Orosz rulett újratöltve

1978-ban semmi olyan nem történt, ami kibillenthette volna rég megszokott menetéből a dolgokat. A hidegháború az évtizedes medrében csordogált, a világ boldogabbik fele már kilábalt az első olajválság okozta sokkból, miközben egy kevésbé szerencsés fertálya tapicskolt a brezsnyevi pangás lábszagú állóvizében. A Vatikánban alig több, mint egy hónapon belül kétszer is felszállt a fehér füst, miután a VI. Pál helyére lépő I. János Pál váratlan hirtelenséggel elhalálozott, utódja pedig az évszázados hagyományt megtörve nem Itáliából, hanem a szocialista tömbből érkezett Szent Péter trónjára. Az Egyesült Államok visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát, csúcson volt az ABBA és a Boney M., Törőcsiket és Nyilasit kiállították az argentínai világbajnokságon. A nagyobb drámaiságot nélkülöző, önmagába beleszürkült évtized a vége felé tartott, de egyelőre jelét se lehetett látni annak, hogy az elkövetkező időszak új színeket és tónusokat hozna.

Talán ezért is szólt akkorát Michael Cimino év végén bemutatott és mára kultikussá vált A szarvasvadász című filmje, amely most digitálisan felújítva tért vissza a mozikba. Az eredeti magyarországi premier több mint egy évtizedet késett, miután ennek a minden tekintetben monumentális alkotásnak az 1979-es nyugat-berlini filmfesztiválon történő vetítésekor a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviselői tiltakozásukat fejezték ki (kivéve az ebben is különutas Romániát). Ám a film az öt Oscar-díj ellenére Nyugaton is botrányt kavart: míg a béketáborban a vietkongok úgymond hamis ábrázolása verte ki a biztosítékot, addig a túlsó félen rasszizmust emlegettek. A keleti tömbben ezenkívül az oroszos hangzású neveket is nehezményezték – amúgy nem oroszokról van szó, hanem litván származású bevándorlókról, e tekintetben némi pontatlanságként föl lehet róni a rájuk húzott szláv tónusokat –, meg a történetben főszerepet játszó és szimbólumként értelmezhető orosz rulettet is.

Bevallom, szűz szemmel néztem meg A szarvasvadászt. Természetesen hallottam már róla, elvégre fontos és máig emlegetett filmről van szó, de eddig nem volt szerencsém hozzá. Mit ne mondjak, valóban lenyűgöző, négy és fél évtized távlatából pedig már talán minden további nélkül ki lehet jelenteni, hogy hiteles. Lassan csordogál, és az embernek sokáig olyan érzése van, mintha nem akarna kibontakozni a sztori. Aztán persze rádöbben, hogy de hát végig ott volt az orra, akarom mondani, a szeme előtt, és pont ez a ráérősnek tűnő, ugyanakkor tartalmasan alapos kifejtés okozza azt, hogy A szarvasvadász minden jelenete sokáig maradandó nyomot hagy. Háborús, azaz pont hogy pacifista film, fejlődéstörténet és szerelmi szálakkal átszőtt dráma, ma is érvényes megállapításokkal és mondandóval. Nem beszélve arról, hogy nagy élmény a vásznon látni a fiatal Robert De Nirót, John Savage-ot, Meryl Streepet és Christopher Walkent. Na és persze ne feledkezzünk meg Zsigmond Vilmosról se, aki egyformán magas minőségben hozta a film olykor gyökeresen eltérő képeit, lett légyen szó a pennsylvaniai gyárvidékről, a hegyvidéki erdőkről, a harci jelenetek helyszínéül szolgáló dzsungelről, vagy éppenséggel a forróságban izzó délkelet-ázsiai városok éjszakai utcáiról. Mindezt most tökéletes minőségben kapjuk. Đ

(A szarvasvadász, 183 perc, forgalmazó: Pannónia Entertainment)