ellentmondó, nevetséges érvekkel próbálta alátámasztani: a legnagyobb tételként az orosz gáz- és olajszállítások jelentős visszaesését tüntette fel, aminek köze sincs a szankciókhoz, a magyar export zuhanását pedig legnagyobb részt nem a szankcionált termékek adták, és oka az orosz gazdasági válság, az ottani pénzhiány volt.

Fotó: Kovalovszky Dániel

A tényleges, valóban a szankciók okozta kiesés csupán 2-300 millió euró, ami a teljes külkereskedelmi forgalmunk tizedszázaléka. Az érdekes momentum Orbánék érvelésében viszont az, hogy az égvilágon semmilyen hasznunk nem származott abból, hogy annyira kedvelik Putyint, a jelek szerint nem jár érte pozitív megkülönböztetés. Hogy még ellentmondásosabb legyen a kép, a magyar kormányfő az elmúlt évek legnagyobb eredményeként a magyar cégek térnyerését említette az orosz élelmiszeriparban, miközben éppen az agráriumunkat ért károkat hangsúlyozta. Akkor most mi is történt valójában?

Hasonlóan kusza a kép az energetikai kapcsolatoknál is. Orbán az orosz függést azzal magyarázta, hogy az EU felől nincs gázszállító kapacitás, ezért annyira fontos a keleti beszerzési irány. Ezzel szemben tény, hogy a hazánkba irányuló orosz gázexport nem csupán a hazai fogyasztás csökkenése miatt esett drasztikusan, hanem mert az alacsonyabb uniós szabadpiaci árakat kihasználva egyre nagyobb arányban importáltunk Ausztria felől, a kormányközeli MET például ebből csinált százmilliárdos hasznot magának.

Az orosz szállítások még mindig az igényeink több mint felét elégítik ki, de arányuk folyamatosan csökken. A gond velük az árképzési rendszer, melynek konkrétumai mind mai napig nem nyilvánosak, annyi viszont biztos, hogy évek óta drágábban jön keletről a földgáz, mint nyugatról. Ennek fényében a helyén kell értékelnünk, hogy a tavaly lejárt 20 éves szerződésben rögzített mennyiséget 2021-ig lehívhatjuk, és már tárgyalni kezdtek a későbbiekről is. Kétségkívül szükségünk van az orosz földgázra, de nem mindegy, milyen feltételek mellett, melyek kiszivárgott adatok szerint jelenleg más uniós országokhoz viszonyítva nem éppen a legkedvezőbbek.

Forrás: www.mvmpaks2.hu

A nagy Putyin-Orbán összeborulásnak tehát nem nagyon látjuk a hasznát, sokkal inkább az oroszok érdekeinek az érvényesülését. Ugyanez a helyzet a paksi bővítéssel, melynek kapcsán a sajtótájékoztatójukon Putyin és Orbán látványosan ellentmondtak egymásnak. A magyar kormányfő letagadta, hogy Paks szóba került volna  tárgyalásokon, az orosz elnök viszont meghazudtolta őt, kijelentve, hogy felajánlották: készek az egész beruházást 12 milliárd eurós hitellel finanszírozni. Orbán erre csak annyival reagált, hogy a pénzügyi dolgokról még egyeztetni fognak.

Nem tudjuk, mire gondolt, de az biztos, hogy az orosz hitel, akárcsak az egész projekt, főként Putyinéknak jó. Két évtizedes futamidőre kapunk átlagosan 4.5 százalékos kamattal kölcsönt, holott szabadpiaci forrásokból fele ekkora teherrel tudnánk pénzt szerezni, a különbség több százmilliárd forint. Emiatt például Lázár János már felvetette, nem kellene nekünk az orosz hitel, de a jelek szerint ebben is Putyinék érdeke érvényesül, ami annyira nyilvánvalóan ellenkezik hazánk érdekivel, hogy jogosan merül fel sokadszor a kérdés: miért kell nekünk ilyen feltételek mellett is a soha meg nem térülő paksi bővítés?

A napokban publikáltak egy nemzetközi tanulmányt, amely fekete-fehéren kimutatta, hogy az utóbbi évtizedben ugrásszerűen nőttek az atomerőművekben előállított áram költségei, jórészt a megugró beruházási kiadásoknak köszönhetően. Szinte minden szempontból megkérdőjeleződik tehát az oroszokkal kötött paksi beruházási szerződés értelme. Orbánék mégis makacsul ragaszkodnak hozzá, kerül amibe kerül: úgy tűnik, az ország tényleges érdekeinél Putyinék és saját érdekeik fontosabbak számukra.