Londoni macskavilág

Az ember elnézi őket, ahogy elegánsan fel-alá vonulnak, nyújtóztatják karcsú testüket, vagy összegömbölyödve szunyókálnak egy napsütötte lábtörlőn, és azt gondolja, hogy ezeknek aztán a világon semmi gondjuk nincsen. Hogy macskának lenni maga a tejszagú boldogság: béke és dorombolás. A macskához méltatlan a lótás-futás, a megalázó kenyérharc, a kuncsorgás a szeretetért, simogatásért. Ha mégis lelki problémája lenne, vagy kétségek gyötörnék, legföljebb mosakszik egy jót.

Ilyesmiket lehet gondolni a macskákról, különösen a gazdag városban élőkről. Ám Paul Gallico meséje és az abból készült musical, a Macska voltam Londonban alaposan rácáfol e csacska előítéletekre. Igaz, mintha a Kolibri Színház színpadán zajló történet nem is (csak) a macskákról szólna, ahogyan ezt már egy másik macskás klasszikus esetében is megtapasztalhattuk. A nézők, még a legkisebbek is – 7–10 éveseknek ajánlják, de hát mindig el kell hozni az óvodás kistestvéreket is – hamar megérzik, hogy a kivert, leharcolt, fedél nélküli, magányos, szeretetre és simogatásra éhes, mégis emberkerülő londoni macskák egy kicsit mintha hasonlítanának az emberekre. Csak százszor, ezerszer kiszolgáltatottabbak náluk.

A főszereplő kisfiú, Péter élete sem volt könnyű akkor sem, amikor még gyerek volt, nem macska. Apja nagyon fontos ezredesként éjjel-nappal fontoskodott valahol, anyjának meg jóformán csak a hátrahagyott illatával találkozott esténként. Maradt a dadus, aki legalább vele volt és szerette, de egy balesettől ő sem tudta megvédeni, Pétert elütötte egy piros londoni busz. S míg az életéért küzdött, macskává változott. Így került Péter a londoni macskaalvilágba, ahol találkozott a félelemmel, a magánnyal, az életveszéllyel, sőt a halállal is. De ahol része lehetett szeretetben, megértésben, törődésben. Ahol megismerhette a hűséget és a megbocsátást. Szóval mindent, ami létszükséglete macskának, embernek egyaránt.

Horváth Péter pompás gyermekmusicalt vitt színpadra (rendező: Novák János), amelyben szinte a teljes színészgárda szerepet kap. A remek dalok, táncok, a mozgalmas jelenetek, a vicces macskamaszkok, a cintányérozó egerek, a kitűnő ötletek és karakterek lenyűgözik a nézőtéren ülő gyerekeket. A felnőttek pedig eltöprenghetnek, miért nevezik az angol macskákat skót társaik idegenszívűeknek.

Ferencz Zsuzsa