Üzenet a főpolgármesternek
Tarlós István a szélsőjobbos Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház élére – felülbírálva a szakmai grémiumot, amely Márta István pályázatát támogatta. Dörner a főpolgármesternek tetsző irományában leírta azt is: ő maga teljesen azonosul Csurka István szellemiségével, és Csurka intendánsa lesz a teátrumnak. Tarlós döntése ellen azonnal tiltakozott a Magyar Színházi Társaság és Budapest több díszpolgára is, például Fischer Ádám, Ferge Zsuzsa, Heller Ágnes, Zsámbéki Gábor. Más neves értelmiségiek is aláírták a Revizor kritikai portál petícióját, amelyben az szerepel: „Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát. Ez gyalázat. A döntés ellen a leghatározottabban tiltakozunk.” Rangos külföldi színházak vezetői közös levélben fejezték ki aggodalmukat, hogy a szélsőségesek helyet kaphattak a magyar kulturális életben. Október 22-én pedig ezren demonstráltak az Új Színháznál Tarlós döntése ellen. A főpolgármester viszont közölte: továbbra is kiáll Dörner mellett. A 168 Óra kíváncsi volt arra, mit gondolnak a botrányos kinevezésről a nemzet színészei. E kitüntető címet legfeljebb tizenketten viselhetik egyszerre. Véleményüket SZTANKAY ÁDÁM jegyezte le.
A nemzet színészei közül Berek Katalin azt mondta lapunknak, nem szeretne megszólalni az Új Színház-ügyben. Király Leventét lapzártánkig sajnos nem sikerült elérnünk. Szabó Gyulát, aki tavaly súlyos betegségen esett át, kollégái kérésére nem kerestük.
Avar István
Az Új Színházzal kapcsolatban olyasmi történt, ami évtizedek óta gyakorlat: kikerülték a szakmát. A különbség most annyi, hogy Dörner György – aki színészként kiváló, ám eszmeiségében elfogadhatatlan – kinevezése gyúanyagként szolgálhat a szélsőséges csoportoknak, mint amilyen például a Magyar Gárda, meg olyan figuráknak, akiket újabban láttam lapok fotóin: Hitlernek maszkírozva pózoltak. Ugyanakkor engem még csak meg sem lep mindez: jellemző az országra. Nem szeretek jósolni, de eddig akárhány végletesen őrült közéleti történés megfordult a fejemben, végül mind bekövetkezett. Talán onnan ez a képességem, hogy megéltem a német megszállást, a szovjet uralmat, valamint tegnapi történelmünk egyéb tanulságos helyzeteit is. Ezekből országos szinten akár okulhatnánk is, ám az Új Színház esete megint azt jelzi: korántsem mi vagyunk Európa éltanulója.
Bodrogi Gyula
Kapásból az jut eszembe: rengeteg kiváló, ifjú színészünk van, akiknek három év alatt sem mondják ki annyiszor a nevét, mint Dörner Györgyét két hét alatt. Pedig úgy hallottam, pályázatként leadott jegyzetei szakmailag értékelhetetlenek, eszmeisége elfogadhatatlan. Fenéken kellene billenteni, és kész. Csak egyre nagyobb súlya lesz, hogy ilyen sokat beszélnek róla. Persze tudom: nem lehet hallgatni. Az Új Színház társulata miatt is szót kell emelni, amelyet a főpolgármester döntése szörnyű kényszerbe hozott. Vajon Tarlós István honnan ért egyáltalán az ilyesmihez? Ami történt, az alighanem politikai baklövések sorozata. Normális esetben a színháznak legfeljebb annyi köze lehet a politikához, hogy az éppen fennálló hatalmat piszkálgatja. Erősebb kritikára a kabaré a legjobb terep. Egy túlságosan áthallásos Rómeó és Júlia ugyanis könnyen válik nevetségessé. A hatalompárti színház pedig úgy rossz, ahogy van.
Haumann Péter
A legmélyebb megvetés van bennem azzal kapcsolatban, ami történt. A legdühítőbb, hogy egy végtelenül buta iromány alapján választottak valakit egy színház élére. A butaság kapott felhatalmazást, aminek persze irdatlan következményei lehetnek. Megvetésem és dühöm mellett mégsem ért meglepetésként a dolog, hiszen látom a körülöttünk zajló egyéb történéseket. Miközben az is igaz: a rendszerváltás óta eltelt időben ennél megveszekedettebb gondolat még sosem ugratott így előre a kultúra világában. Ugyan a 2006-os utcai balhékkal, a Magyar Televízió elleni támadással már adtunk okot csodálkozásra Európában, ám az Új Színház kapcsán hozott döntés egészen egyedien kínos. Szégyellje érte magát az, aki meghozta.
Máthé Erzsi
Dörner Györgyöt régóta ismerem, hiszen színészként annak idején együtt dolgoztunk a budapesti Katona József Színházban. Kollégaként semmi gondom vele. De nem szívesen látom az Új Színház igazgatójaként. Nem tetszik a döntés, amely odahelyezte őt.
Molnár Piroska
Az elsők között írtam alá az interneten is közreadott tiltakozást. Mindemellett számomra az a legmegdöbbentőbb, legérthetetlenebb részlete a történetnek: vajon a két direktori pályázat közül a politika milyen megfontolásból hozza ki győztesnek azt, amelyik nyilvánvalóan értékelhetetlen. Alapvetően fáj, hogy sokadszorra is semmibe veszik a szakma véleményét. És amikor az ember továbbgondolja a történteket, s tudatosul benne, milyen szellemiségű közszínház kapott most hivatalos támogatást, akkor végképp elveszettnek érzi magát. Ami persze nem jelenti azt, hogy fel kellene adni a tiltakozást.
Psota Irén
Túl a nyolcvanon már nem veszek részt a szakma hétköznapjaiban. Ezért sem szeretnék hozzászólni az Új Színházat érintő történésekhez. Ám hálás lennék, ha eljuttatnák gratulációmat, köszönetemet Hegedűs D. Gézának: csodálatos erővel, meggyőzően, hitelesen beszélt a teátrum előtt megtartott tiltakozó demonstráción. Felvételről láttam, minden szavával egyetértek.
Tordy Géza
Nehéz évtizedeket éltem le úgy, hogy a kategorikus, mások emberi méltóságát megtagadó, agresszív eszmerendszerekhez való kötődést mindig is elutasítottam és elkerültem. A továbbiakban sem szeretnék hűtlen lenni önmagamhoz.
Törőcsik Mari
Röviden csak annyit tudok mondani: Dörner György kinevezése számomra érthetetlen. És éppen a mögöttem lévő hosszú évtizedek miatt lehetetlen hosszabban magyaráznom, miért az. Mivel kezdhetném? Mondjuk azzal a képpel, amikor a leendő intendáns úrral még ifjú színművészetis hallgatóként egymás nyakában csüngve drukkoltunk a másik sikeréért? Hogyan is lehetne sorba venni az azóta lezajlott változásokat érzésekben, gondolkodásban? Nincs értelme ennek. Különben egyetlen olyan barátom, közeli kollégám sincs, aki értené a kinevezés bármilyen magyarázatát. Én sem értem, mondom még egyszer.
A 168 Óra megkereste Garas Dezsőt is, aki azt mondta, a „kevesebb több”, így nem szeretne újabb nyilatkozatot adni. De fenntartja a véleményét, amely a HVG-ben jelent meg: az ilyen ügyek kapcsán mindenkinek vigyáznia kell az arcára, nehogy elveszítse. A főpolgármester döntését pedig buta tévedésnek nevezte. Egykori tanára, Nádasdy Kálmán színház- és filmrendező szavait is felidézte laptársunknak: „Azt kell tudni pontosan, hogy mit nem. De azt nagyon.”
