Senki szigete
E heti szabadságharcunkat Török Ferenc filmjében tekinthetjük meg. Alapkérdése: lehet-e szabad madár az a valaki, akinek szabályos budapesti lakcímkártyája van? Lehet-e embernek úgy szárnyalnia, mint egy szabad madárnak? Mit ér a mi szabadságunk, amikor nem akarjuk kiszolgálni a köz- és magánhelyeket?
A leggyakoribb írásjel e filmben a macskaköröm. Minden vonzalom és minden helyzet ironikus idézőjelek közé kerül. Semmi sem az, amit látni vélünk: Leopold unokája nem érkezik meg a nagymama budoárjába. Ehelyett az egész őrült, vibráló, laza történetet lassan bontakozó irónia színesíti.
Segít ebben, hogy a történet az extrákra van kihegyezve. Hőseink nem épp hétköznapiak. Sem a tériszonyos szökött menyasszony, sem az excentrikus taxislány, sem a picsogó hajóskapitány, sem az ide-oda hányódó kosarasfiú. A környezet különleges (egy rendhagyó loftlakás és egyben rendetlen raktár szolgál hőseink lakhelyéül), a színekben visszaköszön a street art, a folyamatosan szóló zenében pedig a reklámok akusztikája. Egyetlen kilépés e nemzedéki filmből, amikor ugyancsak erősen ironikus citátumként a film végén ismét elhangzik a hajdani Albert Einstein Bizottság együttes dala, a Már megint itt van a szerelem, / már megint izzad a tenyerem, / minek, minek, minek...
Egy csipet cseh új hullám, egy korty kabaré, egy marék maffiajelenet vegyül a sokarcú és filozofikus filmben, amely inkább bizonyos közérzetek mozija, mint korrekt és szokványos történeteké. Felfedező utunk során bejárhatjuk Budapest Nagyáruház új és használtcikk-osztályait. S felette mint elérhetetlen ideál, távoli cél, üdvözítő eszmény: Polinézia levegőjének, tengerének, szigetvilágának délibábja.
Érdekes film.
Bölcs István
