Mesék Brúnónak
Brúnónak jó dolga lehet – különös, varázsos világban nőhet föl. Egy elvarázsolt műteremlakásban, festékek, ecsetek, vásznak világában, ahol mindig történik valami, ahol folyton süt a nap, és a falakra igazán mesés képek kerülnek. Igazi meseország lehet ez, ahol mindig történhet valami vidám, valami örömteli.
Brúnó két tehetséges fiatal festőművész, Soós Nóra és Győri Márton apró gyermeke: ezt a kiállítást pedig ott a Képíró utcai Friss Galériában nyugodtan ajánlhatták volna neki, annyira mesés, annyira jókedvű, csodás az egész.
Azt persze már régen megszokhattuk, hogy Soós Nóra vásznain táncra perdülnek a balettcipők, énekelnek a szoba tárgyai, és fütyürésznek a káposztafejek a sarki zöldségesnél. Soós olyan magával ragadó természetességgel és olyan életkedvvel emeli be a körötte lévő világot a művészetébe, hogy sokan már gyanakodni kezdenek: lehet-e vajon tánclépésben poklot járni. (Én nem gyanakszom, én irigykedem.) Soós Nóra tehát nem okozott meglepetést, amikor színes buborékokat fújó, jókedvű gyermekeket vitt vászonra ezúttal, a tőle megszokott játékos, vonalas technikával.
Győri Mártontól azonban komorabb, filozofikusabb anyagokat szoktunk meg eddig: már annak is örülhettünk, ha az általa használt harsány színek némelyike vidámabb. (Örültünk is.) Mostanra azonban Győri Márton szája is nevetésre fordult: megannyi figurális munkájában – a filozofikus-művészetelméleti hagyományait nem feledve – lelhetünk e változásnak nyomára.
Nincs túl sok okunk örömre manapság – ez a tárlat mindenképpen a kivételek közé tartozik.
