Ősztől a Vígben

Nevével nem fognak többször használatos gesztusokat, mimikákat márkázni. Kaméleonszínész, mint Klaus-Maria Brandauer. Vagy Ulrich Mühe a Mások életéből.

Hevér Gábor szépfiús korából kinőve – átlagos férfiember. Játszott karaktereit belső moccanásokkal teszi egyedivé. Nem magas. De amikor gúnyában búsong összmagyar nyavalyákon az Egyszer élünkben – zsöllyéből nézve termetes parasztember. Az Ármány és szerelem Wurm miniszteri titkáraként az izgékony, aljas kis cselszövő mintapéldánya. A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból előadásában alakított figurájáról írja kritika: Georg szerepében a született féreg minősített esetét produkálja, aki vakon és hittel hirdet mindent, ami a taszító középszerhez tartozik.

– Hohó, az előadásnak vége! – idézi találkozásunkon utóbbi darab premierbankettjét, s az epizódot, hogy miként próbálta kollégája rokonságát józanítani, amikor visszautasították az általa kínált pezsgőt. – Hohó, az előadásnak vége! Más vagyok, mint akinek láttatok.
Csak éppen: számára romlott lelket formálni – igazi csemege. Sőt: neki Lőrinc barát is izgalmasabb, mint Rómeó.

Gyermekként elsőre a poézis felől közelített a hivatás felé. A szegedi srácot illatok, formák, hangulatok vonzották a pékmesterséghez. Kamaszodva rájött: a világ csupa ingerlő impulzus. Úgy vélte, színészként pék, kukás, tűzoltó, akár miniszter is lehet. Fejben épített jövőt: a mesemondó és szavalóversenyeket kihagyta.

Taps idején máig zavarban van.

Érettségi közeledtével pedagógus szülei javasolták, statisztáljon a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Eszében sincs. Merthogy abban több a büfézés, mint a színpadi gyakorlat. Inkább a rendező háta mögül nézte napestig a próbákat.

Nyári élmények mellett hatott rá az is, amit akkor a Ruszt József nevével fémjelzett szegedi kőszínházban látott. Feljárt a budapesti Katona József Színházba is. Előbb szervezetten, aztán stoppal. Majdnem maturált már, amikor a gyakorlatban is próbát tett: csatlakozott Galkó Bence helyi diákszínköréhez.

A színművészeti főiskola felvételijére hajnali vonattal utazott Budapestre. Bolyongott a városban, azon is töprengve: hogyan lehet egyetlen villamos „négyes-hatos”? Nem vidékisége miatt akadt fenn: mindig vonzották az abszurdok.

A felvételi bizottság – Garas Dezső, Miklóssy György, Iglódi István – háromnegyed órán át próbálta „megmozdítani”. Érezték: lappang benne valami.

Ám a „jó napot” nála szomorúra hangolva éppen úgy szólt, mint derűsen. Pedig belül érezte a váltást. De csak fejben volt kész színészi pályakezdéshez.

A szegedi tanárképző magyar–kommunikáció szakára került. Közben a Szegedi Egyetemi Színháznál kap némi – nem szükségtelen – beszédtechnikai képzést. Majd újabb sikertelen próbálkozás a pesti tanintézetben. Már az MTV Szegedi Stúdiójának munkatársa, képernyős feladatokat is kap, noha nem ez a cél.

Következő évben a Merlin Színház színészképzőjének hangulatos felvételije után nem hallja nevét a kiválasztottak között. Piros sporttáskájával indul az M7-es felé, hogy vakációzni stoppoljon a Balcsira. Az Osztapenkónál eszébe jut: a Merlin nem a főiskola, ott meg lehet kérdezni, miért nem fért a csapatba. Visszafordul.

Lázár Kati és Jordán Tamás elmagyarázzák: nincs baj vele, csak már túl kiforrott. Jól van, gondolta Hevér Gábor, attól még ugyanaz a cél.

Harmadik felvételije előtt főiskolás szegedi ismerőse, Anger Zsolt felajánlja: töltse a vizsga előtti napot a fővárosban. Körbevezeti a főiskolán, mutatja a termet, ahol másnap kiállhat a bizottság elé, éjszakára helyet ad neki a koleszszobában. Gábort a kevés akklimatizáció is magabiztosabbá teszi. Ráadásul másnap a vizsgáztatók azt a verset kérik, amelyet maga is sugallt nekik: Vas István In flagranti (Megtörtént eset). Nyert ügye van, ahogy kezdi mondani: „Matum gye sálam kazur nem vilőm.” A halandzsához a felvételi utolsó fordulójában is ragaszkodott a tantestület.

Hevér Gábor, ha kérdik, sokféleképpen magyarázza, mi a színház, mi a színészet. A bűvészetet gyakran említi állandó hasonlatként.

A főiskolán Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába kerül. Kurzusokat tart nekik Valló Péter, Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Benedek Miklós. Máté Gábor például azt is tanítja: színész nem közlekedik walkmannel. Mert a színész – figyel.

Gábor ma is szereti próbákon a psziché körüli „kapirgálást”. De azt nem, ha agyonmagyarázzák a dolgokat. Abban is hisz: aki nem tolakszik, az sok reflexiót kaphat a kollégáktól. Azok is alakítják játszott figuráját. Kell persze a jó rendező is: ízlése, rációja kontroll.

Mesterei észrevették: szokottnál jobban lát a pályán. Másodévben felajánlják, menjen át rendező szakra. Inkább marad színész. Negyedéves, amikor mégis rendezésében mutatják be a Katona Kamrájában Witkiewicz Hőbörgő Jánosát. Igaz, eredetileg a Játékszínben futott volna a tanmenet keretében született projekt. Zsámbéki Gábor akkor vette át, amikor Balázsovits Lajos jelezte: színházának helyzete bizonytalan. Hevér Gábor azt mondja: éppen húszéves történet. Ami Witkiewicz darabját illeti: – Álpolitikai történet volt, vonatkozó ostobaságok briliáns gyűjteménye.

Színészként a Miskolci Nemzeti Színháznál kezdte a pályát. Operettől egyebekig széles a skála. Izgalmat ott a Kamondi Zoltán vezette Csarnok (később: Bolygó) Kultusz Motel darabjai jelentettek. Az improvizációra épülő előadás-sorozatban más és más rendezők készítették az előzőből kiinduló újabb produkciókat. Hevér Gábor miskolci évei alatt együtt dolgozott a honi rendezőpaletta összes meghatározó alkotójával.

Privát bánat miatt vesz búcsút Miskolctól. Szabadúszóként fennmarad a felszínen. Sokat szinkronizál, fix arcok társulnak hangjához. Így követhette végig, miként lett egészen jó színész Leonardo DiCaprio.

De Hevér Gábor nem kívülállónak született. Amikor Jordán Tamást kinevezik a Nemzeti Színház élére, Hevér hét év ritterlét után megszólítja a főiskola büféjében, és kéri: beszélgessenek. Jordán azt feleli: nem kell beszélgetniük.

Tizedik évadját zárja a Nemzetiben. Pillére a márkává lett társulatnak. Magánszférája sosincs fókuszban. Apjának halála napján Valért adta a Tartuffe-ben. Privát könyvelésében első nemzetis feladata is meghatározó: a Sárga liliom főszerepe, Mohácsi János rendezésében. Kezdetben arról volt szó: apró villanás csak, péket kell formálnia pár mondatban. Ami lett belőle, arról írta recenzens: „Mint megvadult duhaj, szerelmes, magyar úr lövöldözött, lángot szórt a szeme, szitkokat a szája, és közben mégis megnyerő volt.”

Hevér Gábort a Nemzeti Színház legújabb direktora is marasztalta. Az ajánlott lehetőségek azonban némi visszalépést jelentenének. Nehéz ez persze – egzisztencia, egyebek. Nős, kislánya ötéves.

Vagy talán nem is annyira nehéz ügy.

Már akkor is figyelt, rögzített, amikor még nem intették, mindez milyen fontos. Irodalom szakos tanárjelöltként járta ki Odorics Ferenc Mi az irodalom? szemináriumát. Határokat kutatva érkeztek Tandori Dezső verséhez, amely egyetlen sor: „A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz. Hc3.”

A sakk egy nyitólépése lett verssé: a huszár c3-ra ugrat. Az egyetlen sakkfigura, amely át tud lépni a gyalogokon.

Hevér Gábor ősztől a Vígszínházban folytatja a pályát. Kellett persze, hogy hívják. De kellett más is.