Van egy író
Még bontatlan a csomag – benne az idei könyvünnepi vásárfia, mellyel megleptem magam, magam. Szippantsák be velem a nyomda illatát!
Könyvhét. Ha levelet írnék a szervezőknek – mint a Mikulásnak – azzal kezdeném: kérem vissza az íróimat! Egész évben jó voltam, megérdemlek egy új Térey kötetet vagy egy Esterházy regényt. Nem nagy halottakat akarok. Nem akarok esélyt adni. Nem akarok új neveket megtanulni.
De ha már muszáj…
Van egy író. Ismerem. Kedveljük egymást. Mindig visszautasít, amikor munkát adnék neki. Mindig jön, amikor segítség kell. Nem adott tiszteletpéldányt, pedig nem kenyérre gyűjt. Hozzak én is áldozatot, ha már ő megnyílt és meztelenül zárta be magát a könyvbe.
Van egy író. Ismerem a párját. Régi barátság, de nem pletykás. Ha találkozunk, be nem áll a szája, de nem sztoritolvaj. Meghagyja az írónak, hogy mondja ő a saját meséjét.
Van egy író. Fest. Ömlik ki az ujjain a tehetség. Felháborítóan fiatal. Mindene megvan és mindenét megosztja. Csak az tud így pazarolni, akinek sosem kellett ötleteket kuporgatni.
Van egy író. Elbújik a kitárulkozás mögé. Mindent megmutat. Sokak ereje van az őszinteségében. Annyira meztelen, hogy legszívesebben félrenéznénk, de nem hagyja. Terápiás irodalom – irodalmi terápia. Nekem. Neked. Neki.
Tanulják meg velem együtt: Herczeg Szonja.
Szeretlek, mégsem szeretlek.
(Az írás a Pesti Hírlap 2022. június 10-i számában jeleng meg.)
