Amíg a válság tart, olcsón tankolhatunk
A kőolaj exportáló országok mai, december 17-i algíri tanácskozásukon megpróbálják kilendíteni a nyersanyag árát a 45 dollár körüli sávból azzal, hogy döntést hoznak a termelés visszafogásáról. Ehhez igyekeznek megnyerni más exportőrök, főleg Oroszország támogatását. Piaci elemzők szerint mindez kevés lesz tartós áremelkedés eléréséhez.
A fejlett országokban elkezdődött recesszió és a feltörekvő gazdaságok lassulása csökkentette a nyersolaj iránti keresletet. Ennek mértéke önmagában még nem indokolná a nyár óta történt elképesztő áresést, ahhoz az egyre pesszimistább hangulat is hozzájárult. Míg az év első felében a befektetők azon versengtek, ki fizet többet a határidős ügyleteken az olajért, ősz óta éppen ellenkező irányba folyik a licit. Szakértők szerint sem a nyári 140 dollár feletti szint, sem a mostani 50 dollár alatti ár nem tükrözi a reális kereslet-kínálati viszonyokat.
Éppen ezért korlátozott hatása lehet az OPEC bármilyen kitermelést korlátozó döntésének. Igaz ugyan, hogy az olajkészletek emelkedése mögött a túlkínálat áll, ez viszont nem a legfontosabb ármozgató tényező. Amíg a borúlátó világgazdasági várakozások nem változnak, a várható 1,5-2 millió hordós napi csökkentés csak kismértékű és átmeneti dráguláshoz vezethet. Hatása messze lesz a termelők által reálisnak tartott ártól, amelyben ráadásul nincs egyetértés közöttük. Irán szerint a 100 dollár feletti hordónkénti ár lenne kívánatos, ezzel szemben Szaúd-Arábia 75 dolláros árral számol és más OPEC-tagok is 70-80 dollár közötti árszintet tartanak elfogadhatónak.
Az OPEC döntés hatásosabb lehet, ha a többi, a szervezeten kívüli nagy termelőt is a kitermelés csökkentésére tudják rávenni. A LUKOIL orosz olajipari társaságot már meg is keresték, hogy az olajtermelés napi 200-300 ezer hordóval való csökkentésével járuljon hozzá az árak stabilizálásához. Erről csak az orosz kormány dönthet, amely állítólag hajlana erre, mivel az áresés rendkívül érzékenyen érinti a bevételeit. Éppen most kényszerült két lépésben a korábbi 250-ről 120 dollárra csökkenteni az olajexport tonnánkénti adóját, mivel az orosz cégeknek a kivitel a világpiaci ár miatt veszteségessé vált. Mindez a legrosszabbkor jött, mert az orosz valutatartalékok a pénzügyi válság miatt hetente tízmilliárd dollárral csökkennek.
Ha az OPEC tényleg jelentős termeléscsökkentésről dönt és ahhoz mások is csatlakoznak, árugrástól akkor sem kell tartanunk. Amíg a recesszió tart, legfeljebb a jelenlegi, vagy annál kicsivel magasabb szint stabilizálása tűnik reálisan elérhetőnek, az inga majd akkor fog felfelé lendülni, ha már jelei mutatkoznak a gazdasági növekedésnek a fejlett országokban.
