A jegybank következetlenségét a forinton verik le
Nem látszanak túl következetesnek a jegybank lépései, amelyeket az utóbbi két hétben a forint árfolyamugrásai kapcsán tett. Az a benyomása a külső szemlélőnek, hogy nem tudják vagy nem akarják eldönteni, mennyire erős forintra lenne szükség a pénzügyi stabilitáshoz, a gazdasági célok támogatására. Ez pedig aligha növeli a befektetői bizalmat és inkább a valutánk gyengüléséhez járulhat hozzá.
A térség valutáinak általános gyengülését a külső bizalom megrendülése, az itteni mélyülő válsággal kapcsolatos félelmek okozzák. A romló hangulatot és ennek nyomán a tőke kimenekülését a pénzpiacainkról sem együtt, sem külön-külön nem tudjuk egyelőre megállítani, legfeljebb fékezni igyekezhetünk a folyamatot. A rendelkezésünkre álló szerény eszközök közül a legfontosabb a kormányok és a jegybankok összehangolt és határozott fellépése a valuták védelmében, szükség esetén közvetlen piaci beavatkozással.
Mindez csak akkor hozhat valamilyen eredményt, ha a befektetők következetességet és bizalom erősítő lépéseket látnak. A Nemzeti Bank megnyilvánulásai az elmúlt időszakban nem teljesen feleltek meg ennek az elvárásnak. Először szó nélkül szemlélte, hogy a forint történelmi mélypontra süllyedjen, mindössze egy olyan nyilatkozatra tellett, hogy nincs konkrét célárfolyam, ahol beavatkozna. A lengyel és a cseh jegybank sürgetésére aztán mégis közösen léptek a három valuta további gyengülése ellen, ami rögtön négy százalékos erősödéshez vezetett. Ezután a kormánnyal ellentétben megint csendben volt az MNB, amikor a forint ismét a mélypont közelébe esett, és piaci hírek szerint csak elég későn avatkozott be.
A legutóbbi lépésként tegnap a sajtó előtt ismertették a jegybank friss gazdasági prognózisát, amely minden eddiginél sötétebb képet festett az ország jövőjéről. Alig egy héttel korábban a miniszterelnök még negatív forgatókönyvként beszélt a 3,5 százalékos nemzeti össztermék csökkenés lehetőségéről, most az MNB már erre alapozta jóslatát. Az inflációs várakozásoknál is pesszimistább, mint a szakértők többsége, 3,7 %-ra számít, szemben a többség 3 %-os várakozásával.
Idáig még nincs probléma, miért ne lehetne a jegybank kissé pesszimistább, mint mások, még az is lehet, hogy neki lesz igaza. Az viszont már nehezebben érthető, hogy az év végéig, sőt jövőre is gyenge forintot jövendöl, átlagosan 290-es szintet az euróval szemben. Ez nem csupán azért gond, mert borúlátóbb az elemzők többségének 270-280 körüli véleményével, hanem azt sugallja, hogy a Nemzeti Bank nem bízik a magyar valuta stabilitásában. Ez olyan üzenet a meghatározó külső befektetők felé, amely nehezíti az árfolyam erősítésére teendő lépéseket és utat nyithat a további gyengülés felé. Ennek nem csak ránk, hanem a térség többi országára is kedvezőtlen hatása lehet.
Ha az MNB szakértői a külföldi elemzők többségénél valóban pesszimistábbak, akkor sem kellene ezt feltétlenül nagydobra verni, mert ezzel hosszabb távon is gyengíthetik a forintot. Lehet, hogy éppen ez a cél, akkor viszont korábbi önmaguknak mondanak ellent. Ebben a helyzetben a jegybanknak inkább a bizalmat kellene erősítenie, ezzel is támogatva a válságkezelést.
Hírek szerint egy ideje feszültebbé vált az MNB vezetése és a kormány közötti viszony. Erre utal egyes bíráló megjegyzések mellett az a pengeváltás is, amely a szocialista Szanyi Tibor és a jegybank elnöke között történt. Szanyi egy szerencsétlen célzást tett arra, hogy a bankárokat meg kellene büntetni és a Nemzeti Bank közelében is érdemes kutakodni, mire Simor András úgy riposztozott, hogy a Parlament is a bank közelében van. Mindez ráadásul a nagy nyilvánosság előtt zajlott, és nem erősítette az MNB és a kormánypárt közötti jó viszony látszatát.
Ha valóban vannak éles viták, jó lenne, ha azok nem fajulnának addig, mint a Járai Zsigmond MNB-elnöksége alatti időben. Akkor az ellentétek olyan mélyek voltak, hogy Járai nyilvánosan többször kikelt a kormánnyal szemben és igyekezett mindenben keresztbe tenni. Gondoljunk csak arra a nehezen minősíthető lépésre, amikor még Brüsszelben is feljelentett minket, hogy a korábbi, az ő pénzügyminisztersége alatt is érvényes gyakorlatot követve nem egészen az uniós szabályoknak megfelelően számolja el a költségvetés a privatizációs bevételeket. Mindennek a következménye ismétlődő valutaválság és növekvő külső bizalmatlanság lett.
Reméljük, hogy a múlt nem ismétlődik meg, és a jegybank-kormány viszony korrekt keretek között marad, soha nem volt erre olyan szükség, mint most. Az viszont mindenképpen jó lenne, ha az MNB a lehetőségeihez mérten következetesebb és határozottabb lépéseket tenne a forint árfolyamának stabilizálására, a befektetők bizalmának megnyerésére.
