Győztes bukás – Ajánló lapunk 2019. március 28-i számából
Van-e hordozója a gyásznak?
Iskolateremtő szociológus, a szegénység, a kirekesztés elleni harc elkötelezettje, a társadalmi rétegződés szociológiai aspektusának kutatója. A professzort a családi előzmények Makóhoz és Budapesthez kötik. Nagyapja, Kecskeméti Ármin híres rabbi és történész, a makói közösség vezetője és mértékadó hitszónoka volt. Édesapja, Kecskeméti György a Pester Lloyd munkatársa. Mindketten a holokauszt viharában tűntek el. Apja az ismeretlen messzeségben, nagyszülei deportálás közben. Ferge Zsuzsa ritkán beszél a történetről, de elmondja, amit gyerekfejjel felfogott és látott, már ha éppen kérdezik. A német megszállás hetvenötödik évfordulója kapcsán úgy gondoltuk, ideje megtenni. Többek között arról beszélgettünk, van-e észszerű közösségi önbírálat. Van-e hordozója a gyásznak? Buják Attila interjúja.
Győztes bukás
Különösebben nem is titkolják az érintettek, hogy a Fidesz néppárti tagságának felfüggesztése nem oldott meg semmit. Orbán Viktort a saját propagandája győztesnek kiáltja ki, hiszen mindig ezt teszi. Valójában azonban a miniszterelnök elveszítette a kontrollt a Fidesz néppárti jelenléte felett, pedig az eddigi stratégiája éppen arra épült, hogy ő maga tudatosan lebegteti ezt a kérdést. Most azonban – írja elemzésében Lakner Zoltán – inkább őt lebegtetik. A baloldaliak persze elégedetlenek a Fidesz felfüggesztésével, s bár nem akarnak kéretlen tanácsot adni a Néppárt vezetésének, azért a német igazságügy-miniszter, a szociáldemokraták EP-listavezetője, Katarina Barley azt nyilatkozza Barát Józsefnek, hogy a Néppárt olyan határozatot hozott, ami igazándiból senkinek nem fáj. Valódi döntés nem született, ez afféle se nem hal, se nem hús-szerű félmegoldás. Viszont a kizárást kezdeményező politikusok között számosan másként látják a helyzetet. A belga Benoit Lutgen szerint „beraktuk Orbánt a fagyasztóba, és Van Rompuy vigyáz az ajtóra”. A luxemburgi Frank Engel úgy vélekedik, hogy „a döntésnek van értelme, ezzel marginalizáltuk Orbánt”. Mindenesetre Manfred Weber már a döntés estéjén „végre elkezdhette a kampányát”, ahogy maga fogalmazott. Azaz elkezdett Orbán kedvenc témájáról, a migrációról beszélni. A reálpolitika tehát folytatódik
Túl drága árvák
Nem tudtak saját lábra állni harminc év alatt a hazai SOS gyermekfalvak, ezért ebben a formában megszűnnek. A gyerekeket saját ingatlanban lakó nevelőszülőknél helyezik el, nem egy esetben elszakítva őket „falubeli” nevelőanyjuktól. A fenntartó alapítvány szerint kellő gondossággal járnak el, a falvak főállású nevelőszülői azonban ezt nem így látják. Ettől az évtől rezsit, jövőre pedig már bérleti díjat is kell fizetniük, emiatt kénytelenek lesznek mihamarabb elhagyni az SOS falvakat, hogy aztán értékesíthesse az alapítvány. Rajnai Attila írása.
Fékre lépnek-e a magyarországi autógyárak?
Nem valamiféle összeesküvés-elmélet nyomán vetődik fel a kérdés: véletlen-e az, hogy az autóiparban működő kelet-közép-európai, köztük a magyarországi szakszervezetek éppen most álltak elő a korábbiakhoz képest meghökkentő méretű béremelésigényükkel, amikor lassul a kínai és az amerikai gazdaság növekedése, a járműipari anyacégek kevesebb kocsit tudnak eladni, és ezáltal Németországban középtávon munkavállalók tízezreit küldhetik el a gyárakból? Hajba Ferenc írása.
Intézmények árulása
Kitágítja a hétköznapi korrupciófogalmat a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a Transparency International Magyarország Alapítvány (TI) Keresd a nőt! című kutatási jelentése. A Juhász Borbála és Sági Mirjam által írt összegző anyag, amelynek szerkesztője Ligeti Miklós, médiatámogatója pedig a 168 Óra, a nők elleni erőszak és a szülészeti hálapénz példáján keresztül mutatja be, hogy a közintézmények visszaélésszerű működtetése gyakran a nők hátrányához vezet, sőt akár tragikus élethelyzetbe sodorja őket. A helyzet fenntartásában szerepet játszanak a politikai döntések, az anyagi érdekek és a férfiakat előnyben részesítő gondolkodási beállítódások. Lakner Zoltán írása.
