Magyarok képregényes története
Azt álmodtam valahol, hogy Tolsztoj egyik se nem túl korai, se nem túl kései regényét, a Békét hiába küldte el a kiadóba.
Merthogy érintetlenül, bontatlanul kapta vissza. Álmomban se nem vastag, se nem vékony spárgával volt átkötve a csomagolópapír a Békén, amelyet Tolsztoj írt, s amelyet ő is csomagolt, és a papíron furcsa tussal, csak rákenve, s nem szépen rárajzolva, épphogy olvashatóan állt a visszaküldés oka.
Cím elégtelen. Írta a postás.
Állítólag Adyval is történt hasonló. Állítólag gondolt arra: összerak egy kötetet Új szerzemények III. címmel. De állítólag Új versek lett belőle.
És ez még semmi! Mert volna itt egy elbeszéléskötet, másfél száz év átnézete. Egy szívet melengető munka, fergeteges fotókkal és míves történetekkel. Például a kolozsvári Veress Ferencről, aki önképmását fotókerámiába foglalta, és a brosst szeretett lányának, Arankának adta. És felbukkan 1842-ből a Bethlen család nyolc tagja, hála a velencei Jacopo Marastoninak (Pesten per Marastoni Jakab), a híres festő-fotósnak, aki tébolydában végezte. És látni Barbieri Achilles főhadnagyot társaival a Klapka-légióból, meg az aradi vértanúk emlékszobrának leleplezését 1890-ből, ahol fonográfból, egy forintért bárki meghallgathatta Kossuth „élő szavát”. És ma már láthatni a halottakat az október 25-i Kossuth téren.
Megismerhetni polgárokat és bohémokat: megismerni Pscherer Miklósné Rigler Josephine-t kromotípiájáról. Brassaï-t André Kertész képéről. Az amatőr fotós Kerny Istvánt ihletett fölvételeiről. Megismerni a részeg haverokat széles mozgásukról (Zaránd Gyula jóvoltából), és az úttörővasút elején Rákosi elvtárs fényképét. Meg hűlt helyét, mert végül kiretusálták.
Látható és megismerhető e fantasztikus albumból, 94 képből, 33 elbeszélésből a magyarok kalandos élete. És az, hogy minden fotónak megvan a maga története, s mindben több regényt találhatni. Például ezért remekmű az Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban III. Válogatás a Történeti Fényképtár gyűjteményéből.
