Téli múzeumi kínálat Bécsből

A

Leopold-múzeumezúttal egy titokról rántja le a leplet: a közvéleményt már régen foglalkoztatja, mire költötte a tavaly nyáron elhunyt Rudolf Leopold azt a nem kevés pénzt – évi ötmillió eurót -, amit a 2001-es megállapodás alapján (Lex Leopold) cserében a gyűjteményéért az államtól kapott. Nos, a már akkor is idős szemorvos professzor nem hagyott fel szenvedélyével, tovább vásárolt, s tavaly júniusi haláláig kialakított egy új, ugyancsak vagy 5000 darabos gyűjteményt. Amelyben azonban mostanáig inkább csak a család gyönyörködött, mivel szigorúan magántulajdonként kezelték. Most végre kiállítás nyílt a Leopold múzeum földszinti termeiben The excitement continues címmel: a közönség meggyőződhet arról, hogy Leopold nem csak az 1900 körüli bécsi művészetet kedvelte. Van itt kortárs mű éppúgy, mint régi mester munkája – egy dolog állandó: a gyűjtő jó ízlése.

Az emeleteken természetesen – január 30-ig - még megtekinthető A „Melankólia és Provokáció” című kiállítás, amely a gyűjtemény Schiele képeit szembesíti kortárs alkotásokkal, hogy a nagy osztrák festő hatását kimutassa. Az első termekbe a gyűjtő özvegye, Elisabeth Leopold asszony, a téma és Schiele művészetének avatott értője válogatott olyan festményeket is, amelyeket eddig a közönség nemigen láthatott. A képek többsége a saját anyag része, de kiegészítették kölcsönbe kapott művekkel is. Már ebben a részben is kapunk kis összehasonlítást más alkotókkal – nevezetesen Oskar Kokoschkával-, ez a viszonyítás azonban inkább a kiállítás másik felében kap hangsúlyt. Diethard Leopold, a gyűjtő fia mintegy átvezeti Schielét a 21. századba: teszi ezt úgy, hogy vele párhuzamosan Günter Brus, Elke Krystufek, Franz Graf, Claudia Bosse alkotásait állítja ki. A következtetések érdekesek, s bár a feliratok útmutatót adnak, azért a néző fantáziája szabadon szárnyalhat. A kiállítás január 30.-ig tekinthető meg – kedd szünnap.

Aki klasszikusokra (is) vágyódik, mindenképpen keresse fel a

Szépművészeti Múzeumot: Téli mesék címmel erre az időszaki kiállításra a kurátor olyan festményeket válogatott, amelyek e zord évszak szépségeit és hangulatát tükrözik. Az alkotók névsora nem akármilyen: Bruegel, Hendrick Avercamp, Jacob Ruisdael, Rembrandt, Turner, Goya. Monet, Sissley, Pisarro, Munch – és a sor folytatható, egészen Beuys-ig.

A november szenzációja mégis a kortárs művészethez kötődik. A hónap közepén újra megnyílik a szinte már elfeledett 20er Haus – igaz, stílszerűen immár 21er Haus néven. A múzeum, nem éppen a város közepén, a ma már lebontott Südbahnhof (és az épülő Hauptbahnhof) közelében a brüsszeli világkiállítás egykori díjnyertes pavilonjában annak idején, 1962 és 2001 között a Modern Múzeum külső helyiségeként működött. Amikor 2002-ben a

Belvederemegkapta az üveg-acél kockaépület már nem volt megbízható állapotban.

Hosszas huzavona után kezdődött meg a felújítás, s most végre elkészült. Időszaki kiállításra hatalmas egyetlen légterű emeleti része szolgál, az újonnan kialakított két alagsori terem egyike a Wotruba Alapítványé – a szobrász állandó kiállítása lesz itt -, a másik az állami tulajdonú kortárs gyűjtemény, az Arthotek bemutatására szolgál. Az első kiállítás címe Szép kilátások – és már csak az izgalmas épület megtekintése is megér egy látogatást.

A Belvedere kombinált jegyet kínál, amellyel a hagyományos épületben rendezett kiállítások is megtekinthetők. Ezek közül most A modernség úttörői című kívánkozik kiemelésre: Gustav Klimt és Josef Hoffmann, a bécsi szecesszió két megalapítója a téma, mintegy bevezetve, a művész születésének 150. évfordulójára emlékező 2012-es Klimt évet. Érdekesen rekonstruál a kiállítás egy sokkal korábbit: az 1902-ben a Secessionban - a bécsi nyelvjárásban csak Aranykáposztának becézett kiállító teremben – Beethoven előtt tisztelgőt. Itt a középpont Klimt festménye, a Beethoven-fríz volt, miközben Hoffmann Max Klinger Beethoven szobra körül 20 festő művéből „rendezte meg” a IX. szimfóniát. Ez utóbbi látható most a Belvedereben, ahol, egyébként megannyi eredeti festmény, installáció mellett fontos másolatokat: a középületekbe közösen tervezett falfestmények kópiáit is elhelyeztek.

Az

Albertinaezúttal René Magritte művészetét mutatja be, mégpedig eddig kevéssé kutatott szempontból. A művész alkotói módszerei állnak a középpontban, az újra és újra visszatérő tárgyak használata, az elrejtés és leleplezés ugyancsak kedvelt és sok műben jelenlévő témája, és a szembenézés a napi banalitással és erotikával. Fontos szempont Magritte festészetének visszakanyarodása korábbi reklámgrafikusi tevékenységéhez, ami mind témaválasztásában, mind formai megoldásaiban nyomon követhető. A kiállítás együttműködő partnere a Tate Liverpool.

Az Albertina másik érdekessége az immár évek óta – tartós kölcsönként – birtokában lévő Forberg-gyűjtemény legizgalmasabb darabjainak bemutatása. Klee, Macke, Picasso, Franz Marc művei nem is elsősorban a gyűjtemény alapítójának, Mathias Forberg filmproducernek, hanem inkább örököseinek köszönhetők: halála után fia és menye megvált néhány képtől, csak hogy a gyűjteménynek markánsabb profilt adjon az említett alkotók műveinek beszerzésével. A gyűjteményben Moholy-Nagy festmény is van, sőt, a plakáton is az egyik 1920-s Földek festménye látható.
A kiállítás január 22-ig tart nyitva.

A Bank Austria belvárosi kiállítóterme, a

Kunstforumaz első gyűjteményes Botero kiállítással várja a közönséget: összesen hetven kép enged bepillantást a kolumbiai festő és szobrász életművébe, az ötvenes évektől egészen napjainkig. Portrék, aktok, csendéletek, életképek lebbentik fel a fátylat a latin-amerikai hétköznapokról. A művészt a katolicizmus éppúgy foglalkoztatja, mint a bikaviadalok világa, s nincs műve, amelyen ne érződne a földrész hagyománya.

A

KunstHaus– Hundertwasser múzeuma – a névadónak szentelt jubileumi kiállítás után visszatér egy ideje megszokott profiljához, és Henri Cartier-Bresson fotóiból mutatja be azokat, amelyek az Egyesült Államokban, Indiában és a Szovjetunióban tett utazásain készültek.

Hosszas felújítás után ismét megnyílt a

Zsidó Múzeum: Hollywood kulisszái mögé vezeti be a látogatót, azokra az európai filmesekre összpontosítva, akik az amerikai mozi-gyárat a tengeren túl megteremtették. A kiállításon megannyi régi nagy filmből láthatóak részletek.

A hagyományostól eltérő a

Technikai Múzeumidőszaki kiállítása: a munka világába vezet be, elsősorban régi fotókkal, installációkkal bemutatva a 20. század első harmadának gyárait, üzemeit, s a későbbi fejlődést.

Ebbe a külső Mariahilferstrassén lévő múzeumba egyébként is érdemes benézni, különösen azoknak, akik gyerekekkel járják Bécset: mindig van valami különlegesség: még a Munkában című kiállítás kurátorai is gondoltak rájuk. Például egy olyan összeállítással, amelyből megtudhatják, miért is kell egyáltalán dolgozni, s ahol maguk is részt vehetnek a „termelésben” – akár teddybeart is előállíthatnak, ha elég ügyesek.