Szegedi rejtelmek
Darvasi László új könyve – hogy úgy mondjam – GPS-szel van írva, már ami a „térbeli koordinátákat” illeti. A Kárász utca, Széchenyi tér, Halpiac, Kass-vigadó, Politzer-ház, Wagner-palota, Alsóváros, Tisza pályaudvar: Szeged ismerős helyszínei.
Az ifjú doktor nemcsak a Csillagbörtön rabjait gyógyítja, de véres kalandokba is keveredik. S ha a GPS nem lenne elég, a „nem odavaló” olvasón segítenek a kötet végén levő fotográfiák és eseményösszefoglalók is, mint egy jó bűnügyi regényben.
A másik dimenzió, a kor nincs ennyire konkrétan meghatározva. Az kiderül, hogy ekkoriban még koronával fizettek, sokszor esett szó Szerbiáról és a Monarchiáról, divat volt a mozgóképszínház, az álomfejtés, a „meggyliquőr”, az analízis és az álmodozás, a gázlámpa, a szilvórium, a pozőrség, az arszlánság, a masamód mint foglalkozás, a kávéház, a kupleráj és a spleen. Meg a filozofálás.
Kell bele kétötöd rész titokzatosság is: vajon mit akar a vágóhídi ölőember, „az országos húsmester”, miért halt meg Hoffer Ilonka, kicsoda az a holtszemű, reflextelen szemű lány? Mi köze a történethez Mosolygós Micinek, akivel utolsó kívánságként kivégzése előtt Schwarc, a családirtó akart volna a börtönben találkozni?
Az időbeli szituáláshoz igen pontos szótárat használ a szerző: a kor szókincse, verbális miliője, olykor megidézett helyesírása (a konyak itt még „cognac”), szecesziós szófűzése csupa-csupa jel a nyomozáshoz, amely végül is beleszövődik a doktor történetébe, de csupán annyira, mint Antonioni Nagyításában a raszteres gyilkosság.
A kötet különösen érdekes mint stílus- és szerepjáték, mint korpersziflázs, mint ironikus piruett és meghajlás a 19/20. századforduló nagyjai előtt. Az irónia és „irodalmi meghatottság” Kosztolányi, Csáth, Cholnoky Viktor világát idézi. Teljesen mai mód modern a hallucinációk tudatmontázsa a történet végén. Amellyel visszaértünk az író korához.
(Darvasi László: A zord apa, avagy a Werner-lány hiteles története. Magvető Kiadó.)
