Nevem: Bond
Elképzelhető-e „magyar fülű” olvasó számára, hogy a győzelem szakos szuperkémet, James Bondot „Fehér Nyúl”-ként emlegessék? (Ugyanis ez volt a neve az angol hírszerzés kebelén belül.) Nem, ez magyar olvasó számára szinte elképzelhetetlen. Jobban illene hozzá a „Núbia Párduca”, ha már nem elég a „nevem: Bond”.
Mondhatják, persze, hogyan kerül ide, ebbe a színbrit történetbe a magyar fül mint szempont (bocs). Ne rázzák a fejüket ilyen kétkedően! Például a Goldfinger című történetben a gonosztevőhöz áthallásosan van némi közünk. A történet negatív címszereplőjének neve ugyanis Goldfinger Ernő magyar építészéből vétetett, aki a New Brutalism szellemében alkotott Londonban, és épületeit Ian Fleming (Bond „szülőatyja”) igencsak rühellé. Így állt hát bosszút ahelyett, hogy közé lövetett volna.
Na jó, de van-e eme mitologikus hős (ti. Bond) mögött egy „valódi” személy, akivel legalább egy s más megtörtént e hajmeresztők közül? Kétlem. A mítoszokat ugyanis nem anyakönyvezik. Lehet, hogy ült Ithakának trónján egy Odüsszeusz nevű király, tán ravasz is volt, meg olyan késlekedő természetű, lehet, hogy a feleségét pont Pénelopénak hívták, de nem rájuk vagyunk büszkék, hanem arra, akit egy Homérosz nevű ismeretlen kifundált, a faló feltalálójává tett nagy leleményesen, kalandokba sodort, majd hazavitt, s ehhez a halhatatlan hőshöz képest mellékes, hogy a „valódi” ithakai uralkodó vajon kiféle-miféle volt. A mítosz termékenyebb, mint a való, a história, mint a történelem.
Így aztán hiába olvastam el A valódi James Bond (Egy szuperkém igaz története) című kalauzt. A „valódi” James Bond ugyanis már régóta csak kalandkönyvek lapjain, mozik lepedőin létezik. Ő az igazi. („Nem a való hát, annak égi mása...” – győzködött bennünket Arany János is hasonló dilemmákban.)
Igaz, hitetlenségeim megmaradásához hozzájárult a kötet fád szövege, a minimalizált írói teljesítmény, a sablonok burjánzó újrahasznosítása. Kár – mondta Vörös Rébék hollója. „Hess, madár!”
(Sophie Jackson: A valódi James Bond. Egy szuperkém igaz története. Fordította Varga Csaba Béla. Kossuth Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
