Meghalt a francia sanzon szerelmese
Művészek, politikusok és több száz rajongójának jelenlétében temették el hétfőn a párizsi Père-Lachaise temetőben a múlt héten elhunyt Georges Moustakit, a legendás sanzonszerzőt és énekest. Sírjától nem messze található Edith Piaf nyughelye, neki írta egyik leghíresebb dalát, a Milordot. A francia sanzon emblematikus alakja 79 évet élt.
1934. május 3-án Giuseppe Mustacchi néven született Alexandriában, szülei zsidó vallású, olaszul beszélő görögök voltak, Korfuról települtek át a sokféle népességű (arabok, törökök, olaszok, zsidók, franciák) multikulturális egyiptomi nagyvárosba. Francia iskolába járt, korán megismerte a nyelvet, az irodalmat, a francia zenét.
1951-ben, 17 éves korában érkezett Párizsba. Csaposként dolgozott egy montmartre-i zenés bárban, a Les Trois Baudets-ban, ahol rendszeresen megfordultak a párizsi művészvilág később hírnevet szerzett talentumai, Jacques Brel, Boris Vian, Jeanne Moreau, Juliette Gréco. Itt találkozott felfedezőjével és mesterével, Georges Brassensszel, aki rendszeresen fellépett a Trois Baudets közönsége előtt. Moustaki az ő tiszteletére vette fel a Georges keresztnevet.
1958-ban Henri Colla, a gitáros mutatta be Edit Piafnak. Rövid, viharos szerelmük idején született Moustaki legismertebb műve, a Milord. Piaf amerikai turnéja idején szakítottak, de az énekesnő sosem vette le repertoárjáról egyik legsikeresebb számát.
Moustaki a hatvanas években egyre ismertebbé válik, Yves Montand-nak, Dalidának, Barbarának és Serge Reggianinak is ír sanzonokat, ekkor születnek legmaradandóbb szerzeményei, a Sarah, Ma solitude, Ma liberté, La Longue Dame brune.
A ’68-as események idején alkotja meg emblematikus dalát, a Le Météque-et, amely egy álmodozó lelkű külföldi csavargó lírai balladája, s ez indítja el négy évtizedes nemzetközi sikersorozatát. „A Météque megkomponálása után tömegével kaptam a legkülönfélébb meghökkentő kritikákat, erre nem számítottam – mesélte később egy interjúban. – Eredetileg csak egy szerelmes dallal akartam visszavágni valakinek, aki ezzel a rosszindulatú minősítéssel (idegen csavargó – a szerk.) le akart szólni engem. De időközben a teremtmény túllépett az alkotón, ami kezdetben egy öntudatlan kis leszámolásnak indult, végül is a rasszizmusellenesség, a sokszínűségre való jog, valamennyi kisebbség lázadásának himnuszává lett.”
Körbeutazta a világot, dalait franciául, olaszul, görögül, portugálul, spanyolul, angolul és arabul tolmácsolta, mikor milyen közönség előtt lépett fel. Előadói pályafutásának utolsó állomása Barcelona volt, 2009. január 8-án, a Katalán Zene Palotájának publikuma előtt jelentette be, hogy gyógyíthatatlan betegsége (tüdőtágulás) miatt már nem képes énekelni.
Visszavonult, rajzolni és írni kezdett. 2011-ben jelent meg első könyve (La sagesse du faiseur de chanson – A dalszerző bölcsessége), ebben zeneszerzői és énekesi pályafutására emlékezik, majd tavaly év végén a második (Petit abécédaire d’un amoureux de la chanson – Egy sanzonrajongó kis ábécéje), amelyben egykori partnereinek, pályatársainak portréját rajzolta meg.
Súlyosbodó légzési problémái miatt idén februárban Nizzába költözött. Május 23-án halt meg.
Videoválogatás:
Ma liberté
Ma solitude
La Longue Dame brune