Momentán

Szeretem, amikor a véletlenek metszik egymást: azokból mindig csak jó származhat.

Reggeli készülődés, háttérrádióval. Amikor harmadszor hallom rövid időn belül egy interjúalany szájából, hogy momentán, sőt, momentánilag, kicsi híja hogy nem vágom el az orcámat a borotvámmal: bosszankodva abbahagyom a műveletet, közelebb megyek a rádióhoz, hogy halljam, mi folyik ott. Akkor értem meg: éppen ez volt a cél, hogy én felkapjam a fejemet. Egy Momentán nevű társulatról van szó; mint kiderül, éppen tíz évesek, ebből az alkalomból nyilatkoznak. Ügyes, gondolom, s minthogy még soha nem hallottam róluk eddig, hozzágondolom ezt is: hogy mik vannak!

Két nap múltán egy Katalin-napi buliba vagyok hivatalos. Rejtélyes dolog az egész, meg van híva vagy százötven ember, félig-meddig meglepetés, és lesz benne valami program is, ennyi tudható. Ó utca négy a cím, elsőre úgy fest, mintha egy gyárüzem bemutatóterme lenne, hatalmas üvegportál, valami kreatív van kiírva, ebből mi lesz? Odabent persze kiderül, hogy a Momentán Társulat központjában vagyunk, s a meglepetésprogram a színháziak alkalmi fellépése.

Egy játékmester és négy színész: egy-két kellék, négy szék, egy láthatósági mellény, ennyi az egész. Improvizáció az egész műsor, a szituációkat, a mondatokat, a helyzeteket a nézők döntik el (a játékmester szelíd irányítása mellett), a többi a színészeken múlik. Akik nem egyszerűen színészek itt, hanem írók, rendezők és játékosok egyben. Az ember csak ámul a remek poénokon, a pompás karaktereken, a kreatív munkán. Aztán már nemcsak ámul, hanem kacag, nevet, nyihog, göcög, több, mint egy órán keresztül, megállíthatatlanul. Csak a legemlékezetesebb blődlit mesélem el. „Olyan szép vagy, mint anyád” – mondja a biciklis cowboy a csapos lánynak, miközben viszkis poharát végiglöki a pulton. A színésznő csak későn veszi észre a mozdulatot, amikor a pohár (ha volna), már rég leesett volna a söntés oldalán. Ekkor, mintha mi sem történt volna, felemeli a képzelt poharat, és azt mondja, „olyan szép vagyok, mint anyám, de ő gyorsabb volt.” Na, itt estem le a székről.

A társulat kilenc tagú, nekem Bódy Gergőt, Harsányi Bencét, Nemes Takách Katát, Tóth Barnabást és Várady Zsuzsit volt szerencsém láthatni.

Nádas Sándor