1 milliós átlagbér Magyarországon: Orbán az irracionalitás talaján támolyog

Noha a kormányzat az idei 1,5–2 százalék körüli gazdasági növekedést követően az elkövetkező két évre már a 3–6 százalékos növekedési sávot vizionálja, annak elérése nem lesz könnyű. Az 1 millió forintos átlagbér pedig egyenesen a közgazdasági vicc kategóriája.

2024. október 25., 10:44

Szerző: 168

1 milliós átlagbér Magyarországon: Orbán az irracionalitás talaján támolyog

Mint arról korábban a 168.hu is beszámolt, Orbán Viktor nemrég felvázolta mestertervét arra, hogy Magyarország a közeljövőben hogyan érheti el az 1000 eurós minimálbér és az 1 millió forintos átlagbér szintjét. Kiderült azonban, hogy ennek gazdasági realitása igencsak csekély, és hogy azt csak komoly áldozatok árán tudnánk elérni. A legújabb kormányzati elképzelésekről az elmúlt hetekben több neves szakember is beszélt már, de most Dedák István, közgazdász is elmagyarázta, a közgazdaságtan szerint miért irreális, hogy a tervek megvalósuljanak.

A szakember Portfolio által közzétett cikke szerint az idei évre várható 1,5–2 százalék körüli gazdasági növekedést követően a magyar gazdaság az elkövetkező két évben már a 3–6 százalékos növekedési sávba léphet, később pedig akár a sáv felső részének elérése is realitássá válhat. A gazdasági növekedés gyorsulására vonatkozó nézetek azért is meglepők, mert a munkaerőtartalékok kimerülésével a foglalkoztatottság növekedése a közeljövőben az elmúlt évtizedben megszokottnak a töredékére eshet vissza, ami a gazdasági növekedés lassulását, nem pedig gyorsulását vetíti előre.

Ráadásul a közgazdaságtudomány növekedéselméleti területe – ha a foglalkoztatás számottevő növelésére nincs mód – a 4,5–5 százalék körüli gazdasági növekedés elérését a hozzánk hasonló fejlettségi szinten lévő országok esetében határozottan a közgazdasági irracionalitás kategóriájába sorolja.

Ilyen gazdasági teljesítmény mellett álom maradhat a milliós átlagbér

A gazdasági lap felidézi: az elmúlt 13 évben a magyar GDP éves átlagban 2,5 százalékkal növekedett, vagyis közel másfél évtizedet tekintve a most kitűzött sávnak még az alsó szélébe sem sikerült bekerülnünk. Persze felvethető, hogy a 2010-es évek elejére a globális pénzpiaci válság erősen rányomta a bélyegét, a 2020-as évek elejére pedig a világjárvány és az ukrán háború hatásai, ezért érdemes egy konszolidált, turbulenciáktól viszonylag mentes időszakot is figyelembe venni, hogy a gazdaság valós növekedési potenciáljáról reálisabb képet nyerhessünk. A 2016–2019 közötti időszak kétségkívül ilyennek tekinthető, melynek során a GDP éves átlagban 4,1 százalékkal bővült. Vagyis, még a magyar gazdaság 2010-óta eltelt időszakának legjobb négy évében is azt láthatjuk, hogy a növekedési ütem az újonnan kitűzött 3–6 százalékos célsáv alsó részében teljesített, ráadásul történt mindez a hatalmas EU–s támogatások mellett.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

Falnak ment a magyar gazdaság

Dedák István elemzésében ezután egy képletet is megosztott. Eszerint a jövőbeni növekedési kilátásokat illetően érdemes figyelembe venni, hogy a GDP növekedését a foglalkoztatottak számának és az egy foglalkoztatottra jutó GDP-nek (a termelékenységnek) az alakulása határozza meg. Azaz minél nagyobb a foglalkoztatás bővülése, illetve minél gyorsabb a termelékenység növekedése, annál nagyobb gazdasági növekedésre lehet számítani. A képlet: GDP növekedése = egy foglalkoztatottra jutó GDP (termelékenység) változása (%) + a foglalkoztatottak számának változása (%).

A foglalkoztatottság növekedése ugyanakkor – fogalmaz Dedák István – egy zsugorodó népességű országban (a külföldi vendégmunkások számottevő növekedése nélkül) csakis úgy következhet be, ha a munkaképes korosztályon (15–64 év) belül a foglalkoztatottak aránya nő, vagyis a foglalkoztatási ráta jelentősen növekszik. A magyar gazdaság beleütközött a munkaképes népesség plafonjába, s a közeljövőben a foglalkoztatás növekedése várhatóan zéró közelébe, évi néhány tized százalékra fog redukálódni, az elmúlt közel másfél évtizedet jellemző évi 1,5 százalékos bővülés helyett.

Íme a jövő gazdasági növekedésének matekja

Előretekintve ezért azt mondhatjuk, hogy a GDP növekedést meghatározó tényezőkben markáns fordulatnak lehetünk tanúi. Az elmúlt évtizedben megszokottal szemben a teljes GDP növekedését a jövőben szinte kizárólag a termelékenység növekedése fogja meghatározni, s a foglalkoztatottság bővülésének várhatóan már csak marginális hatása lesz.

Mindebből következően a magyar gazdaság jövőbeni növekedési kilátásait illetően a termelékenység alakulását, azaz a GDP/foglalkoztatottak mutató változását meghatározó tényezőket kell szem előtt tartani, különös tekintettel a felzárkózási folyamat sajátosságaira.

Akkor ennyit az 1 milliós átlagbérről

Végül Dedák István megjegyezte: a célul kitűzött 3–6 százalékos GDP növekedési sáv felső részének elérését a közgazdaságtudomány nem zárja ugyan ki, azonban az ilyen mértékű növekedés elérésének kizárólag olyan országok esetében van realitása, amelyeknek jelenlegi jövedelmi szintje mindössze 30–40 százaléka azon országcsoport jövedelemének, amelyhez a felzárkózás történik. Másképpen kifejezve: egy 4,5–5,5 százalékos növekedési ütem elérése a közgazdasági elmélet alapján azt jelentené, hogy a magyar gazdaság – figyelembe véve a jelenlegi fejlettségi szintet és a foglalkoztatási korlátot – az EU átlagának körülbelül a 200–250 százalékára konvergál, ami nyilvánvalóan képtelenség.

Mindent összevetve – áll a cikkben –, amikor azt halljuk, hogy a magyar gazdaság a közeljövőben akár egy 3–6 százalék közötti gazdasági növekedési sáv felső szélénél is elhelyezkedhet, s ebből következően az 1 milliós átlagbér 2–3 éven belül elérhető, akkor a közgazdaságtudomány kacagása mellett ezeket az elképzeléséket már most nyugodtan odahelyezhetjük az elmúlt másfél évtizedben megszokott hangzatos, ám a közgazdasági racionalitás minimumát is nélkülöző, felelőtlen politikai ígéretek sorába.

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Dudar SZILARD / MERCEDES-BENZ / AFP)