Szadista fogvatartói láncra verték, a falhoz szögelték, végig kellett néznie, ahogy agyonverik az édesanyját, Tímeát azóta is kísérti a múlt
Állítja: a rendőrség és az egész falu tudott arról, mit művelnek vele és az édesanyjával, mégsem tettek semmit.
A 168-nak is elmondta kálváriáját Fehér Tímea, akit 14 évvel ezelőtt emberhez méltatlan körülmények között étlen-szomjan tartottak fogva, és kínoztak a szadista bántalmazók.
Tápióbicske, a néhány ezres Pest megyei település, egyik kis romos háza volt a helyszíne a 14 éve évvel ezelőtti horrornak.
A Blikk információi alapján, a 168 interjút készített az egyik áldozattal Fehér Tímeával, aki azt mondja: azóta is kísérti a múlt. A most negyvenes éveiben járó asszony hangja elárulja azt a sok megpróbáltatást, és szenvedést amin keresztül kellett mennie, de hiába érződik a beszédén a sok fájdalom, az embernek vele beszélgetve olyan érzése támad, mintha nem is a saját életéről beszélne.
Tímeát, aki akkor a harmincas évei elején járt, fogvatartói a falhoz szögelték, tenyerét átütötték és egy láncról lógatták le. Volt, hogy parazsat égettek a mellén, volt hogy késsel szurkálták, de a verés és az éhezés mindennapos volt számára. Tímea édesanyja, Margit ugyancsak a két brutális fogvatartó áldozata volt. Testét vágások és zúzódások borították, szinte nem volt olyan nap, hogy ne lett volna frissen vérző sebe. Alkalomadtán kiszöktek a viskóból, ahol kínozták őket, még a szomszédokkal is volt lehetőségük beszélni, de a végleges menekülés helyett inkább csak figyelmeztették az utca lakóit, hogy ne köszönjenek nekik, hiszen azért is verés járt, a rendőrség pedig homokba dugta a fejét.
"Voltak napok, mikor a földről kellett ennünk, mintha kutyák lennénk, és a két gyilkost mindez felvidította, mondván, hogy mi ezt érdemeljük, de azt nem tudom miért" - mondta az asszony lapunknak.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Letöltendő
2021. július 13., 07:25
A rendőrség két év után lezárta a nyomozást, és arra jutottak, hogy az édesanya tehet a hároméves kisfiú haláláról, aki átszaladt az úttesten és elütötte egy autó. L.L. Junior és volt felesége azóta sem tudták feldolgozni kisebbik közös gyermekük halálát.
A Tímeával folytatott beszélgetésből az is kiderült, hogy nemcsak a saját, de más szórakoztatására is felhasználták. Júlia, az egyik bántalmazója, merthogy két fiatalasszonyról van szó, 150.000 Ft-ért eladta Tímeát egy férfinek.
„Betuszkoltak egy autóba, ha csak megmukkantam agyba-főbe vertek, majd ahova vittek, ott mindenki igényeit ki kellett elégítenem. Ha valamit nem akartam megtenni, édesanyám életével fenyegettek”
-fogalmazott a megtört asszony.
A kegyetlenségekkel teli időszaknak végül az édesanyja halála vetett véget. Tímea elmesélte, hogyan zajlott az az este, ami azóta kísérti őt.
"Akárcsak már előtte sokszor, aznap este is fellógattak egy láncra és egy sámlira állítottak. Ekkor ráparancsoltak az anyámra, Margitra, hogy rúgja ki alólam a széket, de ő nem volt hajlandó kirúgni a sámlit. Így a büntetése halálig tartó ütlegelés volt."
Szadista támadói először nem tudták, hogy Margit megkapta a vesztét okozó végzetes ütéseket és rúgásokat, korábban is bántak már el vele így. Azonban, miután Tímea lefektette és vitt neki két szelet kenyeret és négy szál cigarettát, ami a napi fejadagját képezte, édesanyja enni már nem tudott és többet az ágyból sem kelt ki.
"Mikor fél órával később fel akartam kelteni, édesanyám csak egy utolsót tudott köhögni és karjaimban halt meg."
A verés után a gyilkosok bódult állapotban, nyugalomban feküdtek le aludni. Tímea ekkor sokkos állapotban dörömbölt be a mellettük lakók ajtaján és mondta, hogy gyilkosság történt, hívják a rendőrséget.
A szomszédasszony később így nyilatkozott a heteknek a tragédia reggeléről:
„Én még, mielőtt a rendőrök jöttek, láttam, hogy nézett ki a Margit, mert én kísértem vissza Timit a házba. Kék színű volt a feje, de már nem élt. Ahol csak láttam neki a testit, szúrva meg vágva volt mindenfele. A rendőrök azt mondták, szombaton hajnalban három óra körül halhatott meg. A Juli meg a Mazsi biztos, hogy szadisták voltak valahogyan. Mert a Tímeát három vagy négy héttel ezelőtt fölfeszítették a két tenyerin százas szögekkel a falra. Mindkét keze át volt szúrva szöggel is, meg késsel is, de ha akart, úgy tudott dolgozni, mint egy férfi, ilyen sebek mellett is. Hogy bírta ki, nem tudom.”
Hogy mi volt a két asszony indítéka az embertelen tettekre, Tímea azóta se tudja. Az biztos, hogy a bestiális kínzások és verések után a két gyilkos nő mindig úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Általában egy cigaretta mellett kedélyesen megvitatták az aznapi teendőiket, míg Tímea és Margit a földön fekve imádkoztak az életükért.
Tímea és édesanyja jót akartak, ez lett a vesztük
Tímea akkoriban férjével és három gyermekével költözött Tápióbicskére, ahová édesanyja, Margit is velük tartott. A falu azon környékén senkit sem vetett fel a pénz, Tímeáék is mélyszegénységben éltek. Sorsuk akkor fordult a legrosszabbra, mikor férjét lecsukták, gyermekeiket pedig elvitték a hatóságok a nem megfelelő körülmények miatt. Ekkor a közelben lakó, de állandó lakhellyel nem rendelkező házfoglalók, O. Júlia és barátnője, L. Róbertné kapva kaptak az alkalmon, és a két egyedül maradt nőre telepedett.
“A gyilkosok hozzánk jöttek, hogy így segítsünk, úgy segítsünk, anyukám pedig mindenkinek szeretett segíteni. De utána a kisujját nyújtotta és kellett már nekik mindene...”
- mondta a 168-nak Tímea.
Először csak a boltba küldték el őket és apró szívességeket kértek, de ahogy teltek a napok, már a segélyt is elvették anyától és lányától a szívességi lakáshasználók, majd szépen lassan megismerték a számukra örömet okozó kínzásokban rejlő lehetőségeket is. Az egyik szadista asszony még a gyerekeit is arra buzdította, hogy üssék a két nőt, a kicsi gyerekek pedig engedelmeskedtek, hiába kedvelték Tímeát és Margitot, akik mindig jók voltak hozzájuk.
„Anyukám gyilkosainak voltak gyerekei, kicsi gyerekek voltak. Nagyon szerettük egymást, de egyik nap az anyjuk azt parancsolta nekik, hogy üssenek meg. Mikor nem akartak engedelmeskedni, rájuk förmedt. Meg akarta tanítani őket verekedni és erre én voltam a legalkalmasabb szerinte" - mesélte Tímea.
A környéken a rosszhírű, gátlástalan nőktől és családtagjaiktól többen is tartottak, nem csoda hát, hogy Tímea és Margit nem mertek ellenszegülni.
Mindenki tudott a titokról
2007-ben a faluban mindenki tudott az esetről, mégsem tettek semmit. Féltek. Ezzel magyarázták a szomszédok, hogy miért nem cselekedtek. Tímea szerint a helyi polgármesteri hivatal is tudott az ügyről, ahogy a rendőrség is, de valamiért ők sem cselekedtek a két asszony ügyében. Tímea állítása szerint voltak, akik elköltöztek a faluból, ugyanis a mindennapos félelem, hogy ez velük is megtörténhet, menekülésre késztette őket.
Bűn és bűnhődés
2009-ben a két kegyetlen gyilkost elítéleték. O. Julianna 15 év fegyházat, társa, L. Róbertné pedig 13 év fegyházat kapott. A kegyetlenkedők üvöltve sírtak az ítélethirdetésen, amikor meghallották a bíró döntését.
Fehér Tímea a 168-nak most azt mondta: azóta sem tudta feldolgozni a traumákat, és azóta is valamilyen úton módon mindig bántalmazó kapcsolatba keveredett és kiszolgáltatott volt a sorsának és a környezetének.
"Ha el is tudnám felejteni azokat a szörnyűségeket, amiket átéltem, a testemen lévő hegek és a durva kínzások maradandó károkat okozó nyomai, akkor is emlékeztetnek azokra a megaláztatásokra, életem minden percében."
Egyik alkalommal egy partvissal erőszakolták meg, ez például olyan belső fizikai károkat okozott a testében, hogy a mindennapos dolgát is nehezen végzi el.
A nyilvánosság korábban nem tudhatta, de miután Tímea férje kikerült a börtönből és megtudta a szörnyűségeket, amiket a két asszony átélt, kíméletlenül megverte feleségét, amiért hagyta, hogy így megalázzák. Nemcsak Tímeának, hanem lányának is traumákat okozott korábban a férfi, aki nevelt lányát megerőszakolta és bántalmazta. Így Tímeának és lányának is menekülniük kellett, nemcsak a múltjuk, de a férfi elől is.
Egy erős nő
Tímea azt mondta a sok szörnyűség ellenére, amit átélt, megküzdött a traumák egy részével, jobb életkörülményeket akart teremteni gyermekeinek és magának, így talpra állt az orvosi kezelések után. Örömét leli a kertészkedésben, idős embereket segít és újra felvette a kapcsolatot gyermekeivel. Két unokája született, akiknek nagyon örül.
9 évig a lakhatása is biztosnak tűnt, mivel az egyik alkalmi munkahelyén megismerte „Őrangyalát”, Mária nénit, akivel szóba elegyedett és hamar szoros kapcsolatot alakított ki. Megállapodtak, hogy fizetés ellenében minden nap ápolja az idős nőt, aki a végén saját lakhelyére is bejelentette Tímeát és megtette a háza haszonélvezőjének.
“Megismerkedtünk és olyan jól elvoltunk, beszélgettünk, valamikor nem is akart elengedni és ott is aludtam nála. Tudja mi mindig nagyon jól elbeszélgettünk az életről...Nagyon megszerettük egymást a nénivel” - emlékezett vissza Tímea a boldog évekre.
Mária néni örült a társaságnak, Tímeát lányának nevezte, minden nap beszélgettek az életről, közben pedig a rosszabb állapotban lévő házat is szép lassan felújították. A nő közben rátalált egy férfira is, aki keményen dolgozik és jó hozzá. Úgy tűnt, a dolgok végre rendeződnek, élete pedig pozitív fordulatot vesz. Csaba megmutatta neki, milyen egy szerető kapcsolatban lenni, tető pedig volt a fejük fölött.
Hiányzó ügyvédi pecsét
Azonban hiába írtak szerződést, miszerint Tímea fogja örökölni Mária néni ingatlanát és ingóságait, az a bizonyos kötelező ügyvédi pecsét lemaradt a dokumentumról. Így tehát, mikor a néni elhunyt, Tímeát a rokonok az utcára kényszerítették egy sátor és egy hálózsák kíséretében, hogy mostantól egyedül boldoguljon. Útravalónak 1500 Ft-tal látták el.
Tímea elmeséte, hogy azóta párjával az utcán élnek. Hajléktalanszállókra nem mernek menni félnek, hogy kirabolnák őket, a higiéniás körülmények pedig Tímea szerint rosszabbak, mintha az utcán aludnának. Így tehát együtt járják az utcákat a sátorral, a férfi fizetéséből és az ő rokkantsági nyugdíjából próbálnak boldogulni, állandó lakhelyhez jutni.
"Próbálok erős maradni, hiszen egész életem során tartanom kellett magamat valahogy. Nem tudom, hogy mikor fog rendeződni az életem."
A sorsa a mai napig kísérti őt. Nincs olyan nap, hogy ne merülne fel benne a kérdés, miért pont ő? Mivel érdemelte ki ezt a sok szenvedést és miért kellett meghalnia az édesanyjának.
Egy biztos, Tímea legalább már nincs egyedül a világban, Csaba a párja mellette lesz ezentúl a nehezebb napokon is.
(Kiemelt kép: Pixabay)
