Tejfoggal kőbe
Ha Matolcsy miniszter úr „paterol”, vagy ha a mostanában gyakran emlegetett „bóvli” nevét mondjuk ki, jiddis szavakat használunk.
Schalom Asch e regénye a jiddis irodalomhoz tartozik. Drámáiról már 1909-ben megemlékezett a Nyugat, személyesen Lengyel Menyhért, és maga Asch is szerepelt a mindmáig legszínvonalasabb irodalmi folyóiratban. De írtak könyveiről a Nyugat konkurenciájaként megjelent Napkeletben, Tormay Cecil folyóiratában is. Nem színtiszta kuriózum hát e kötet, noha autentikus zsidó regény Galíciából, az előző századforduló tájáról.
Főhősének neve és foglalkozása ott virít a címlapon. Ez sorsát is kijelöli.
Ha a történet mintáit keressük az európai irodalomban, kínálja magát a pikareszk regény (csavargó, a társadalom peremén élő, megkapaszkodó, olykor bűnöző főhős) és a fejlődésregény (egy karakter felépülése, formálódása a körülmények hatalma folytán). Motke sem csak tolvajnak született, noha kicsi kora óta ekképpen praktizált piacon, utcán, kutyaólakban. De nem született üveghutában dolgozó gyermekmunkásnak sem, csak odakeveredett. Még leginkább tán a vándorkomédiások között érezte jól magát, csak ne lett volna ennek az ára egy gyilkosság.
Főhősünket igencsak ütötte, koptatta, szorongatta az élet, ő pedig menekülve támadott, támadva menekült egészen Varsóig, ahol végül köztiszteletben álló striciként érvényesült. Ám utolérte a szerelem, s ennek nyilvánosházak táján nem szokott jó vége lenni. Itt sincs. A szó szoros értelmében.
Ugyanis e ponton, a regény vége felé érezzük úgy, hogy elgyengült az író mesélőkedve, már meg akar szabadulni hősétől, történjék hát vele valami visszavonhatatlan. És az történik.
(Schalom Asch: Motke, a tolvaj. Fordította Gellért Hugó. Kiadta a K. u. K. Kiadó.)
