Párhuzamok és találkozások

Somos Zsuzsa nekem mindig Ujpestet jelenti. Érthetően, hiszen ez pályájának helyszíne és legfőbb ihlető forrása. De Ujpestet jelenti abban az értelemben is, hogy szülővárosommal való – mondjuk így – halványuló kapcsolatomban mára jószerivel ő lett az egyetlen biztos pont. Azon kevesek közé tartozik, akik nem felejtették el a címemet az elmúlt években. Ha ő kiállít, biztos lehetek benne, hogy kapok meghívót a tárlat megnyitójára. És abban is biztos lehetek, hogy minden alkalommal igazi örömmel konstatálja megjelenésemet. Így hát ne várjanak tőlem elfogulatlan beszámolót, elemzést: Somos Zsuzsa tárlatai régóta meghitt ünnepet jelentenek a számomra, mindig túlmutatnak a műveken.

Ezúttal a Stefánia Palotába, a Honvéd Kulturális Központ Café Galériájába szólt a meghívás. Negyvennégy kép, pontosabban negyvennégy betűrajz a falakon. Huszonkét héber, huszonkét latin betű: megelevenedett, életre kelt ábécék, életre kelt kultúrák egymás mellett. Mesebeli, Biblia-beli és álombeli világok különös keveredése. Mintha a középkori díszes iniciálék adnának randevút a mai képregényeknek – és ezt a feszültséget teszi igazi találkozássá a héber és a latin világ, világlátás párhuzamos ábrázolása.

Somos Zsuzsa (büszkén szokta ezt emlegetni) a Pannónia Filmstúdióban kezdte pályáját – nemcsak a betűrajzolásban szerzett jártasságot tehát, hanem a kockáról kockára való építkezésben. Az utóbbi évtizedekben pedig elveszett gyermekkorát, e gyermekkor tájait és alakjait festette előszeretettel. Most mintha találkoztak volna e párhuzamosok is, e rajzok minden mesterségbeni tudást és minden életbeni bölcsességet egyesítettek magukban.

Azoknak is érdemes megnézni, akiknek Ujpest csak hat (latin) betű.

Jolsvai András