Tündérpolitikai ki kicsoda

Most, hogy túl vagyunk a karácsonyon – az aprócska fiúgyermekek magkapták életük első baseballütőjét, a lánykák pedig az oly rég áhított szadomazo-bőrcuccos Barbie babát –, ideje némi szellemi táplálékhoz is jutniuk. Itt van ez a könyv. Nagy is, szép is, kellően színes és drága, de alapolvasmány mindazoknak, akik a tündérhercegnők fárasztó hétköznapjaira, a kétkezi tündérvároslét kulisszatitkaira kíváncsiak. Életre nevelő kötetről van szó, még akkor is, ha a pedagógiai és politikai hozadéka nem egyből, hanem csak az első választói kort elérve érik majd be.

A kötetben taglalt tündérek ugyanis sokfélék. Tulajdonságaik nagyon is emberiek, némi túlzással felismerni véljük közöttük a mai magyar közélet szereplőinek szinte összes típusát. Mert hát hiúak, önzőek, hazudósak, magányosak, gonoszok és törtetők is, ha kell, kedvesek, de többnyire azért tanácstalanok, hebehurgyák, kelekótyák, szóval igencsak gyarlók. Megtudjuk belőle, hogy sorsuk eleve elrendelt, hiszen születésük idején a csillagok éppeni állása határozza meg, mivé lesznek idővel. No meg az, milyen nevet nyernek a keresztségben, merthogy az aztán menthetetlenül megpecsételi sorsukat, majdani jellemüket.

Szolgálati közlemény: fontos persze előre tisztázni a gyermekkel, hogy mindez csupán mese, és a valósághoz legfeljebb annyi köze van, mint miniszterelnöki magyarázkodásnak a rideg tényekhez. Ezért hát a felolvasások ifjú hallgatója ne vegye komolyan a kötetben látható térképet, mert akkor idővel óhatatlanul megbukik földrajzból, se a növényneveket vagy a tündérek által háziasított állatokét, mert azzal az őrületbe kergetné biológiatanárát. (Hasznos jó tanács viszont a mákvirágról és az emberi közérzetre gyakorolt hatásáról szóló pár sor, legalábbis addig, amíg első saját jointját meg nem veszi a mesék ma még ifjú hallgatója.)

(Philippe Lechermeier: Nevenincs és sosemvolt hercegnők. Rébecca Dautremer kitűnő illusztrációival. Scolar Kiadó.)