Megakarikatúra

– A bevásárlóközpont éttermébe viszik? Az nem amolyan üzemi étkezde? – ijedezik Bernáth László, az egykori Esti Hírlap kulturális rovatának vezetője.
Lépcsőzünk lefelé egy pesti raktárba, ahol a karikatúra részeit tárolják.
– Jaj, de szépen eltették őket! – nyugszik meg aztán a hetvenkilenc éves újságíró az egymás mellé helyezett faldarabok láttán.
Szűr-Szabó József karikaturista öt esztendőn át skiccelte a meszelt vakolatra az Esti Hírlap szerkesztőségének tagjait. Aztán pár éve lebontották az egykor a napilapnak is otthont adó Blaha Lujza téri sajtópalotát, helyén szálloda épül. Amikor híre ment, hogy dózer vár az épületre, Szűr-Szabó özvegye, Rőder Edit kijárta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban, hogy a hat méter széles és csaknem három méter magas falat védetté nyilvánítsák.
– Ezért kell óvni és megmenteni. Az engedély egyelőre arról szól, hogy a művet az eredeti helyére kell visszahelyezni. A tervek szerint az első emeleti bevásárlóközpont éttermébe kerülne – mondja Herczeg András, az építtető cég projektmenedzsere. – Ami nem éppen üzemi étkezde szint.
Megnyugszunk.
Korábban szó volt arról, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumba vagy más szervezethez kerül a „fal”, de sehol nem akadt hozzá elég hely. Bernáth akkor állt elő az ötlettel: a MÚOSZ új székházában az oktatási célú nagyterem bejáratához építsék be a megakarikatúrát.
– Ha az újságíró-szövetség rábólint, igazán méltó helyre kerülhet Magyarország egyetlen műtárgyként védett karikatúrája – mondja Bernáth.
A falat restaurátor által készített „szabásminta” alapján szedték darabokra még 2005-ben, a rajzokat speciális felületkezeléssel fixálták, védő szövetréteget applikáltak rá, és farostszerkezetre csavarozták, azóta tárolják a pesti raktárban.

A főpap és a fáraó

– Hát, azért nem éppen Az utolsó vacsora... A művész mindennel festett, ami a keze ügyébe került: szénnel, tollal, ceruzával, körömlakkal. Majd restaurálni kell, a vágásoknál fel kell tölteni a falat, a rajzokat öszsze kell foldozni – magyarázza Herczeg András.
Szűr-Szabó József negyven év munka után, 1975-ben ment nyugdíjba a Ludas Matyitól. Aztán bejárogatott az Esti Hírlapba, barátját, Nóti Ilonát látogatta.
– Jóska isteni figura volt. Roppant kegyetleneket is tudott mondani, mégis bájos maradt, mert önmagáról is szatirikusan beszélt. Állította, irónia nélkül nincs humorista. Csacsogott, imádott röhögni, és hálás volt mások humoráért – emlékszik Bernáth. – Hirtelen gondolt egyet, és nekiállt felskiccelni a kollégákat a falra. Dersi Tamás rovatvezetővel kezdte, aki fáraóként egyiptomi trónon ül. Én a háta mögött, főpapként. Nota bene, még elöl is volt hajam, kilátszik a főpapi klepetus alól.
A szoknyámba arannyal egy százforintos után szaladó menyétet rajzolt. A nejemet a mai napig menyétnek becézem.
Az évek során a rovat minden tagja, úgy két tucat kolléga karikatúrája került a falra.
– A lap többi rovatából is jártak át bámulni és kuncsorálni, hogy Szűr-Szabó őket is rajzolja föl. A fejünk fölé Kelen Béla főszerkesztő került, nagyszerű ember volt, megvédett bennünket a politikától. A rajzon helyettesével, Paizs Gáborral sakkozik. Antal Gábor kollégám, aki utálta a népies írókat, furkósbottal kergeti az ebben a műfajban utazó Urbán Ernőt, Fodor Lajos zenekritikus nyilakat lődöz Mátyás Mária opera-énekesnő fenekébe, Sirokmány Lajos sportrovatvezető öt lány között ugrabugrál, Fencsik Flóra színházi kritikus pedig kéziratot tart a kezében, amelyen Básti Lajos dörgedelmei olvashatók – sorolja Bernáth. – Szűr-Szabó még nyolcvanévesen is dolgozott, sőt, létrát kért, hogy elérje a mű tetejét. Saját magát is felrajzolta, méghozzá írnokként, híres egyiptomi „elődje” mintájára összehúzott lábbal.
A konkurenciát sem kímélte.
– Kis figurában megrajzolta Endrődi Istvánt, akinek egyetlen karikatúrájáról sem hiányozhattak a hatalmas, csupasz keblek. Szűr-Szabó úgy ábrázolta Endrődit, hogy minden testrészére, még a fejére is női melleket kanyarított.
A kollégák óvták a falat, tisztasági festés idején csomagolópapírral takarták el.

Amit a Bernáth ír

– A kedvenc Szűr-Szabó-rajzomon egy vár látható, amelyet deli harcosok támadnak. A várkisasszony lepedőből font hágcsót ereszt le a toronyból, egy vértes vitéz mászik fel rajta. A címe: Békeharcos. Ez abban az időben rettentő komoly fogalom volt – így szól a következő anekdota.
Bernáth László Volt egyszer egy Esti Hírlap címmel könyvet ír az újságról, illusztrációkként kizárólag a fali karikatúra részleteit használja.
– Furcsa körülmények között indult az újság. 1956 decemberében Szirmai István pártideológus jóváhagyás nélkül bízta meg a mai televíziós Baló György édesapját, Baló Lászlót, hogy hozzon létre egy délutáni napilapot, amellyel konszolidálható a pesti zaklatott hangulat. 1958-ig, amíg el nem küldték Balót, a „független politikai napilap” felirat szerepelt az Esti Hírlap fejléce alatt.
Majd a két évtizeden át tartó Kelen Béla-korszak következett.
– Az új főszerkesztő a kor átpolitizáltságához képest megvédte a lap szabadszájúságát, ettől volt olyan népszerű. Az Esti Hírlap csaknem negyedmillió példányban jelent meg akkoriban. Kelen szenzációs érzékkel vett át fiatalokat üzemi lapoktól. Közülük a rendszerváltás után tízen is főszerkesztők lettek, többek között Pallagi Ferenc, Riskó Géza és a ma egész médiabirodalmat működtető Horváth László. Ebből a korszakból már bőven akadnak karikatúrák a falon.
Maga a lap viszont nem élte túl a változást.
– Orvul eladták a Maxwell nevű angol sajtócézárnak, aki tönkrement, és ha igaz, öngyilkos lett. Aztán a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója, az amúgy halbiológusnak mondott Horthy úr sikertelenül próbálta megmenteni a lapot. Franka Tibort nevezte ki főszerkesztőnek, akinek az ideológiája taszította a régi olvasókat. Volt idő, amikor a példányszám nyolcezerre esett vissza.
1996-ban a Bacsó Péter által jegyzett Pelikán Kiadó vásárolta meg a lapot.
– Nyugdíjból hívtak vissza főszerkesztőnek, de korai volt az öröm:
a beruházók visszavonták ígéretüket. Az Esti Hírlap tönkrement, és ma, az internet korában esély sincs az újraélesztéséhez.
Pedig sokan nosztalgiáznak róla.
– A mostani filmszemén Salamon András rendező szidta az online újságírás színvonalát, s felemlegette, hogy bezzeg régen ha rossz kritikát kapott valamelyik barátja bármelyik napilapban, csak annyit mondott neki: ne izgasd magad, az a lényeg, amit a Bernáth ír az Esti Hírlapban. Ha ő dicsér, az emberek beülnek a moziba a filmedre. Gyönyörűség volt hallani, noha nem is tudta, hogy a teremben ülök...
Ma is lenne karikatúrázható főszerkesztő, rovatvezető, újságíró bőven. Kérdés csak az, akad-e művész, akinek a Szűr-Szabóéhoz fogható „kegyetlen iróniája” van.

Kapcsolódó írások