A megingott bizalom

- A terv ismertetésekor az volt a benyomásom, mintha Berlin és Párizs arra hívná fel az eurózóna országait: úgy hozzanak meg fontos döntéseket, hogy abba a többieknek ne is lehessen beleszólásuk. Mintha egy olyan Európa képe rajzolódna ki, ahol az országoknak két kasztja van.

– Németország mindig is ellenezte, hogy kétsebességes Európa jöjjön létre. Mi arra hívunk fel minden egyes tagállamot: tartsanak velünk, együtt mélyítsük el az integrációt, hiszen egyik ország sem tud egymaga megküzdeni a globalizált gazdaság kihívásaival. Az igazi kérdés az: ki áll készen arra, hogy velünk jöjjön.

- A jelek szerint mi nem. Orbán miniszterelnök már a javaslat másnapján kinyilvánította, hogy a „csillagok jelenlegi állása szerint” Magyarország 2020-ig nem is akar csatlakozni az eurózónához.

– Ez volt az első alkalom, hogy ezt a 2020-as dátumot hallottam. Eddig korábbi határidőről volt szó.

- Csodálkozik?

– Igen, nagyon elcsodálkoztam. Ez a távoli jövőbe tolja ki Magyarország csatlakozásának dátumát. A véleményem az, hogy a strukturális reformok miatt és a konvergenciakritériumok betartása érdekében tett intézkedések eredményeként Magyarország sokkal korábban is bevezethetné az eurót.

- És az jobb lenne nekünk?

– Korábban a magyar politikusok azt szokták mondani, hogy nem a konkrét dátum a fontos, hanem az, hogy Magyarország lehetőleg mielőbb versenyképes legyen. Ez az euró bevezetésének fontos feltétele, és azt gondolom, hogy ez a helyes megközelítés.

- Ugorjunk vissza az időben egy bő hónapot. Egyes nagy európai vállalatok – a többségük német – tiltakozó levelet küldtek az Európai Bizottságnak, beavatkozást kértek a magyar válságadók bevezetése miatt. Igazuk volt?

– A magyar kormány meglepetésszerűen vezette be ezeket az adókat, anélkül, hogy az érintettekkel előtte konzultált volna. Visszamenőleges intézkedés volt, hiszen már végéhez közeledett az év, amelyet megadóztattak. Az érintett cégek tehát nagyon nehéz helyzetbe kerültek, már csak amiatt is, mert a teljes forgalmuk, és nemcsak a nyereségük után kellett fizetniük. Ez nagy különbség. Így a veszteséges vállalatokat is meg lehet adóztatni.

- Hogyan hatott ez a döntés a magyar–német gazdasági kapcsolatokra?

– E kapcsolatok és a jó együttműködés alapja a bizalom. Bizalomvesztéshez vezetett, hogy az érintett ágazatokat és vállalatokat a válságadó bevezetése előtt nem hallgatták meg, s hogy visszamenőleges hatállyal vetették ki. Most azt reméljük, hogy a bejelentésnek megfelelően ezeket az adókat három év után valóban eltörlik. De látni kell: ha a bizalom egyszer megingott, akkor azt nehéz visszaszerezni. Mindenesetre a német–magyar gazdasági kapcsolatok már azelőtt kiválóak voltak, hogy a vasfüggöny leomlott volna, és Németország továbbra is azon dolgozik, hogy ez ne változzon.

- Eddig a pénzről beszéltünk. A szavak azért talán kevésbé fájdalmas sebeket ütnek. Ön szerint befolyásolja-e egyáltalán az üzleti légkört, hogy egyes magyar lapok időről időre keményen támadnak nemzetközi nagyvállalatokat?

– Ebben az esetben is a bizalomról van szó. Ha elolvassa az első Széchenyi tervet, abban még találhatott olyan bekezdést, amely pozitív összefüggésben említi a nemzetközi nagy cégeket: meghívja, befektetésekre kéri fel őket Magyarországon. Háttérbeszélgetéseken persze mostanában is hallom, hogy a világcégek befektetéseire nagy szükség van, de ennek sem a hivatalos dokumentumokban, sem a magyar lapokban nincsen nyoma. Azt gondolom, hasznos lenne, ha magas hivatalos körökből érkező nyilatkozat erősítené meg, hogy a magyar kormány szívesen látja a nemzetközi nagyvállalatokat.

- A magyar kormány éppen beszélgetésünk idején készül egy reformterv nyilvánosságra hozatalára. Ön mire számít? El lehet-e kerülni a megszorításokat?

– Manapság Európa minden országa arra törekszik, hogy megerősítse gazdaságát és pénzügyi helyzetét. Erre, azt hiszem, Magyarországon is szükség van. Annak érdekében, hogy pénzügyeinket konszolidálhassuk, Európában mindnyájunknak erőfeszítésekre kell felkészülnünk.

- Megszorításokra?

– Megszorításokra is. Szembe kell néznünk azzal, hogy nagyon nehéz megőrizni a gondoskodásnak azt a rendszerét, amelyet eddig megszoktunk. Németországban például hatvanötről hatvanhét évre emeltük a nyugdíjkorhatárt, és átalakítottuk a szociális juttatásokat.

- Beszéljünk arról a témáról is, amely valószínűleg többet szerepelt a nemzetközi sajtóban, mint évek óta bármi más Magyarországgal kapcsolatban. A médiatörvényt szeretném szóba hozni, de előtte azért gyorsan tisztázzuk: olvasta?

– Nagyon nagy részét olvastam. De anélkül is, hogy az ember végigment volna a teljes törvényen, feltűnik, hogy ezt a fontos törvénytervezetet egyetlen képviselő terjesztette be a parlamentben. Tudjuk azt is, hogy nagyon rövid idő telt el a beterjesztése és az elfogadása között. Bár igen sok módosításon esett át az eredeti javaslat – 150 és 300 között mindenféle számot hallottam –, aligha lehetséges, hogy egy ilyen átfogó törvényt a parlament néhány nap alatt alaposan megvitasson. A tartalma is lényeges kérdéseket vet fel, amelyekről magyar szakértők éppen most vitatkoznak az Európai Bizottság munkatársaival. Mindenki számára jobb lett volna, ha a médiatörvénnyel kapcsolatos vitákra és egyeztetésekre még a jogszabály elfogadása előtt kerülhetett volna sor.

- A médiatörvény kritikájában élen jártak a német lapok. Egyes magyar kormánytisztviselők kinyilvánították, hogy nem is értik ezt a hevületet. Ön érti? Lehet, hogy mégiscsak fordítási nehézségekről vagy a szocialisták hatékony propagandájáról volt szó?

– Szerintem az újságírók a saját fejük után mennek, és nem ülnek fel holmi propagandafogásoknak, ha egyáltalán volt ilyesmi. Nem hiszem, hogy a német médiát bárkinek is olyan könnyű lenne befolyásolnia. Tegyük hozzá, hogy a médiatörvény ügyére az újságírók különösen érzékenyek, és nekik egyértelműen az volt a benyomásuk: ennek a jogszabálynak egyes elemei korlátozzák a sajtó szabadságát. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a törvényt napokkal Magyarország uniós elnökségének kezdete előtt fogadták el. Általános a vélekedés, hogy ilyen helyzetben különösen óvatosan kell eljárni, hiszen az Európai Uniónak – amelyet jelenleg éppen Magyarország képvisel – gyakran kell bírálnia harmadik országokat a sajtószabadság állapota miatt. Az ugyanis fontos mutatója annak, tiszteletben tartják-e a szabadságjogokat egy-egy országban. Magyarország tehát soros elnökként különleges felelősséget visel azért, hogy képviselje az Európai Unió értékeit és érdekeit.

- Osztja-e a német külügyi államminiszternek azt az álláspontját, hogy a magyar EU-elnökségnek nem lenne szabad a sajtószabadság ügyeiről tárgyalnia olyan kelet-európai államokkal, amilyen Belarusz vagy Ukrajna?

– Magyarország jelenleg az Európai Bizottsággal közösen dolgozik a médiatörvény módosításán. Ez a folyamat jó útra terelődött. Bízunk abban, hogy megnyílik az út a minden érintett számára kielégítő megoldás előtt. Ennek a reményének adott hangot január 20-án a Német Bundestagban dr. Hoyer államminiszter is, így ennek a korlátozásnak a kérdése már fel sem merül.