Rippl-Rónai Győrben
„Az év tárlata Győrben”: ezt a címet (vagy szlogent, vagy mit) viseli az Esterházy-palotában július végéig látható tárlat, s bár a cím (és/vagy a magyar nyelv) elég ravasz ahhoz, hogy ne tudjuk eldönteni, egész Magyarországra vonatkozik-e a kitétel, s így az év magyar tárlatát csodálhatjuk itt, amely (mellékesen) Győrben lelhető fel, vagy csak a győri tárlatok ez évi versenyét nyerte meg ez. Akárhogy van is, indokolatlan.
Minden érdekessége, rejtett párhuzama és finomsága ellenére ez a kiállítás csak egy az elmúlt évtized Rippl-Rónai-kiállításainak dönpingjében, és messze nem a leggazdagabb. Egyébként is úgy gondolom, helyesebb, ha az „év tárlata” képzeletbeli díját a közönség ítéli oda, nem pedig a rendezők. Így ez nem több, mint fölösleges és hivalkodó propagandafogás: aki szereti Rippl-Rónait és Győrt (sokan vannak ilyenek, és joggal, mindkettő igazán szerethető), úgyis megnézi ezt a tárlatot, és örömét leli benne. Akik viszont a győzelemre hajtanak, induljanak inkább a sportversenyeken vagy az önkormányzati választásokon.
Ami a mostani kiállítást illeti, szépen installált, felépített tárlat, kevés és többnyire közismert festmény – bár a Maszkos csendélet és a Narancsos csendélet tényleg ritkán látható egymás mellett, hisz az egyik a Radnai-gyűjteményé, a másik magántulajdon – és vagy félszáz grafika mutatja, milyen kimeríthetetlen a Rippl-Rónai-oeuvre.
