A reszelés technikája az automaták korában

Varga Mihály még márciusban jelentette be: indul az úgynevezett Irinyi-terv, Magyarország újraiparosítási programja. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig azt szeretné, hogy Magyarország Közép-Európa termelési központja legyen, s hozzátette: a hazai gazdaság gerincét az autóipar jelenti.

Persze a termelés mintaüzemeinek kikiáltott magyarországi autógyárak többsége sem egyszerű összeszerelő üzem már. A mai modern autók alaptartozékai az innovációt és mérnöki tudást igénylő összetett szerkezetek, illetve szolgáltatások, amelyek nem választhatók el élesen a gyártási folyamattól. A bonyolult kijelzők vagy kényelmi szolgáltatások már nem hagyományos értelemben vett ipari termékek. Ráadásul az Audinak fejlesztőközpontja is működik Magyarországon.

Könnyen lehet, hogy az új Mercedes gyárban is nagyrészt magas hozzáadott értékű munkára lesz szükség. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint a Mercedesnél régóta tervezik az elektromosautó-gyártás beindítását.

– Az elektromos autó az elkövetkező 10-15 év nagy újítása lesz. Akár jelentős gazdaságélénkítő hatása is lehet Magyarországon a Mercedes beruházásának, ha az itteni gyárnak komolyabb szerep jut a korszerű technológia kivitelezésében. De egyelőre nincs pontos információ arról, mit is tervez a vállalat. Ha elsősorban rutinmunkára épülő összeszerelő üzemet akarnak, akkor a hatás épp ellenkező lesz: erősödhet a gazdaság már meglévő egyensúlytalansága.

Pál László volt ipari és kereskedelmi miniszter is hangsúlyozza: a klasszikus értelemben vett feldolgozóipar bővítésének nincs értelme. Ugyanis ennek az alapja az olcsó munkaerő. Márpedig az olcsó munkaerőben mindeddig élen járó Kína is kezdi elhagyni az úgynevezett „lefelé versenyzést”. Az utóbbi időben olyan ultramodern, magas képzettséget igénylő fejlesztések születtek ott, mint az óránként 380 kilométeres sebességgel közlekedő gyorsvasút.

– Természetesen a betanított munkára is szükség van. Ráadásul a betanított munka lényegesen hasznosabb és értelmesebb is, mint a közmunka, mind egyéni, mind össztársadalmi szinten – jegyzi meg Pál László.

Vértes András is hangsúlyozza: jelenleg 230 ezer embert foglalkoztatnak közmunkában, közülük sokan megfelelő képzésekkel és szociális munkával átirányíthatók lennének a valódi munkaerőpiacra. Ráadásul a több mint háromszázezer állástalan egy része is betanítható lenne üzemi tevékenységekre.

Szükség is lenne a munkaerő-kínálat bővítésére. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége néhány hete megfogalmazott javaslatában azt írja: olyan súlyos a hiány szakképzett dolgozókból, hogy ez csak külföldi vendégmunkások behozatalával oldható meg. Varga Mihály válaszul jelezte: egyetért azzal, hogy igény szerint biztosítani kell a hiányszakmákban harmadik országból érkező szakképzett munkaerő hazai foglalkoztatását.

Súlyosbítja a helyzetet az elvándorlás is. Sokszor nem is mennek messzire: Szlovákiában az autóiparban akár húsz százalékkal is többet kereshetnek. Ennek csak részben oka az, hogy Szlovákia az euróövezet tagja. Itthon hosszú évek óta nem emelték a béreket. Ám az utóbbi időben – épp a munkaerőhiány miatt – az itthon maradt dolgozók érdekérvényesítési képessége nő. Egyre több példát látni arra – akár a Tescónál vagy az Audinál –, hogy sztrájkkal vagy más nyomásgyakorló eszközzel elérték a munkavállalók: a cég kezdjen velük bértárgyalásokat. Legtöbbször ezek sikerrel zárultak.

Csaposs Noémi, a Select Humánerőforrás Kft. ügyvezető igazgatója azt mondja: noha egyelőre nincs szükség munkaerő-behozatalra, forrásaink valóban kimerülőben vannak. És nem csupán a betanított munkásokról van szó. A szakember szerint a gyártóvállalatok bővülésével egyre több képzett mérnökre lesz igény. Márpedig jó mérnökből Európa-szerte hiány van.

– Ez tipikusan az a szakma, amelyet csak az arra fogékonyak akarnak tanulni. Az állami ösztönzésnek itt nem sok haszna van: ha valakinek nincs meg a tehetsége ahhoz, hogy mérnök legyen, akkor ott semmilyen biztatás nem segít. Ettől még persze fontos, hogy aki ezt a pályát választja, az minden támogatást megkapjon.
Csaposs Noémi szerint a technológia fejlődésével kialakulhat egyfajta egyensúly, hiszen a gépesítés miatt nem feltétlen lesz szükség annyi emberre, mint amennyivel bővülnek a kapacitások egy-egy üzemben. Segítene az is, ha sikerülne rávenni a pályaválasztás előtt állók egy részét, hogy szakítsanak a régi beidegződésekkel, miszerint mindenképp diplomára van szükség a boldoguláshoz.

– Például műszaki vagy elektrotechnikusként itthon és külföldön is jól lehet élni. Ezek keresett szakmák, sokan mégis ódzkodnak tőlük. Többféle fórumon – állásbörzéken, iskolákban – lehetne ezeket népszerűsíteni. És persze a képzésre is többet kellene áldozni, technikumok vagy az OKJ-s tanfolyamok támogatásával, kampányokkal. Megoldás lehet az is, ha a nagy multinacionális vállalatok együttműködnek egyetemi vagy főiskolai karokkal és önálló képzést indítanak. Korszerűsíteni kell az oktatást, csakhogy az államigazgatás mindig lassabb, mint a technológiai változások.

Vértes András szerint ennél nagyobb a baj: az oktatás és szakképzés megrekedt a múlt századi szinten.

– Ma már nem csak műveletsorokat kell tanítani. Sokkal fontosabb, hogy a diákok képességeket sajátítsanak el, leginkább az élethosszig tartó tanulásra és a folyamatos váltásra való készséget. A „reszelés technikájánál” lényegesebb az, hogy a fiatal utazzon, informálódjon, olvasson, legyen minél tágabb képe a világról. Nincs más lehetőség: 10-15 évente alapjaiban változnak a technológiák és ezáltal az életkörülmények.

Varga Mihály az Irinyi-terv bejelentésekor hangsúlyozta: ha magasabb hozzáadott értékű iparágakban tudnak a munkavállalók termelni, annak közvetlen kihatása van a GDP alakulására is, de persze javítani kell a hozzáférést a munkaerőpiachoz. Kár, hogy mindezek megvalósítására jelenleg nincs hatékony kormányzati stratégia.