2018/43 Léket kapott a Simonka-birodalom
Az eljárás adatai alapján az ügyészség azt állítja, hogy Simonkának a felülárazott uniós támogatások 45 százalékát kellett visszaosztani. De mi áll a botrány hátterében? Kinek állhatott útjában Simonka, és most miért engedték el a kezét? És miért csak most került el az ügy ebbe a szakaszba, holott már 2015 óta dolgozott rajta az adóhatóság? Rajnai Attila írása.
A magyar mélyvilág érintetlen maradt
Sokkal kevesebb dolog változott a rendszerváltás óta ahhoz képest, amiben valaha reménykedtünk, így például újra van domináns kormánypártunk, erős vezetőnk, szinte leválthatatlan kormányzatunk – nyilatkozza a 168 Órának Csizmadia Ervin. A politológus szerint a politikatudomány „jelentörténetei” nem kis részben a megkerülhetetlen történelmi múlt leágazásai. A magyar politika (ahogy a gazdaság is) hatásoknak erősen kitett rendszer, az Orbán-kormány sem olyan független, amilyennek látni és láttatni szeretné magát. Buják Attila interjúja.
Azt akarják, hogy hibázzak
Feloszlatná a hódmezővásárhelyi közgyűlést, és időközi választást íratna ki Márki-Zay Péter polgármester, mert úgy érzi, a fideszes képviselők akadályozzák a munkáját. Azt mondja, a hivatali ideje előtt elfogadott rossz költségvetéssel kell dolgoznia, ráadásul a Lázár János polgármestersége alatt keletkezett tartozásokat kezelnie. A helyi Fidesz szerint ők nem blokkolják a város életét, amit csak lehet, megszavaznak, szerintük a polgármesternek végre dolgoznia kellene, és nem az országos porondra koncentrálnia. Márki-Zay Péter, aki egy hamarosan meginduló országos mozgalom, illetve a mögötte álló egyesület vezetője lesz, azt mondja: nem akar elköltözni Hódmezővásárhelyről, egy év múlva is indulni fog a polgármester-választáson. Pungor András riportja.
Sok szöveg, kevés menekült
A migráció, a kereszténység és a demokrácia felfogásában is elég nagy a káosz jelenleg az Európai Néppártban, amely úgy döntött, hogy novemberi kongresszusán még csak napirendre sem veszi azt a követelést, hogy a Fidesz tagságát függesszék föl. Kétségtelen, hogy megvannak a törésvonalak, de fél szemmel – illetve most már valójában teljes koncentrációval – mindenki a jövő májusi európai parlamenti választásokra figyel. Ennek következménye, hogy lényegében csak egyetlen kérdés válhatott világossá az Európai Unió múlt heti csúcstalálkozója után: az, hogy Németországnak és Franciaországnak valószínűleg egyaránt megfelel, ha csak a következő uniós ciklusban zárják le a közös európai határőrizetre, továbbá az uniós migrációs politika egységesítésére, azaz az évek óta hangoztatott közös fellépésre vonatkozó, immár 2014 óta zajló vitát. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a nagyhatalmak vezetőinek megvannak a maguk játszmái is, amelyek semmiképpen sem írhatók le azzal, hogy mindenki azt mondja, amit tesz. A francia államfő Európa és a nagyvilág felé liberális álláspontot képvisel a menekültpolitikában, ugyanakkor tény, hogy a francia belpolitikában nem igazán játszik központi szerepet a probléma; a 2017-es elnök- és nemzetgyűlési választásokon az ügy például szinte fel sem merült. A magyarázat egyszerű: arrafelé alig vannak menekültek. Igen, Európában mostanában mintha a szavak és a valóság nem állnának összhangban egymással. Összeállításunk.
Szabadságszatyor
A nyáron keresztülhajtott Alaptörvény-módosítás szellemében múlt héten életbe léptek a hajléktalanságot szankcionáló büntetőjogi rendelkezések. Ha egy hajléktalant 90 napon belül háromszor tetten ér a rendőr, hogy életvitelszerűen közterületen él, szabálysértési eljárást indítanak ellene. A bíró közérdekű munkára ítélheti, s ha ezt nem hajlandó teljesíteni, ötven nap elzárással sújtható. Az elzárt személy büntetett előéletűvé válik. A rendelkezés kitér arra, hogy elzárás esetén a rendőrség vagy az önkormányzat köteles tárolni, megőrizni az elzárt személy ingóságait. A tárolhatatlan, egészségre veszélyes holmit viszont a hatóság elégetheti. Írásunk az első hét tapasztalatait összegzi.
