Régi idők migránsai

Akárhogy is, szívbemarkoló, felkavaró tárlat lett így napjainkra belőle. Illetve és pontosabban két tárlat – de ez meg az aktualitással nincs összefüggésben. Eredetileg is kétirányú ez a kamarakiállítás, olyannyira, hogy a Magyar Zsidó Múzeumban látható anyag (mely egy vándorkiállítás első állomásaként érkezett Budapestre, a tervek szerint megy még Prágába és Varsóba is) nagy része két antwerpeni múzeumból érkezett, egy művészetiből és egy történetiből, s ezt a kettősséget tükrözi a kiállítás bonyolult címe is: Egy új világ felé – Eugeen Van Mieghem és a Red Star Line zsidó emigránsai. A magyarországi tárlat készítői (Pusztaszeri Katalin és Németh István) térben is határozottan elkülönítették a két irányt. A Zsidó Múzeum első, kisebb termében a Red Star Line történetével ismerkedhetünk meg (dokumentumok, plakátok, fényképek és néhány tárgyi emlék segítségével). Megtudhatjuk, hogy ez az amerikai–belga hajóstársaság vitte át az Újvilágba (az ezernyolcszázhetvenes évektől a kilencszázharmincasok közepéig) a magyar emigránsok mintegy tizedét, azaz százhetvenezer embert – harmaduk zsidó –, megismerkedhetünk a csillogó reklám és a szomorú valóság ellentétével, az első osztályú ígéretek és a harmadosztályú fedélköz távolságával.

A második, nagyobb teremben vannak az elfeledett, majd újra felfedezett Van Mieghem képei – főként grafikák, néhány olajfestmény. Azok a képei pontosabban, melyeket az antwerpeni kikötőben várakozó emigránsokról rajzolt, festett. Van Mieghem ott született, szemben a dokkokkal, s élete nagyobb részét is ott élte le: természetes témája volt tehát a kivándorlás, amelyet emberközelien, nagy empátiával ábrázolt. Nem is igen kellett a kortársainak. Sok-sok évtized és egy megszállott gyűjtő (Erwin Joos) kellett hozzá, hogy ez a festő, ezek a képek ismét bekerüljenek a világ kulturális véráramába – a többi meg már a véletlenen múlott.

Nádas Sándor