A régiónkhoz képest egyre rosszabbul élünk

Lázár János sajátos stílusban előadott sajtótájékoztatóin a változatosság kedvéért néha meglepően igaz dolgokat is kimond, jó példa erre az az ominózus kijelentése, amikor azzal indokolta az állami földek kiárusítását, hogy különben a kezelésüket végző – fideszes – vezetők kifosztják azokat. A legújabb őszinteségi roham akkor kapta el, amikor elismerte, hogy Magyarország gazdasági növekedése elmarad a régióétól, ami egyébként nyilvánvaló és tagadhatatlan tény, de ilyet eddig kormányzati ember óvakodott kimondani. (Pont az ellenkezője történt az első féléves GDP-adatok kommentálásakor, amikor az illetékes államtitkár szerint a felettébb szerény magyar növekedés jóval magasabb az uniós átlagnál, holott alacsonyabb volt annál: a félrevezető trükk az volt, hogy a nyilatkozó a mi kiigazítatlan számunkat vetette össze az EU szezonális és egyéb hatásokkal kiigazított számaival, hogy így valami szépet mondhasson.)

Elkapta az őszinteségi roham

A GDP alakulása csak az egyik, bár nagyon fontos mutató, de önmagában nem jelzi egy ország teljesítőképességét, gazdasági és társadalmi helyzetét, a lakosság életkörülményeit. Számos más, a realitásokat érzékenyebben tükröző mutató van, amely pontosabb képet ad a valós, a fejlődés kilátásait és az emberek életét meghatározó állapotokról. Ilyen például a sok tényező által kimutatott gazdasági versenyképesség, amely a többiekhez viszonyítva helyezi el az országokat globalizálódott világunkban. Sajnos ebben sem állunk jól, sőt az unióban hátulról a negyedikek vagyunk, néhány év alatt húsz helyet esve vissza a nemzetközi listán. (Jellemző ennél is az NGM kommentárja: ennek semmilyen jelentősége nincs, a lényeg az, hogy növekedünk. Ennek ellenére a napokban célul tűzte ki a kormány a versenyképesség javítását: akkor ez most fontos vagy nem?)

A dolgokat bonyolítja, hogy az egyes országokra vonatkozó adatok csak átlagok, és az országokon belüli, olykor hatalmas különbségeket elmossa. Ezért érdekesek az Eurostat regionális elemzései, mert sokkal pontosabb képet adnak. A legfrissebb anyagából kiderül, hogy az utóbbi hét évben nőttek a regionális különbségek hazánkban: miközben az uniós átlaghoz viszonyítva az egy főre jutó GDP-ben Nyugat-Dunántúl szépen fejlődött, Észak-Dunántúl és Közép-Magyarország stagnált, az összes többi régió leszakadt. A konkrét számokat nézve kizárólag a középső régió éri el az EU-28 átlagát – 106 százalékát -, a nyugati országrész 10 százalékot növekedve 71 százalékra erősödött, a keleti régiók viszont jócskán 50 százalék alatt vannak. Az országos átlag 68 százalék, az elmúlt hét évben keveset változott, miközben például Szlovákia a 10 évvel ezelőtti 58 százalékról indulva elhúzott mellettünk, és már 77 százalékon áll.

Elképesztő az északi régió leszakadása Budapesttől. Fotó: MTI

Az emberek nagy többsége a számukra nehezen érthető és elvont makrogazdasági mutatókkal nem igazán tud mit kezdeni, sokkal jobban érdekli őket, hogyan tudnak megélni a mindennapokban. Ebből a szempontból lényeges adat az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson kalkulált jövedelem, azaz hogy miből kell gazdálkodnunk a mindennapokban. Sajnos ezen a listán is egyre lejjebb csúszunk, mára már a cseheken és szlovénokon kívül a lengyelek, a szlovákok, az észtek és a litvánok is előttünk vannak, a románok pedig beértek bennünket. A regionális különbségek itt is óriásiak: az évi 18 ezer eurós EU-28 átlaghoz képest Közép-Magyarország 12 ezren áll, a Dél-Dunántúlon és a Dunától keletre mindenhol 8 ezer alatt van az egy főre jutó jövedelem. Még kirívóbb a helyzet, ha Budapestet az észak-magyarországi régióval vetjük egybe: a különbség háromszoros.

A szociális különbségek látványos megugrására az OECD most publikált jelentése is felhívja a figyelmet. Eszerint hazánkban a lakosság negyede nem jut mindig elegendő és megfelelő élelmiszerhez, ez az arány a 7 éven aluli gyerekeknél 40 százalék! Különösen aggasztó, hogy az érintettek aránya az elmúlt öt év alatt megkétszereződött, amire nincs más példa a fejlett világban. Miközben tehát folyamatosan halljuk a „jobban teljesítünk” demagóg szöveget, mind több a leszakadó hazánkban, és egyre nő a szegények aránya.

Erre minden kutatás már évek óta felhívja a figyelmet, Orbánék válasza viszont annyi, hogy minden adózási és egyéb intézkedésükkel – egykulcsos adó, az adójóváírás megszüntetése, a közmunka felturbózása, a szociális segélyezés leépítése, rezsicsökkentés, az uniós pénzek aránytalan elosztása – a módosabb rétegeknek kedveznek, az elszegényedőkről pedig lemondanak. Értük cinikusan csupán annyit tesznek, hogy módosítják a statisztikailag kimutatott szegénység és hátrányos helyzet kritériumait, hogy kevesebben essenek ebbe a kategóriába, hogy aztán a kormányzati illetékes arcátlanul kijelenthesse: felére csökkent az utóbbi öt évben a mélyszegénységben élők száma.