Az adóinkból duzzad a büdzsé: jön-e a csökkentés?

Az első kilenc idei hónap költségvetési adatai meglepően jól alakultak: a hiány az utóbbi másfél évtizedes minimumon áll, az egész évre is várhatóan jócskán a tervezett szint alatt marad, és 1,5 százalékhoz közelíthet. A szép mutató mögött elsősorban az adóbevételek megugrása áll, lényegében minden közteherből többet szedtek be, mint tavaly, főként a béreket terhelő adókból és az áfából. A „nagy adócsökkentés kormánya”, ahogy azt fideszes politikusok gyakran emlegetik, valójában mind mennyiségileg, mind pedig GDP-arányosan emelte az adóbevételeket, gondoljunk csak az uniós csúcsot jelentő 27 százalékos forgalmi adóra, a jövedéki adó jelentős növelésére, az adójóváírás megszüntetésére és a két tucatnyi új adónemre.

Forrás: RichesMindset

A legújabb húzás az volt, hogy októbertől azért emelték meg az üzemanyagok adóját, mert a világpiaci kőolajár viszonylag alacsony: emlékezzünk, hogy még ellenzékből a jelenleginél közel háromszor magasabb olajárnál Orbánék hazai árcsökkentést követeltek a szoci kormánytól, most pedig az alacsony árból származó hasznot maguk söprik be. Úgy tűnik, itt nem fontos számukra a rezsicsökkentés.

Ahogy a régebben ugyancsak sokszor ígért olcsó állam sem. Miközben folyamatosan a bürokrácia csökkentéséről beszélnek, 2010-hez viszonyítva jelentősen felduzzadt az állami vízfej, államtitkárból és helyettesből például háromszor annyi, több mint 150 van, és akkor még nem beszéltünk a 65 kormánybiztosról. Csupán az elmúlt évben 5 százalékkal nőtt a költségvetési szférában dolgozók száma, és elérte az 550 ezret – hat éve még 295 ezer volt! –, bérköltségük pedig 7 százalékkal emelkedve  meghaladta az 1500 milliárd forintot, és a GDP 5 százalékát tette ki. Az idén a költségek tovább nőnek, a nagy garral beharangozott lefaragásból jószerivel némi átstrukturálódás maradt.

A költségvetési kiadásokat csupán az uniós támogatások befagyása csökkentette jelentősen, mivel nem kellett a hazai önrészt sem kifizetni. Az más kérdés, hogy ennek nyomán 10 százalékkal estek vissza a beruházások és a növekedés is drasztikusan lelassult: a régió országai közül minket viselt meg legjobban az uniós források beszűkülése, jól látható, hogy mi függünk a legjobban azoktól.

Brüsszelből az idén alig érkezett pénz, ezt Orbánék az előlegkifizetések megemelésével igyekeznek ellensúlyozni, és az uniós gyakorlattal ellentétben nem 30, hanem 50 százalékot folyósítanak előre a nyertes pályázóknak. Ezt az EB keményen bírálja, főként amiatt, hogy így az állam aránytalanul nagy kockázatot vállal, miközben rengeteg a szabálytalanság. Ez utóbbiakról most készül összefoglaló jelentés, amely a magyar uniós pályáztatási rendszer, szervezet és döntéshozatal anomáliáival, a túlzott kormányzati befolyásolással foglalkozik. A vizsgálatot végzők annyi súlyos problémát tártak fel, hogy még annak a lehetősége is felmerült, hogy a 2014–20 közötti időszak összes támogatási kifizetését felfüggesztik.

Ez szinte példátlanul kemény szankció lenne, de már az is szigorú lépés, hogy a versenysemlegesség megsértésének gyanúja miatt 215 milliárd forintot visszatartanak az előző hétéves periódusból is az emlékezetes aszfaltügy nyomán. A dolog most tovább bonyolódik azzal, hogy a megváltoztatott útépítési kiírásokban is van olyan kitétel a környezetvédelemre hivatkozva, amely Brüsszel szerint versenykorlátozó hatású. Ha ez a közbenső álláspont döntéssé válik, nem csupán a 215 milliárdot bukjuk, de az összes hasonló pályázati kifizetés leáll. Ez még nem minden: az EU ellenőrző szervezete, az OLAF is több témában nyomoz nálunk, és eddig minden vizsgálata talált korrupcióra utaló szabálytalanságokat.

A költségvetés kedvező alakulása mögött súlyos gazdasági problémák húzódnak meg. A térségünk országaihoz képest nem csupán a növekedésben, de a versenyképességben, az oktatás színvonalában és az innovációban is egyre jobban lemaradunk. A nagyobb fiskális mozgásteret ezek javítására kellene fordítani, nem pedig presztízsberuházásokra, stadionokra és az állami vízfej növelésére. Mód lenne például adócsökkentésre, amit Orbánék ígérgetnek is, de nem mindegy, mihez nyúlnak. Olyan közterheket kellene lefaragni, hogy egyszerre ösztönözzék a növekedést és a vállalkozási, fejlesztési kedvet, valamint javítsák a versenyképességünket.

Ebből a szempontból nem feltétlenül az szja-kulcs csökkentése az elsődleges eszköz, hanem inkább a munkát terhelő járulékok jelentős mértékű lefaragása. A kis adók egy részének eltörlése, ami ugyancsak szóba került, könnyítene ugyan a bürokratikus terheken, hatása azonban a gazdaságra gyakorlatilag nem lenne. A már tavasszal elfogadott jövő évi költségvetésben nyoma sincs semmilyen érzékelhető adócsökkentésnek, módosításokra van tehát szükség. Kérdés, hogy Orbánék melyik utat választják: a kommunikációban jobban eladható és még a választások előtt hangulatot javító adócsökkentést, például az egy számjegyű szja-t, vagy az inkább hosszabb távon összetettebb, pozitív hatással járó járulékcsökkentést. Ha a kormányfő is úgy akarja, heteken belül kiderül.