Ütős költők

– Ez az ország az ostoba otthontalanság otthona – szaval valaki a színpadon.
Kopognak a szavak, alattuk dzsesszfutamok kanyarognak. Alkalmi zenekar dünnyögi a verssorok alá a zenét. Egyre nagyobb a közönség. Verseny van, Slam Poetry (magyarul: ütős költészet), vagyis önjelölt költők, írók megmérettetése. Itt civil mindenki, de ha mégsem, a közönség szemében akkor is az. Bárki jelentkezhet, felolvashatja, amit az asztalfióknak írt. Aki akar, nézőből zsűrivé válhat, pontozótáblát kap, a közönség hangosan számol vissza, és három, kettő, egy, pontozás. Nyolc pont fölött már dübörög a taps, valaki győz, kihirdetik. Nincs ajándék, csak ujjé meg büszkeség, és persze végül mindenki nyer.

A helyszín lehet a Sziget Fesztivál, de lehet valamelyik romkocsma, belvárosi kerthelyiség, a fiatalok kultszórakozóhelye, a Kőleves vagy a Mika Tivadar Mulató.

A háttérben két „öreg”, Grecsó Krisztián és Háy János melegít. Másik produkció, ők épp nem a szóval, hanem a gitárral kacérkodnak. Most a „költőújoncoké” a tér, de azért fél füllel odafigyelnek.

Kemény Lili (alig húsz, és már kötete is van) testvérének kórházi szenvedéseiről meg valami többről beszél: „Ma félhold van, és félholt vagyok.” Félszegen mosolyog, zajos a siker.

Aztán valaki viccel. Komolyan.

– Micsoda ország! – sóhajt fel a színpadon egy srác.

„Követeljük, hogy minél több cikk legyen Orbán Rasiról a Bucimaciban” – kerül elő a kormányfő lányának esküvője meg az azt övező médiahiszti. Más előre szól, versében a Nagy Viktor nem jelző, hanem név, vébégyőztes pólókapusunké.
Komoly ez? Irodalom, vagy szemétkosárba való?

Bas Péter így tépelődik a mikrofonba: – Már nem tudhatom, neked e tájék mit jelent, de nekem ez a környék inkább Hajnóczy, mint Radnóti, egy rántott hús, ahol a csirke szlovák, a só meg lengyel, ahol a kedvenc nemzeti trekkem egy Kanye West Omega-sampler. (Emlékeztetőül: nemrég nagy botrányt kavart, hogy Kanye West amerikai énekes egyik dalához engedély nélkül lenyúlta Kóborék Gyöngyhajú lányának dallamát.)

– Itt nincs, aki a Kárpátiának adna díjat – talál a közönségre egy verstöredék, utalva Balog Zoltán miniszter kapitális baklövésére.
Taps tör ki, és nevetés.

Még hogy apolitikus mindenki?

Mesélik, a Slam Poetry egy Marc Smith nevű önjelölt chicagói költővel, építőmunkással kezdődött, aki 1984-től felolvasóesteket szervezett a barátaival. Csak egymást akarták szórakoztatni, de azóta a slammelés a Távol-Keleten, Amerikában és Európában is elterjedt. Még világbajnokságot is szerveztek maguknak az asztalfióknak író amatőrök.

A Slam Poetry nem rap, mert nem számítanak a rímek, és nem fejből, hanem sokszor papírról vagy mobiljuk, táblagépük képernyőjéről olvassák a fellépők a szöveget. Csak a gondolat a fontos, meg az írásmű szerkesztettsége, mondandója. És a hatás.

Magyarországon 2006-ban a Műcsarnokban rendezték meg az első bajnokságot, amelyen költők, rapperek is részt vettek.

– Rappeltem korábban, két évig versenyeztem is – meséli nekünk Gábor Tamás, vagy ahogy egymás között hívják: Indiana.
Tamás huszonnyolc éves, szerkesztő grafikusként dolgozik.

– Csak helló-sziában voltunk Závada Petivel, Závada Pál író fiával, aki a Akkezdet Phiai formációban slammelt. Nem keveset kellett innom, hogy merjek beszélni vele. Addig otthon írtam a fióknak. Peti mondta, hogy a Kőlevesben a kezdők is elindulhatnak a Slam Poetry-versenyeken. Nem gondolom, hogy irodalmi értéke van annak, amit írok, nem szeretnék költő lenni, inkább szórakoztató műfaj ez. Závada egyszer azt mondta nekem: te, bár nem figyelsz oda, irodalmat csinálsz.
Sümeg Márk (művésznevén: Saiid) Závada Péterrel együtt hozta létre a Akkezdet Phiait. A duó azóta kultegyüttessé vált.

Bárány Tibor az Élet és Irodalomban írta róluk: „A Bëlga, a Ludditák vagy az Akkezdet Phiai egy-egy dalukkal többet tettek a rendszerváltás utáni politikai közbeszéd torzulásainak, a politikai identitásképzés csapdáinak és a társadalmi szolidaritás hiányának feltárása – ha tetszik: leleplezése – érdekében, mint a relatíve szűk olvasóközönséget megszólítani képes politizáló »magasköltészet«.”

A ma harminchárom éves Saiid érettségi után azonnal dolgozni kezdett, volt szabadúszó grafikus, bébiszitter, edzőteremben portás. Tizenöt évesen még a rap érdekelte, aztán jött a slam.

– Belső szabadságot adott a Slam Poetry – mondja. – Itt mindenki barátja mindenkinek. Bár versenyről van szó, együtt örülünk a másik jó sorának.
Závada és Saiid felléptek a Milla egyik tüntetésén is.

„Ha a rappereknek szólnak, hogy százéves a Nyugat / ők átüttetik a west-side tetoválásukat / mert minden, ami nyugat, az számukra szent, / hiphopra Nietzschét olvasnak föl, rapre zent. / Bár ez kelet, mégis nyugodt, mint a kávéházban / egy generáció lenni Csáth Gézával / de mióta rájöttek, hogy élt Tóth Árpád / az önbecsülésük, hát az kész totálkár.”

– Arról slammelünk, ami idegesít minket – mondja Indiana.
Őt például nemrég az húzta fel, hogy bár tizenegy hónapig szervezték, a műcsarnokbeli Banksy-kiállításon a street art művészről szóló filmet levetítették, és a hazai street artosok bemutatkoztak, csak épp az nem állított ki, akinek a nevével az egészet eladták. Indiana akkor írta ezt: „Bár a Műcsarnok épp / pompázik egy romlott / város szebb Színébe / Igazi Magyar módin pont itt / nem lett egyetlen egy / Banksy-kép se // És a Slam Poetryt se ő / hozta el, de mint ő / vegytiszta kortárs / kamufrázisok és / mondatok helyetti / szuburbán lakótárs.”

– A Slam Poetry a költészet iparművészete – mondja Parti Nagy Lajos, aki értékeli, ha sokan használják a verset. És nem tartja a slammelőket amatőröknek. – A különbség az irodalmi lapokban megjelenő költészet és a Slam Poetry között nem a művekben van, hanem abban, hogy ők populárisabb közegben adják elő a verseket.
A versenyeken a fiatalok olyan témákról kezdtek beszélni, amelyekről korábban nem, például a politikáról is elmondják a véleményüket.

– Az egész olyan, mint egy nagy szerkesztőségi ülés: elhangzanak színvonalas és kevésbé színvonalas szövegek is. Ám az utóbbiak idővel fönnakadnak a rostán – állítja Závada Péter költő és slammer.

Hogy a Slam Poetry közelebb hozza a fiatalokat a „magas” irodalomhoz?

– Egyértelmű. Három fiatal költő, Pion István, Simon Márton és Sirokai Mátyás az élő példa. Néhány éve még lényegesen kevesebben ismerték a nevüket, viszont idén, a költészet napján, talán részben a slamnek köszönhetően is, a könyvbemutatójuk több száz fiatalt vonzott.
Závada Péter szerint világos, hogy a Slam Poetry és a költészet egy tőről fakad. Az antikvitásban, de még a középkor és a reneszánsz idején is (lásd: trubadúrok, Balassi Bálint) a vers mellől elmaradhatatlan volt a zene, az előadás.

– Az irodalomban és általában a művészetekben nincs demokrácia. Egy szűk grémium vagy szerkesztőbizottság határozza meg, mi kerülhet nyomtatásba. A Slam Poetry viszont demokratikus műfaj, kikerüli a hatalmat, a szerkesztőket.