Sitt

Hogy Dánia börtön, az Shakespeare óta közhely. De mily könnyen lehet kötetté fűzni a magyar tömlöcnovellákat is! Persze cellakultúránknak mélyek a gyökerei. (Salamontorony, Munkács, Kufstein, Újépület, Arad és a többi.) Számos írónk, költőnk lett börtöntöltelék, fordult meg az idők során e zártkörű intézményekben, s nem jószántából.

Az ember természetes létállapota a szabadság. Lenne. De sokszor elkerülhetetlen a feltételes mód használata, hiszen az élet nem éppen így filozofál. Becsukják Rózsa Sándort is, mint Kazinczy Ferencet, Táncsicsot csakúgy, mint Batsányit, Wesselényi Miklóst, Kossuth Lajost, Madách Imrét, Adyt, Zelk Zoltánt, Déry Tibort, Háy Gyulát, Eörsi Istvánt és másokat. Könnyedén összeállt hát egy-egy elbeszélésre elég tapasztalat!

A hazai börtönnovellák szereplői – hogy úgy mondjam – „átfogják az egész vertikumot”. Akad itt fogházigazgató, börtönőr, „tekintetes magyar királyi államfogoly úr”, bíró és szolgabíró, rab (tényleges és szökött és szabadult), foglár, fegyenc egyfelől, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Gozsdu Elek, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Déry Tibor, Bálint György, Zilahy Lajos, Szomori Dezső, Hunyadi Sándor, Heltai Jenő másfelől. A Sing Sing éppúgy szóba kerül, mint Szokratész börtöne vagy az Angyalvár, s a váci fegyház csakúgy, mint a hírhedt szamosújvári.

Minden büntetés mögött egy-egy tragédia: az áldozaté és a tettesé. Vagy – mint itt is – a könnyelmű bíróé akár.

Figyelemre méltó, hogy a stílromantikával operáló szövegek az idő múlásával arányosan mennyit vesztettek hajdani erejükből, mennyit romlottak (Szomorié, de néha még Krúdyé is), és mennyire elevenek a klasszikus mesélők (Mikszáth és Móricz) szavai. Déry Tibor Szerelem című balladája pedig a kötet egyik vitathatatlan csúcsa.

(Az elfelejtett rab. Magyar írók börtönnovellái. Gyűjtötte, összeállította és szerkesztette Körössi P. József. Kiadta a Noran Libro.)

Erdélyi S. Gábor