Csúcs­krimi – Ajánló lapunk 2019. július 11-i számából
Orbán szerint a V4-országok győzelmet arattak a csúcstalálkozón, valójában azonban egyetlen közép- és kelet-európainak sem jut vezető hely az unióban. Hegedűs Dániel politológus azt állítja, a visegrádi országok lehetőségeiből reálisan az következik, hogy Orbán csak vétójátékosként vett részt a döntésben, nem pedig úgy, hogy együttműködő partnerként pozitív támogatást szerezhetett volna a megnevezett kompromisszumos jelöltek számára. Hegedűs szerint az alku legfőbb nyertese nem Németország és személyesen nem Angela Merkel, a győzteseket inkább Párizsban, illetve az Újítsuk meg Európát nevű liberális pártszövetségben érdemes keresni. Ami a magyar kormányt illeti, egy percig sem volt kétséges, hogy Orbán Viktor hatalmas győzelemként fogja ünnepelni a végeredményt, akármi legyen is az. És ez most az ő szempontjából körülbelül az akármi kategóriája, mivel Von der Leyen múltjában olyan mozzanatokra bukkanhatunk, hogy bírálta a magyar menekültpolitikát, hazájában megszavazta a melegházasság törvényerőre emelését, többször is nyilatkozott az Egyesült Európai Államok létrehozásáról, valamint bírálta a lengyel kormány tekintélyelvű törekvéseit. Összeállításunkban Heltai András megrajzolja Ursula von der Leyen portréját, amelyből kiderül, Angela Merkel talán még örül is annak, hogy megszabadulhat kormányának egyik leggyengébb tagjától, de nagyot csalódnak a visegrádiak, ha azt hiszik, hogy Von der Leyen az Európai Bizottság elnökeként is gyenge lesz.
Sokadik ellenfelére vár Botka
Kisebb botrány után végül megállapodott az ellenzék Szegeden, és egységesen felsorakozott Botka László jelenlegi szocialista polgármester mögött. Az összefogást bejelentő sajtótájékoztatón nem jelent meg a DK, de hogy miért, arról megoszlanak a vélemények. A szocialisták szerint Gyurcsány helyi emberei felrúgták a megállapodást, a DK szerint viszont a bejelentés idején még javában zajlottak a tárgyalások. Gyurcsány Ferenc és Botka László telefonos egyeztetésének köszönhetően végül elsimult az ügy. Közben felbukkant egy polgári értékeket valló szegedi ellenjelölt, akiről a városban azt suttogják, hogy a Fidesz embere, ő viszont lapunknak azt állítja: minden támogatójának megmondta előre, ha biodíszletnek akarják, elválnak az útjaik. Pungor András riportja.
Államférfi-kereső
Bethlen István alakja köré nem épült és jelenleg sem épül kultusz: a mai baloldalnak minden bizonnyal túlságosan konzervatív, a jobboldalnak pedig túlontúl liberális – mondja a 168 Órának Romsics Ignác történész, akivel Cseri Péter annak apropóján beszélgetett, hogy az idén sokadszorra adták ki a Bethlen Istvánról még 1989-ben írt – új momentumokkal kiegészített – monográfiáját. Nem szereti az államférfi kifejezést, provokációnknak engedve mégis beszél arról, vajon annak tartja-e Bethlent, illetve Kádárt. Ahhoz, hogy a társadalomban konszenzus alakuljon ki Tiszáról, Bethlenről, Horthyról vagy Kádárról, szerinte hosszú időre van szükség, ami csak azzal rövidíthető le, ha a történetírás, az iskolai oktatás és az állami emlékezetpolitika szinkronban vannak egymással.
Rafinált elme volt
Harminc éve, 1989. július 14-én százezer ember gyülekezett a Fiumei (Mező Imre) úti temetőben, az úgynevezett Munkásmozgalmi Panteon előtt. A július 6-án, hetvenhét éves korában elhunyt Kádár János búcsúztatását három hét választotta el az 1958-ban titokban kivégzett Nagy Imre gyászünnepségétől. Kádár épp azon a napon halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre és társai rehabilitációját kihirdette. A pártfőtitkár szerepét, jelentőségét, a személyét övező legendákat az utóbbi harminc évben számtalanszor megvitatták. Az orbáni állam tengernyi közpénzt használt fel arra, hogy „a kommunizmus bűneit”, azon belül a Kádár-korszak vétkeit leleplezzék és közszemlére tegyék. Milyen változáson ment át harminc év alatt a Kádár-kép? Erről kérdezte Földes György történészt Buják Attila, aki föleleveníti Kádár temetésének napját is.
A Nemzeti Táncszínház gyönyörű, de nem a miénk
Négy évig tartott a huzavona, aztán Zoboki Gábor építész csapata jóvoltából, a szakmai kérések megfogadásával elkészült a Nemzeti Táncszínház, ahonnan a legfrissebb hírek szerint sorra rúgják ki a dolgozókat, de már korábban is érződött, hogy kivéreztetnék. „Európai színvonal, zsinórpadlás nélkül is tökéletesen használható színpad, gyönyörű öltözők, kényelmes nézőtér, isteni hely, szinte a világ csodája. A megnyitón mindenki eszméletlenül boldog volt. Aztán elkezdett működni az intézmény, és egyszer csak rájöttünk, hogy ez a táncszínház nem a miénk” – Novák Ferenc, a mindenki által Tataként ismert Kossuth-díjas koreográfus, rendező, etnográfus, a Nemzet Művésze, az amszterdami Nemzetközi Táncszínház korábbi koreográfus-rendezője, a Honvéd Együttes egykori művészeti igazgatója mondja ezt. Inkább szomorú, mint dühös, de tekintélyével, érveivel mindvégig kiáll azok mellett, akik a táncszínház mostani működési modelljét mindenképpen meg akarják változtatni. Aki kérdez: Hajba Ferenc.