Neo FM-sztori

„Épelméjű üdülővendégekre nem lehet világfürdőhelyeket bazírozni!” – állapítja meg Vanek úr Rejtő Jenő klasszikusában.

Igaza lehet, bár manapság kereskedelmi rádiókról lehetne hasonló szentenciát faragni. Nagy kérdés ugyanis, ki az a futóbolond amerikai befektető, aki a hátára veszi a félmilliárd forint tartozást görgető, a politika hirdetési bojkottja alatt álló, így folyamatosan veszteséget termelő Neo FM-et.

Egyelőre annyit tudni az ismeretlenről, hogy megbízásából bizonyos Medveczky Mihály ügyvéd bejegyeztette a Dr. M-Media nevű Kft.-t, majd a cég megvásárolta a Neót üzemeltető FM1 Zrt. százszázalékos tulajdonrészét, és kész rendezni a gigaadósságot. Medveczky úr amúgy Zalatnay Cini jogi képviseletét is ellátja, valamint azt tervezi, hogy a Világ-Expedíció nevű gyalogtúrán tizenöt év alatt körülgyalogol öt kontinenst – azért vele is tudna mit kezdeni Rejtő.

De ne szaladjunk ennyire előre.

2009-ben az akkor hatályos médiatörvény szerint lejárt volna a két nagy kereskedelmi rádió, a Danubius és a Sláger hét évre megadott, majd öt évvel meghosszabbított műsor-szolgáltatási engedélye. A törvény szerint új pályázatot kellett volna kiírni. Ami persze rizikós. Nem csoda, hogy mindkét csapat kemény és eredményes lobbizásba fogott: az EU által egyre sürgetőbben követelt digitális átállás élharcosai lettek, cserébe a politika prolongálta frekvenciaengedélyeiket.

A Fidesz és az MSZP – igazán nem jellemző módon – békés egyetértésben szavazta meg, hogy a műsorszolgáltatók egy alkalommal pályázat nélkül újíthassák meg szerződésüket. Csakhogy Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá a törvényt, normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól, a talárosok pedig elkaszálták az alkut. Így mégiscsak ki kellett írni azt a nagyon nem kívánt pályázatot.

Majd azt lehetett hallani, hogy a háttérben vad egyeztetések zajlanak a tulajdonosok és a nagy pártok médiafelelősei között, ám ahelyett, hogy „hagyományos módon” mutyi született volna, váratlanul a nyilvánosság elé állt a Slágert birtokló amerikai Emmis Communications alelnöke, Barbara Brill. Kijelentette: a pályázati kiírás előtt „olyanok keresték meg, akik a két párt képviselőinek mondták magukat”, méghozzá azzal, hogy csak akkor támogatják az engedélyük hosszabbítását, ha gazdáik megkapják a cégek ötven százalékát. Bennfentesek szerint a Danubiusnál hasonló jelenet zajlott.

Horror ajánlat

Kitört a botrány, következmény persze nem lett. A politika a Sólyom által megcsáklyázott terv után új irányból közelített, a Sláger és a Danubius mellett hirtelen két új játékos jelent meg a színen. És pályázott. Az egyik a Sláger frekvenciájáért induló, a baloldalinak mondott Econet csoport által alapított FM1 konzorcium, amelynek tulajdonosa előbb a Radiocafé Kft. volt, majd a Pesti Estet is kiadó Est Media Group Kft., amely mögött az Econet Nyrt. tőzsdei cég állt. A másik a Danubius frekvenciájára aspirált, ez a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t és a Heti Választ is tulajdonló Fellegi Tamás érdekkörébe átkerült Lánchíd rádió Advenio nevű konzorciuma volt. Az Advenio Zrt. a Közgépet is irányító Nyerges Zsolt hetvenkét százalékos tulajdonában áll, huszonhat százalék a Lánchíd Kereskedőház Kft.-é. Fellegi pedig 2010-ben Orbán fejlesztési minisztere lett.

Rövidebben: az Econet a szocialisták, az Advenio a fideszesek bulija.

A két cég együtt mozgott, a pályázati kiírásban mindketten ugyanakkor ugyanazt a kiskaput fedezték fel. Kitalálták, nem ők értékesítik a reklámidejüket, hanem egy úgynevezett sales house. Azt ígérték, a frekvenciáért akár bevételüknek a felét is odaadják az államnak. A trükk az, hogy a sales house segítségével minden, nem a műsorgyártással kapcsolatos tevékenység kiszervezhető, így a nyereség nagy része nem a rádiónál, hanem ennél a cégnél képződik. A rádióhoz pedig annyi pénz csorog be, amennyit a tulajdonos megálmodik: a kevésnek feléről lemondani pedig nem olyan nagy érvágás.

Így az FM1 árbevétele ötven, az Advenio ötvenöt százalékát ajánlotta fel, míg a sales house-os „megoldással” nem élő Sláger és Danubius a reális tíz, illetve tizenöt százalékot kínálta.

Az ORTT akkori elnöke, Majtényi László „horror ajánlatnak” minősítette a két új játékos ígéretét, „politikai háttéralkut” emlegetett, és az eredményhirdetés után tiltakozásul lemondott posztjáról. A nyertes ugyanis, nem meglepő, az Advenio és a FM1 lett.

Örültek a fideszesesek és a szocik is – utóbbiak mosolya viszont átmenetinek bizonyult. A Fidesz választási kétharmada ugyanis átírta az addigi „egy neked, egy nekem” leosztást. Jött helyette a lényegesen homogénebb „minden nekem” verzió.

Az Advenio és az FM1 2011 júliusáig fix díjat fizetett, mondván, az első évi árbevételüket tartalmazó mérlegük csak ekkorra készül el. Ezután néhány hónapig, pontosan decemberig az ígért rafinált díjfizetési rendszer működött. Ám a trükkök trükkje csak ekkor következett: a Médiatanács, arra hivatkozva, hogy az új médiatörvény szerint „a frekvenciahasználati szerződéseket hatóságivá kell átalakítani”, egy füst alatt az egész díjszabási rendszert átszabta. Így 2011 decemberében minden különösebb indoklás nélkül több százmillióval csökkent a fizetési kötelezettség, az új összeget pedig üzleti titokra hivatkozva nem hozták nyilvánosságra.

Közben alaposan átrendeződött a rádiós világ. A piacvezető „szoci” Neót egy csapásra kihúzták partnereik közül az állami vállalatok, és a Nyerges-érdekeltségű Classhoz irányították reklámpénzüket, a Miniszterelnökségtől a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon (KIM) és a fejlesztési tárcán át a paksi atomerőműig és az Agrármarketing Centrumig mindenki ott és csak ott hirdetett. Idén január és április között az állami intézmények és vállalatok listaáron 307 millió forint reklámot helyeztek el a Classnál. A Neónál egyetlen fillért sem. Az okokról e-mailben kérdeztük a KIM-et, de lapzártánkig nem érkezett válasz.

Ki a futóbolond?

Az amúgy is gyenge lábakon álló Econet nem is bírta a versenyt, és eladta médiaérdekeltségeit. Az FM1 Friends Kft. új tulajdonosa kilencvenöt százalékban a 2002 és 2010 között a Szerencsejáték Zrt.-t igazgató Székely Gábor, Budapest egykori SZDSZ-es főpolgármester-helyettese lett, öt százalék a Geomedia Zrt. vezetőjének, Horváth Lászlónak jutott.

A viszonylag tőkeerős Székelyék sok pénzt reméltek, hiszen elvileg még az elmúlt problémás hónapok után is bombaüzletet kínált a Neo. Igaz, az FM1 több mint ötszázmilliós adóssággal vette át a rádiót, ám az 1,7 milliós hallgatottsági csúcsadat igazán imponáló. (Amúgy a Slágert fénykorában napi 2,2 millióan hallgatták, legjobb évében 4,2 milliárd forint árbevételt hozott össze, s ebből mindössze kétszázmillió forint frekvenciadíjat fizetett.) Ha a Neo eléri a kétmilliós hallgatottságot, és csak a hirdetési piac felét szerzi meg, három-négyszázmilliós nyereséget produkálhat. Ehhez pont elég lenne, ha a komplett rádiós hirdetési piac egyharmadát adó állam racionálisan költené el az erre szánt pénzét. Ehelyett azonban míg a „fideszes” Classnál évi másfél-kétmilliárd közforint landol, a nála jobb teljesítményű és több szegmensben is piacvezető Neónál nulla.

Mindennek komoly szerepe van abban, hogy a Neo ötszáztizenkilenc milliós köztartozást halmozott fel, s jó ideje képtelen törleszteni a médiahatóságnak a frekvenciadíjat. A tulajdonos igyekezett összeszedni a pénz, sikerült is megállapodnia egy tetemes bankkölcsönről, valamint kétszázmilliós ígérvényt kapott a szocialista párt Szabad Sajtó Alapítványától.

Úgy tűnt tehát, hogy átmenetileg sínre kerül a Neo, ám a Médiatanács néhány nappal a bankkölcsönszerződés aláírása előtt bejelentette: nem vár tovább, és az FM1 Zrt. 2012. június 19-ig kap haladékot a törlesztés megkezdésére. Auer János, a Médiatanács tagja közölte: elengednek negyvenmillió forint késedelmi kamatot, a „törzstőkét” pedig tizenkét havi részletben fizetheti a cég, de ha a rádió nem él a lehetőséggel, azt úgy értelmezik, hogy a tulajdonosok „az adósságot hátrahagyva maguk kívánják bezárni a rádiót”. Azért rögzítsük: míg a Classnak évi 2,2 milliárdos árbevételből kell négyszázhatvanmilliót leszurkolnia, addig a Neónak hatszázmillióból négyszázhatvanötöt.

A bankok megrettentek a kemény hangtól, így kihátráltak a hitelszerződésből. Az FM1 ezt már nem vitte át, csődvédelmet kért maga ellen, és ötszázmillió forintos váltót ajánlott fel a Médiatanácsnak. Amelynek képviselője közölte: nem fogadhatják el az értékpapírt, s felmondják a frekvenciaszerződést.

Joguk volt hozzá, az viszont mérlegelés és jóindulat kérdése, mennyi idő után teszik meg a drasztikus lépést. Márpedig a hatóság – közleménye szerint – a következő döntést hozta: „Mindaddig, amíg a tulajdonos a rádiót üzemelteti, a Neo FM-et működtető üzleti vállalkozás naponta további 2,1 millió forint újabb köztartozást halmoz fel. A Médiatanácsnak a tetemes összegű tartozásra figyelemmel, valamint a rádiót működtető vállalkozás fizetési hajlandóságának szembetűnő hiánya miatt sem joga, sem lehetősége nincs korábbi döntése megváltoztatására.”

Szóval még egyszer: ki lehet ez a futóbolond?

Egy jobbos nagyvállalkozó, aki háttérben lepacsizta az ügyletet a hatalommal? Na de miért venné a nyakába az adósságot, ha a frekvenciaengedély újbóli kiírásakor vélhetően a félmilliárdos mínusz nélkül is hozzájuthatna a sugárzási joghoz? Talán abban van némi ráció, hogy átmenetileg „alvó rádiót” csinálnának a Neóból, hallgatóit megpróbálják átvezetni a Classhoz, s ha ez nem sikerül, jöhet az ébresztő.

Elképzelhető az is, hogy valaki „balról” szállna be. Egyesek a Sláger volt tulajdonosának, a rútul átvert Emmis Communicationsnak a visszatérését sejtik. Na de, egy amerikai cég csak azért is nem fektet be, ha nem bízhat a biztos profitban.

Egy tűzközeli forrásunk azt valószínűsíti: tényleg amerikaiak léptek akcióba a Budapesten működő Közép-európai Egyetem (CEU) kapcsolatainak kihasználásával. Állítólag hosszú távra terveznek, benyelnék a Fidesz-hatalom alatti ínséges éveket, s bíznak a Neo tekintélyes hallgatótáborában. Végül is: a jelenlegi félmilliárdos mínusz duplája sem nagy ár egy piacvezető országos kereskedelmi rádióért, különösen, ha hirdetőket is hoz magával az új tulaj.

Vidéken van

Kérdés, hogy a médiahatóság elereszti-e a frekvenciát. Az mindenesetre biztos, hogy per alatt van az ügy. Medveczky ügyvéd úr állítólag minden szembejövőt megnyugtat: aggódni nem kell, a rádió ügye elintézve. Kerestük őt irodájában, ahol egy segítőkésznek semmiképp nem nevezhető hölgy tájékoztatott: ügyvéd úr „vidéken van, és a sajtónak nem elérhető”.

Azért üzenjük: ha éppen valamelyik kontinenst kerüli, szedje a lábát, a Fővárosi Törvényszék ugyanis szeptember 4-ére tűzte ki a következő tárgyalás időpontját.