Zöldek
Különös kötet, furcsa és szabálytalan, már külalakra is. A zöld harmincöt színe, ez a címe, a zöld szóban az „ö” egy bokrot formáz, rajta a zöld megannyi árnyalata, világoszöld és sötétzöld, haragoszöld meg vidámzöld, kékeszöld és türkizzöld, széttart valamennyi kis levél, együtt mégis egyetlen növényt képeznek. Ha jól értettem, a tipográfia Flórián Gábor munkája, remélem, őt kell dicsérni a címlap ügyében is, ha igen, megérdemli. (Ha nem, nem.)
Harmincöt interjú a zöldmozgalmak történetéből: az ember, aki csak annyira jártas ebben a világban, mint az átlagolvasó (magyarul alig, ismer egy-két nevet meg szervezetet, vagy inkább csak hallott róluk harangozni), elcsodálkozik, micsoda mélysége (meg, ha tetszik, szélessége) van ennek a mozgalomnak. (Mozgalmaknak, és még ez sem a végső megoldás.) Hogy itt a legkülönfélébb irányzatok, megközelítések, aggodalmak kaptak hangot és szervezeti formát, és mennyi idő, mennyi vargabetű kellett ahhoz, hogy egyáltalán felismerjék az együttműködés szükségességét. (Külön érdekesség, ahogy ez a folyamat kirajzolódik Mihalicz Csilla ábécérendes interjúiból.)
Bármit gondoljunk is ezekről a szervezetekről, egyletekről, körökről, bármit gondoljunk is a Földet meg Magyarországot fenyegető (természeti) veszélyekről, abban biztosan egyetértünk az előszót jegyző Sólyom Lászlóval, hogy egy valóságos civil társadalmat csak valóságos civil kisközösségek képesek életben tartani.
